Rész,  fejezet

 1      1,  I    |          hogy úgy nem járunk, - felel a másik - de ez hagyján;
 2      1,  I    |          pedig van néhány száz; felel reá, de viszontkérdé: hát
 3      1,  III  |     vele.~- Kegyelmes herceg! - felel a paraszt levett kalappal
 4      1,  III  |      olyanok, kegyelmes uram, - felel az ispán katonásan meghangoztatva
 5      1,  IV   |        ember?~- Hogyne volna, - felel valamelyik élesnyelvű béresasszony, -
 6      1,  IV   |         lesz, - nagyságos uram, felel az ispán az ajtó felé nézvén,
 7      1,  IV   |       sorból hallgatja, s onnét felel vissza. Ez itt megmásíthatlan
 8      1,  VI   |      Rövid történet az egész! - felel a lány: édesanyám özvegyasszony,
 9      1,  VII  |          Mondok bíz én öcsém, - felel az öreg nagy bodor füstöt
10      1,  VII  |       készen, nagyságos uram, - felel a hajdú - bár ne kellene;
11      1,  VII  |          Nekem legalább jobb! - felel a gróf.~- Ugyan, mondja
12      1,  VII  |     vizet, kedves urambátyám, - felel a gróf - és most is mondom,
13      1,  XII  | Éppenséggel oda sietünk most, - felel az őrmester, - csak torony
14      1,  XIII |        gyúlva.~- Nihil horum! - felel az ügyvéd, - hanem hivatalos
15      1,  XIV  |        már, hogy nem érek rá, - felel vissza amaz, - majd ha ráérek,
16      1,  XVI  |         menni?~- Tudom is én, - felel a kocsis, - kérdezze meg
17      1,  XVI  |     veled.~- Kíváncsi vagyok! - felel a házigazda, arcának minden
18      2,  VII  |        írja:~- Készen vagyok, - felel Szapáry hivatali buzgalommal.~-
19      2,  VIII |        csatlakozni.~- Senki sem felel? - kérdi újra a gróf, s
20      2,  XII  |  alkalmatlankodni.~- Hat óra! - felel Csapó, - eddig már bizonyosan
21      2,  XIII |           Magam is azt vélem, - felel Dunay.~- Ez a Himfy név
22      2,  XIII |         a névvel.~- Ugyanezt! - felel amaz lecsöndesültebben.~-
23      2,  XV   |         úr?~- A világért sem, - felel Galiba, - nekem mindegy,
24      2,  XV   |       Galiba.~- Elég rosszul! - felel az orvos.~- Orvos úr, -
25      2,  XVII |      itt is?~- Nagyságos uram - felel - urunk volt az nekünk, -
26      2,  XVIII|  ruhájához!~- Már érintettem! - felel a fiú kegyelettel, ifjú
27      2,  XVIII|        Én Baltay Imre vagyok! - felel a gyermek elpirulva.~- Kedves
28      3,  II   |         van, méltóságos uram! - felel újra a kérdett, nem tudván
29      3,  III  |          nagyságos asszonyom, - felel a cseléd, - magam raktam
30      3,  III  | elhoztam nagyságos asszonyom! - felel a tiszt nem tudva, hogy
31      3,  III  |    isten akárhova tegye őket, - felel amaz, - pedig innen-onnan
32      3,  III  |   keszthelyi intézet.~- Csitt - felel rá Festetics - nem akarom,
33      3,  V    |        akarsz, édes anyjukom? - felel a szeptemvir, ki erkölcsében
34      3,  VI   |    Könnyen összeszámlálhatom, - felel Imre, kihúzván tárcáját,
35      3,  VI   |    melyik szónak micsoda összeg felel meg.~Végre már a legutolsóhoz
36      3,  VII  |           Csak néhány szálat! - felel rá Festetics, ismét kimenvén
37      3,  VII  |         okból lesz használva, - felel a gróf, mindig lassabban
38      3,  VII  |      ember.~- Ott van minden! - felel András, hogy megnyugtassa,
39      3,  VII  |          nagyságos asszonyom, - felel András kulimászos bajszát
40      3,  VIII |        kiállom nyögés nélkül, - felel András, - hanem ha majd
41      3,  IX   |     faluból is.~- Itt vagyok! - felel András, a lármára benyitva
42      3,  XI   |         lenne.~- Édes örömest - felel rögtön a gróf, - hadd hallom,
43      3,  XI   |       és a kórházi felügyelő, - felel Pista, - hisz ott van az