Rész,  fejezet

 1      1,  I    |         ezt a bámész népet?~- Nem mondom, hogy úgy nem járunk, -
 2      1,  II   |         azt egypár esztendő múlva mondom meg.~- S el akarod hagyni
 3      1,  III  |      Meddig József, édes fiam azt mondom, hogy engemet még jobban
 4      1,  III  |         hogy én csak az igazságot mondom ki; - hanem egyúttal megértetem
 5      1,  IV   |        váll a fej magasságától! - mondom, hogy az valamely leásott
 6      1,  V    |         itt a kezem, becsületemre mondom, szent a béke egy föltét
 7      1,  VII  |     tartom most már harmincadszor mondom el.~- Ha még el nem feledte
 8      1,  VII  |        szó közepén, hanem hát azt mondom, hogy ha már volt is egy
 9      1,  VII  |          mondtam, meg most is azt mondom!~- De meg azt is mondta,
10      1,  VII  |           mondja Baltay, - nem is mondom, hogy ne tegyétek, - hanem
11      1,  VII  |         felel a gróf - és most is mondom, hogy ennél kitűnőbbet rég
12      1,  XI   |    faragtam meg az igaz, - nem is mondom, hogy valami sokat alkudoznám,
13      1,  XI   |         után ment el.~- Nohát nem mondom, hogy agyonlőtte! - dörmögé
14      1,  XI   |          hozzáteszi: - de azt sem mondom, hogy nem lőtte!~Hej! nem
15      1,  XIII |        ilyen vasfejű embernek, ha mondom, hogy több szem többet lát, -
16      1,  XIII |             Meg akkor sem, ha azt mondom, hogy nem lehet neki megbocsátanom?~-
17      1,  XIII |      hajdú, - dehogy mondja!~- De mondom!~- Tudom mit mond, akkor
18      1,  XIII |        kétszer.~- Nohát háromszor mondom, hogy nincs meg, - és megint
19      1,  XIV  |       mondja kend!~- Most már nem mondom, mert megmondtam.~- Nohát
20      1,  XVI  |        tekintetes úr!~- Nojsz nem mondom, hogy boldog nem vagyok, -
21      1,  XVI  |         isten akárhová tegyen, ha mondom, négyre-négyre még elvennék
22      2,  I    |        fizetése.~Ráadásul még azt mondom, hogy Zalamegye akár kezdete,
23      2,  III  |        bocsásson meg az isten, ha mondom, hogy ez az egyik lemaradhatott
24      2,  IV   |    kenyértől mindig megvedlett, - mondom azon üres helyet beülte
25      2,  VI   |          elég.~- Hallod-e már? ha mondom!~- Mit akarsz mondani? -
26      2,  VI   |         maga vitte be Pécsre.~Nem mondom el, milyen volt az elválás;
27      2,  IX   |          nagyságos úr, - előre is mondom, nem tudja mit akarok mondani.~-
28      2,  IX   |       járok ám utána, - hanem azt mondom, hogy nyomon vagyok.~- Vak
29      2,  X    |        kérdi András részvéttel.~- Mondom, onnét jövök, mert amint
30      2,  XII  |         megengedi hercegséged, ha mondom, hogy az ilyen ajtót nem
31      2,  XIV  |          még esze ágában sincs, - mondom ez a tisztelt úr Galiba
32      2,  XVI  |           nagyságos úr, - azt nem mondom, hogy megárt neki a tanulás,
33      2,  XVII |   Sió-vízben megkereszteljenek, - mondom én, ki megéheztem szeretetre,
34      2,  XVII | sajtfazékban sütik a dohányt, - s mondom én, ki az emberben az embert
35      2,  XVII |      felelé Kajári.~- Éppen azért mondom - jegyzi meg a szomszéd -
36      2,  XVIII|      nagyságos uram!~- Én meg azt mondom, hogy nem sok, - szép szóért
37      3,  IV   |        könyvben.~- Én most is azt mondom, hogy nem úgy van! - mondja
38      3,  IV   |        hogy eltávozzék. Ebben nem mondom, hogy nem volt egy kis kiszámítás,
39      3,  VII  |          több apja volt egynél, - mondom, azon emberek nem tettek
40      3,  VII  |          az oka, hogy én most azt mondom, hogy semmit sem tudok mondani!
41      3,  X    |       mert maga is meg mer halni; mondom, a legelső ágyúszónál lehullott
42      3,  XI   |         azért derék ember, ezt én mondom, Baltay.~- Bár csak holnap
43      3,  XII  |           volna, ha igaz volna! - mondom, ha megint akadna olyan