Rész,  fejezet

 1      1,  II  |         bevégzi, annak sem könnyű, csakhogy tegyünk már valamit! - mondja
 2      1,  IV  |          darabokra szedik egymást; csakhogy uram ennek is megvan a maga
 3      1,  IV  |           egészen megveresedett, - csakhogy a természettudósok már akkor
 4      1,  IV  |            apád! - mondja a másik, csakhogy a fölkapaszkodók helyére
 5      1,  V   |           alá a torkos állatnak, - csakhogy úgy elszemtelenkedte magát
 6      1,  V   |          Baltayné asszonysághoz; - csakhogy úgy is tudom, hogy a nagyságos
 7      1,  VIII|          nyomon kergetvén a vadat. Csakhogy az erdőszél felé az ebek
 8      1,  XI  |           Apámé! - véli a béres, - csakhogy ez az apám másnak is apja
 9      1,  XI  |          küldeni ebből a világból, csakhogy az másképpen lőn megírva
10      1,  XI  |          út kurtább legyen előtte, csakhogy nem tudta elfeledni, hogy
11      1,  XII |            őket a herceg utazni?~- Csakhogy Ázsiából ideértek, kedves
12      1,  XIII|        néha csak egy récetojásért, csakhogy ilyenkor nem engem üt meg
13      1,  XIII| mindennapiak valának, inkább tűrt, csakhogy valami módon célhoz jusson,
14      1,  XIV |    parasztfiak is fölkéredzkedtek, csakhogy az okos állat nagyon hamar
15      1,  XVII|          minden ember talpon volt, csakhogy az ellenség elé menni kevésnek
16      2,  I   |       herceget, Dunayt és Baltayt, csakhogy az utóbbiak mindig tudták,
17      2,  I   |       friss egészségben, igenis, - csakhogy az ifiúrnak édes papája
18      2,  IV  |  úgyszólván, magától indult meg, - csakhogy nem is tartóztatták vissza
19      2,  VI  |  megmondani, öcsém! - szól amaz, - csakhogy már azt vélem az én kurta
20      2,  VI  |            mondja az öregasszony - csakhogy te nem estél el, édes fiam, -
21      2,  VI  |           használ, hát nem is árt: csakhogy édes húgom, egyféleképp
22      2,  VIII|   szívósságnak ketté nem törött.~- Csakhogy szerencsésen ide ért ön, -
23      2,  IX  |          sincsenek különb foltjai, csakhogy ami szürke csak lovon áll
24      2,  XI  |        fiókból kiürítette a pénzt, csakhogy meglegyen mindaz a becsület,
25      2,  XI  |          édesapád után maradt rád; csakhogy aztán az ép lábad félre
26      2,  XIII|           a körmölések folytatvák, csakhogy mindenütt a találkozás,
27      2,  XVII|            úgyis reggel óta tudta, csakhogy azt nem érti, miért harangoznak
28      3,  II  |           fejfájáshoz folyamodott, csakhogy kimeneküljön a többi közül,
29      3,  III |          mindig azt beszéli:~- No, csakhogy elment a nyakamról, ki nem
30      3,  III |         hogy rendbeállítom őket, - csakhogy nálam négyen vannak, s a
31      3,  IV  |         nyakkal, hanem az mindegy, csakhogy mégis rákaptak, jó volt
32      3,  V   |          burgonyával megelégedjék; csakhogy ő nagyon sokkal többet tanult,
33      3,  V   |          újdonságot írt Galiba úr, csakhogy aligha gyanította azt a
34      3,  VI  |      meglátja, hívja haza Imrét, - csakhogy András most már nagyon meggazdálkodta
35      3,  VII |           Egy nagy kiáltás hallik, csakhogy nem az kiáltott, kinek tyúkszemére
36      3,  VIII|           dologra mondott valamit, csakhogy elfoglalja a figyelmet.~-
37      3,  X   |             nincs széna a bakon?~- Csakhogy magunk ide értünk, hisz
38      3,  X   |     úristennek, - mondja András, - csakhogy így vagyunk.~- De megkívánta
39      3,  X   |               Dehogy nem tudtam, - csakhogy nem akartam mondani a nagyságos
40      3,  XII |             mint az ozorai búcsún, csakhogy aki izengetne neki, a föld