Rész,  fejezet

 1      1,  I    |         még mindig azt lesi, hogy végre ők is meglátják azt, amit
 2      1,  IV   |        elhagyott kutat nem tud, s végre arra a gondolatra jő, hogy
 3      1,  V    |          akart a pörbe elegyedni.~Végre nagyot gondolt, saját testvérének
 4      1,  VIII |    szarvas vezeti a szabadost, ki végre megunta a gyaloglást, valamint
 5      1,  IX   |         úr rég font gondolatainak végre nyelvet adott, s magának
 6      1,  XI   |       neki egy-két vigasztalót, a végre Pista is megszólamlik:~-
 7      1,  XIV  |          is többször kérdezett, - Végre a feleletet a gyermek eszéhez
 8      1,  XIV  |           módjával próbára tenni.~Végre megjött Baltay, a fiút megkérdezte,
 9      1,  XIV  |        ablak sem a bácsié!~Baltay végre föleszmélt és figyelni kezdett
10      1,  XIV  |       kergeti föl a gyerekben, és végre is ki kell ereszteni kéz
11      1,  XIV  |       nagyon is szívéig ért, - és végre azt mondja:~- András! rendelje
12      1,  XV   |       annak árt nem szabunk soha!~Végre összekerült a kis csoport,
13      1,  XVI  |         óra alatt meggyógyítja, - végre midőn a vacsorának vége
14      1,  XVI  |           sürgeti a hazamenetelt.~Végre a kastélyba értek, melynek
15      2,  V    |      hossza megállapodni látszék. Végre a kifejlődések megtétettek
16      2,  VI   |          nézi könyveit a főorvos, végre megleli a nevet, és csodálkozva
17      2,  VI   |   tanácskoztak, mitevők legyenek, végre az alorvos sem tudott jobbat
18      2,  VIII |          bosszúsan zörgetett, míg végre a kapus csakugyan beereszté.~-
19      2,  VIII |           híven a nagy szégyenen; végre küldöttséget választottak,
20      2,  VIII |           bezáratta volna őket, s végre a huszonnégyből az első
21      2,  IX   |           kisfiú, utána a tanító, végre Baltay úr mászott ki, az
22      2,  XI   |          bankót osztogatott el, s végre a kis majorosnak még adósa
23      2,  XI   |          várták a közeledő napot.~Végre Szapáry levele megérkezett;
24      2,  XIII |         belőle a kisasszonyoknak, végre elvetődött egy-egy példány
25      2,  XIII |        saját érzékével, elragadja végre egy hely, mely magától kínálkozik
26      2,  XIV  |     bírván egyet is férjhez adni, végre e szavakra fakadt: - nem
27      2,  XIV  | gazdájáért szégyenli el magát; de végre megadja magát ura rendetlenségének,
28      2,  XIV  |          majd legutolján is ráér.~Végre eljő a várt törvényszünet,
29      2,  XV   |           ment kézről-kézre, hogy végre elmosódék.~A felügyelő egy
30      2,  XV   |        melyik, életben maradt.~De végre is hasztalan tűnődik már
31      2,  XV   |      minden ruhát a prókátorok.~- Végre mégis megtaláljuk!~- Meztelenre
32      2,  XVIII|           a lábát is megcsókolná, végre midőn a versekhez ért az
33      3,  III  |           ez nem vette még észre.~Végre megvigasztalódott, de alig
34      3,  III  |       csak jobb lesz ezután; - de végre valamennyien megegyeztek
35      3,  IV   |         van, a kétezer forintnál.~Végre látom, hogy csakugyan a
36      3,  V    |       fiatalembertől nem várt; de végre azzal nyugtatá meg magát,
37      3,  VI   |         micsoda összeg felel meg.~Végre már a legutolsóhoz ér, hol
38      3,  VII  |     vesződik ennyi haldoklóval, s végre is fogna rajtunk az a régi
39      3,  VIII |       nehogy észrevegye a titkot.~Végre addig huzakodott, hogy mégis
40      3,  IX   |         pör Körmenden került meg, végre oda kívánt menni az öregúr.~-
41      3,  XII  |         helyett szalonnával élni; végre pedig az isten szent ege