Rész,  fejezet

 1      2,  IV   |           többi közé egy keserves cigány is vetődött, éppen az, kit
 2      2,  IV   |           a lajtai táborig.~- Na, cigány, hogy adtad el a bőrödet? -
 3      2,  IV   | mindenféle háború-darabot, hogy a cigány már egy szálig mindent elhitt,
 4      2,  IV   |           a hatszáz forint.~- No, cigány, hogy adtad el a bőrödet? -
 5      2,  IV   |         eladtam volna! - feleli a cigány - most majd csak magam is
 6      2,  IV   |   meghúzódnám benne!~- Ne búsulj, cigány, - vigasztalja a másik -
 7      2,  IV   |      kardú saséros (chausseur.)~A cigány végtől végig megborsózott,
 8      2,  IV   |      éppen belekívánkoznék.~Míg a cigány így kínlódott, a Lajtának
 9      2,  IV   |            szólal meg a megrémült cigány.~- Majd meghallod, ha megszólítják. -
10      2,  IV   |         mi ágyúnk? - véli ismét a cigány - azst is mivelünk állítják
11      2,  IV   |         Na úgy se baj, - mondja a cigány - ha a túlsó ágyúk hátunk
12      2,  IV   |          a Lajtán, s ha nem mész, cigány, hát majd utánad küldenek
13      2,  IV   |           mondott kend? - kérdi a cigány foghegyről.~- Azt, hogy
14      2,  IV   |           irgalmát, - kiált fel a cigány, - nem addig van azs, -
15      2,  IV   |          Majd csak oda mész te is cigány, ahova a többi!~- Ha a tebbi
16      2,  IV   |           Nem kérdezik azt tőled, cigány!~- Azst elhisem, - kiált
17      2,  IV   |       Azst elhisem, - kiált föl a cigány, - de én megkérdeztem ám,
18      2,  IV   |           nem elég arra, hogy egy cigány úgy megvedlett légyen, mint
19      2,  IV   |           a dolgot, a boldogtalan cigány háromszázat kapott azért,
20      2,  IV   |       mogyorófa pálcával is; és a cigány éppen az utóbbival lenne
21      2,  XVIII|          s még a legélhetetlenebb cigány is azt mondogatta, ha megharagudott:
22      3,  I    |          a régi közmondás, hogy a cigány nem hal a vízbe, - de sőt
23      3,  I    |         vasas a lóról, s a fáradt cigány körülnézett, hogy merre
24      3,  I    |         itt dolgom, - okoskodik a cigány, - minek szaladjak el?~-
25      3,  I    |      megint a tiszt, mire aztán a cigány is megereszté a kantárt,
26      3,  II   |        sarkánál ült egy megvásott cigány, majdnem kidűlve a ruhájából, -
27      3,  II   |         fakó cimbalom hevert, s a cigány nagy búsan kereste elő belőle
28      3,  II   |       kívánván hallani, s midőn a cigány észrevette, hogy hallgatóra
29      3,  II   |         és jóízűen nézte, midőn a cigány keze föl s alá járt a cimbalmon,
30      3,  II   |        Midőn Baltay odább ment, a cigány a tallért még egyszer megnézvén,
31      3,  II   |   visszafordult:~- Hová való vagy cigány?~- Ne kérdezze méltóságos
32      3,  II   |        egyem is belőle.~Mielőtt a cigány kivallaná, hova való, a
33      3,  II   |             Oda vagyok! - ordít a cigány, meglátva az őrnagyot, kit
34      3,  II   |          nyársba húzzák.~- Hát te cigány, élsz még? - kérdi az őrnagy
35      3,  II   |           az újabb kérdés, mire a cigány csak az igazat felelte.~-
36      3,  II   |           száz botot veret rám!~A cigány szavain Püspöky kételkedett
37      3,  II   |            őrnagy uram? - kérdi a cigány, saját bőre mellett nem
38      3,  II   |              Még obsitot is adunk cigány, - csak jer velünk a kertbe!~
39      3,  II   |        Hátára vette a cimbalmot a cigány, s illő távolságra ballagott
40      3,  II   |         sem emlékszem, - mondja a cigány, - hanem Holvagy Pistát
41      3,  II   |         olyan magas, azt mondja a cigány, hogy egyszerre nem is látja