Rész, fejezet
1 1, I | beszélj hangosan, - inti őt a másik, - attól félek,
2 1, I | utcán.~- Nem jól nézted meg őt,... lehetetlen, hogy képén
3 1, I | tengerikutya-kabátomban, valamint őt is; azon eredménnyel, hogy
4 1, II | homlokú, - karon fogván őt a herceg, s bemutatván azoknak,
5 1, IV | mert hiában, ő a vezér, őt; illeti meg a tisztesség,
6 1, IV | megmagyarázá önmagának, hogy őt csak végső veszedelemben
7 1, IV | szabados, s egyet tarkón ütvén őt a béres, elfeküdt a földön,
8 1, V | elkószált a határban, hol őt már minden ember ismeré.~
9 1, V | lejött, órákig elkísérte őt a nagy angol kertben, -
10 1, VII | hát mikor várhatnám én őt akkor, ha a falun kívül
11 1, VII | védelmezni akarná a grófot, ki őt ily hamar kétszer, de kellemetlenül
12 1, VII | lefogni: - vajjon mi tartja őt ébren?~Nagyokat kettyentett
13 1, VIII | láttuk, keressük föl azért őt is. Éppen kora hajnalban
14 1, XI | megütődő puskazaj elvezette őt gondolatban a csatamezőre,
15 1, XI | mellette, s mintha a sors őt magát fordította volna oldalt,
16 1, XIII | adjon egy alkalmat megütni őt huszonöt egész esztendővel
17 1, XIV | eltalálta, amiért aztán őt meg a tanító találta el
18 2, III | Midőn a szobaajtóhoz ért, az őt követő cselédhez mintegy
19 2, IV | csak azt keresi, hogy vagy őt üsse agyon valaki, vagy
20 2, IV | legfehérebb volt; s minthogy őt most már figyelemmel kísérjük,
21 2, V | lelkesült "éljen"-ekkel fogadja őt.~- Miért kiabálnak? - kérdé
22 2, VII | Kénytelen vagyok föloldozni őt, ha önöket nem akarom összeesküvőknek
23 2, IX | Baltay indulat nélkül, - én őt sohasem vádolom.~- Nagyságos
24 2, X | boldogtalannal.~- Látni fogja őt?~- Azt remélem, méltóságos
25 2, X | gróf is, - én nem keresem őt.~- Keresem én, gróf úr,
26 2, XI | megösmerem, hogy magas hely, hová őt emelték.~S ím leszáll ünnepelt
27 2, XII | kezdé a reggeli hat órát, mi őt a levéltárba hívta; hanem
28 2, XII | ő azzal válaszolt, hogy őt is megfogadja, s ha egyéb
29 2, XIII | befejezve, - ez az öreg mámi, őt már nem igen zavarják, -
30 2, XIV | Bon-jour" féle kurta kabátnak őt rőf posztót kért, mert amint
31 2, XIV | nincsen a szobában, hogy őt figyelmeztesse, - nincsen
32 2, XVII | az semmit - nyugtatja meg őt az öreg Kajári, - hátha
33 2, XVIII| alispán díszes környezettel őt is megkereste, hogy vagyonához
34 3, I | nyughatatlankodék, zavarta őt az, hogy hatáskörébe más
35 3, III | férfi-ember, meg ne ítélje őt, tekintse úgy, mintha saját
36 3, IV | nem ismervén azt, ki őt visszatartóztatni szándékozott.~-
37 3, V | mondja András, mintha őt kérdezték volna.~- Ki hívta
38 3, VI | megyek.~- Te! - szólítja meg őt a pajtás egész bizalommal
39 3, VI | legemlékezetesebb lehet, hisz ön állítá őt ki az erdő szélére, midőn
40 3, VII | megnyugodott, s minthogy Kisfaludy őt kereste, elment vele a szomszéd
41 3, VII | Horváth Ádám, - nevezi őt meg a kérdett, s egyszersmind
42 3, VII | említetlenül nem hagyhatánk őt; mert a heliconi ünnepélyeknek
43 3, VII | volt, hogy mindenki vágyott őt meglátni, s ennyi jutalom
44 3, X | vitézebb legyen mint a béres.~Őt is megkereste a golyó, a
45 3, X | győztes maradt, - nem tudja őt elárulni; pedig tán még
46 3, XI | sem más! - nyugtatja meg őt a másik, megfogván bajtársának
|