Rész,  fejezet

 1      1,  XVI  |      eresztenék előre a kocsit.~- Tekintetes uram! - szól hátra a kocsis, -
 2      1,  XVI  |     mondja: Bizony boldog ember a tekintetes úr!~- Nojsz nem mondom,
 3      1,  XVI  |          kocsis, - kérdezze meg a tekintetes úr a hajdút, az kísért ide.~-
 4      1,  XVI  |        öregúr a hajdút.~- Semmit, tekintetes uram! - mondja a hajdú, -
 5      1,  XVI  |      néhány órát az éjben.~Másnap tekintetes Kisfaludy Mihály úr korán
 6      1,  XVI  |         nyugvék a levél:~Az úrnak~Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő
 7      1,  XVI  |      Sümegben saját úri házában.~~Tekintetes uram!~Azt méltóztatott mondani,
 8      1,  XVI  |           őket. Én szavánál fogom tekintetes uraságodat.~Magamat rekommendálom~
 9      1,  XVII |        irányból a nemességet, s a tekintetes alispán úr könnyen készen
10      1,  XVII |        tárgyalást elkezdhetnék, a tekintetes alispán úr rendre adogatá
11      1,  XVII |    elnöklő viceispánt, hogy még a tekintetes karok és rendeket is elfeledte
12      1,  XVII |          a gesztenyét a tűzből.~- Tekintetes karok és rendek!~- Halljuk!~-
13      1,  XVII |           beszélek, hanem mivel a tekintetes alispán úr éppen engem szólított
14      2,  II   |  olvasgassuk. Ha valamit akarna a tekintetes főbíró úr, teszem már porciót,
15      2,  XII  |         tehát adjunk számot róla.~Tekintetes Csapó uram már korán reggel
16      2,  XIII |       kopasz homlokú fiatalember, tekintetes Kisfaludi Kisfaludy Mihály
17      2,  XIV  |          hájat vitt magával, és a tekintetes szolgabíró uram markát egy
18      2,  XIV  |         ugyan egy borzas fej néz, tekintetes Galiba Pál úr, és elvétve
19      2,  XIV  |      attilát külön nem hozza be a tekintetes úr elé.~De minthogy a naptárnak
20      2,  XV   |   kedvéért válogatta össze őket a tekintetes úr?~- A világért sem, -
21      2,  XV   | Egyszersmind elküldi a négy lovat tekintetes Galiba úrnak Pestre, legalább
22      2,  XVIII|  mondhatjuk, hogy a "nagyságos és tekintetes" nyavalyában sínylődött
23      2,  XVIII|       Elátkozott ember volt, ki a tekintetes uraságig föl nem vergődhetett, -
24      2,  XVIII|  boldogtalan volt a leány, ki egy tekintetes urat nem foghatott, pedig
25      2,  XVIII|           kővel dobálni, ott is a tekintetes ügyvéd urat találta el a
26      2,  XVIII|          azt a boldogtalant, ki a tekintetes címig föl nem vergődhetett
27      2,  XVIII|          ha megharagudott: nem is tekintetes, hanem csak nemzsetes.~A
28      2,  XVIII|        jaj volt a cselédnek, ha a tekintetes címet meg nem szokta, -
29      2,  XVIII|           nem, azért itthon mégis tekintetes úr lesz.~Míg a tanár tüdőfáradtig
30      2,  XVIII|          csakugyan már belenőtt a tekintetes címbe; de a vagyon otthon
31      2,  XVIII|      ámbár a sok mosott szalag és tekintetes cím mind megvan, de a rétet
32      2,  XVIII|         volna a jó tanács, mert a tekintetes titulust nem lehet betálalni,
33      2,  XVIII|         fogni; tehát megkísérti a tekintetes címet, mi hasznát lehetne
34      2,  XVIII|           meg a régi vagyonból: - tekintetes úr most.~Szomorú kép, -
35      2,  XVIII|         után, - ezt is írja fel a tekintetes alispán úr.~- Isten úgyse,
36      3,  VII  |      kérem uraságodat, mondja meg tekintetes Berzsenyi Dániel úrnak,
37      3,  IX   |    benyitva a másik szobából.~- A tekintetes úr szobáját készítsék el
38      3,  IX   |         András, ne várakoztassa a tekintetes urat. Üljön le a tekintetes
39      3,  IX   |       tekintetes urat. Üljön le a tekintetes úr, - szól Galibához, -
40      3,  IX   |         hogy Galibát kérdi meg.~- Tekintetes uram, ugyan jó kedvet csinált
41      3,  IX   |         Ilyen pört sem hallottam, tekintetes uram, hol kell ennek örülni.~-
42      3,  IX   |       próbálják meg.~- Nem éhes a tekintetes úr? - kiáltja András az