Rész,  fejezet

 1      1,  III |       herceg, - tudsz-e magyarul?~- Igenis tudok.~- Ösmersz-e engem,
 2      1,  III |              fiam, Meddig József?~- Igenis, ösmerem kegyelmes uramat.~-
 3      1,  III |     ösmered-e fiam Meddig József?~- Igenis ösmerem, ez a hídvégi József
 4      1,  III |         ösmeri-e Meddig Józsefet?~- Igenis ösmerem! - mondja a hajdú,
 5      1,  IV  |                Enyingen van apád?~- Igenis, kegyelmes uram.~- Mióta
 6      1,  IV  |            benn volt az ispánnál?~- Igenis, megjelentém, hogy a béreseknek
 7      1,  V   |      aranyos mentémet!~- Kiporoltam igenis! - mondja a hajdú, útját
 8      1,  XVII|             szavaknak megválogatása igenis tanácsos; tehát egy rövid
 9      2,  I   |         grófot.~- Engedelmet kérek, igenis, - mondja a gróf, - én voltam
10      2,  I   |               én voltam feledékeny, igenis, - egy iskolával többet
11      2,  I   |    iskolával többet kell építenünk, igenis.~- Mit felejtett volna el
12      2,  I   |       méltóságod?~- A legnagyobbat, igenis, - mondja a gróf - egypár
13      2,  I   |       egypár millió jobbágy embert, igenis, - pedig az egész gondolkodást
14      2,  I   |         gondolkodást azokra bíztuk, igenis, - aztán koldusok maradtunk,
15      2,  I   |           aztán koldusok maradtunk, igenis! - mondja a gróf némi izgatottsággal, -
16      2,  I   |             kár, ha tudja az ember, igenis, - véli a gróf, - aztán
17      2,  I   |   állatorvoslatot is lehet tanulni, igenis.~- Hát a lódoktor felakassza
18      2,  I   |            éljen friss egészségben, igenis, - csakhogy az ifiúrnak
19      2,  I   |          nem tanulhatna meg annyit; igenis, - amennyit egy lódoktor
20      2,  I   |          amennyit egy lódoktor tud? Igenis...~- Ne féljen, bácsi, majd
21      2,  I   |         lesz akkor az édes papának, igenis! - vagdalódzék a gróf.~-
22      2,  VIII|            csak tanuljanak valamit, igenis; - mert tetszik tudni, igenis,
23      2,  VIII|       igenis; - mert tetszik tudni, igenis, kéremássan, - a jó lovat
24      2,  VIII|            jó lovat simogatni kell, igenis, - hogy az abrakot megegye,
25      2,  VIII|            hogy az abrakot megegye, igenis.~A tanár tehát hasztalan
26      2,  VIII|             föl ne keljen az ifiúr, igenis, mert meghűtené magát, igenis; -
27      2,  VIII|       igenis, mert meghűtené magát, igenis; - beszéli meg odább, szüntelen
28      2,  VIII|         korán itt alkalmatlankodom, igenis; mert tetszik tudni, igenis,
29      2,  VIII|         igenis; mert tetszik tudni, igenis, az ilyen vén bolond, mint
30      2,  VIII|        ilyenkor rég nem tud aludni, igenis, aztán itt háborgatom az
31      2,  VIII|            háborgatom az ifiurakat, igenis, még egyszer engedelmet
32      2,  VIII|            egyszer engedelmet kérek igenis.~De hiába védelmezte magát
33      2,  VIII|          csudálkozik az igazgató.~- Igenis ebédre!~- Talán nem értette
34      2,  VIII|             Csak hivassa el ebédre, igenis! - folytatja a gróf, s az
35      2,  VIII|           úr ritka tudományú ember, igenis, - mint minden kálomista
36      2,  VIII|             minden kálomista ember, igenis!~Megint más tárgyra mentek
37      3,  II  |         egész nyugalommal mondja:~- Igenis, kérem alázatosan, tudom
38      3,  II  |   embereknek csak akadályuk vagyok, igenis, kérem alázatosan, - hanem
39      3,  II  |             ilyen vastagon kihúzni, igenis, talán vékonyabb húzásokkal
40      3,  II  |        húzásokkal is jó lett volna, igenis!~Az igazgató észrevette
41      3,  V   | szeptemvirnek előszobájában volt.~- Igenis, nagyságos uram, - nincs
42      3,  XII |   korrajzoló helyett költővé tette.~Igenis, a természetes tiszta ész,