Rész,  fejezet

 1      1,  XV   |              Mik gondol ön? - kérdi a nádor a herceget, kinek karjába
 2      1,  XV   |               volt mondva, - mondja a nádor, - de én újonc vagyok ez
 3      1,  XV   |               Nem értem önt, - véli a nádor, - s én bár különben fiatal,
 4      1,  XV   |               tenni.~- Mit? - kérdi a nádor a nagyon komoly részben
 5      1,  XV   |                Adja isten! - mondja a nádor, - de ha az áldozat árát
 6      2,  VII  |             érkezének, velük együtt a nádor főherceg és herceg Batthyányi
 7      2,  VII  |            való hadnagy úr? - kérdi a nádor hosszabb beszélgetés folytán.~-
 8      2,  VII  |               embernek - jegyzi meg a nádor, - s én kíváncsi vagyok
 9      2,  VII  |           herceg! - mondja derülten a nádor - látom, önöket nagyon sokáig
10      2,  VIII |            Bowring, - majd meghozza a nádor.~- Keszthelyre?~- Hát miért
11      2,  VIII |           Szapáry tudtul adja, hogy a nádor személyesen akar Keszthelyre
12      2,  XI   |                                 XI.~A nádor Keszthelyen.~Anno ezernyolcszáz
13      2,  XI   |      Festetics a legelső hírt vette a nádor eljöveteléről, láttuk, hogy
14      2,  XI   |   egyszersmind az is, hogy a főherceg nádor a környékben levő elbocsátott
15      2,  XI   |           gyér esőcsöpp hull alá, s a nádor fehér köpönyegben lépdel
16      2,  XI   |               fölött, hanem mielőtt a nádor odaérne, mi tartsuk meg
17      2,  XI   |           volna.~Végig ment a soron a nádor, s majdnem minden másodiknak
18      2,  XI   |       oklevelet éppen most veszi át a nádor.~- Halotti bizonyítvány! -
19      2,  XI   |      bizonyítvány! - mondja magában a nádor, s nagy meglepetéssel kérdi: -
20      2,  XI   |                  mondja aztán utána a nádor, rögtön följegyeztetvén
21      2,  XI   |             Semmi kétség, - gondolá a nádor, - ez ember egyike azoknak,
22      2,  XVIII|             vette a parancsot, hogy a nádor mellett segédtisztképpen
23      3,  I    |       szekerek érkeztek Tatába, hol a nádor szállást tartott, és a kísérő
24      3,  I    |             ön? - kérdi figyelemmel a nádor Kisfaludyhoz hajolva.~-
25      3,  I    |            nagy ígéretnek nem hisz.~A nádor eleget hallott, visszafordult
26      3,  I    |           foglalkozástól, - tudatja a nádor, - ha kipihente magát, rögtön
27      3,  I    |         fönséges uram, én Bécs...~- A nádor őfensége parancsolatjának
28      3,  I    |              okvetetlenül elmondja.~A nádor egész nap nyughatatlankodék,
29      3,  I    |          tűnődés után asztalhoz ült a nádor, s illető helyre gondos
30      3,  I    |        mondhatom el e helyütt, hogy a nádor levelére mit mondtak, -
31      3,  I    |               emberből a kíséret, s a nádor fehér köpenyegében áll a
32      3,  I    |                 Kisfaludy! - mondja a nádor, közelebb mozdítván a lovat, -
33      3,  I    |         megéri-e végét, - magyarázá a nádor, - ön megígéri nekem, hogy
34      3,  I    |              ismerjük - szól megint a nádor.~- Pedig ha látták volna,
35      3,  I    | akadályozhatunk semmit, - fejezi be a nádor azon keserűséggel, mely
36      3,  I    |            rég ismerős levén, midőn a nádor a táboron keresztül léptetett,
37      3,  II   |              nem fogja meglátni; de a nádor is tudván a dologról, annak
38      3,  VI   |           Kisfaludy, - kezdi a szót a nádor, - egy nevet kell megtalálnom;
39      3,  VI   |                Kajári István.~Ekkor a nádor röviden közlé Kisfaludyval,
40      3,  XII  |          jövök, még pedig egyenesen a nádor ő fönségétől.~- Bizony odáig
41      3,  XII  |             ez arany érdempénz, ezt a nádor küldi.~Kisfaludy a bámuló