Rész,  fejezet

 1      1,  V   |  elfelejtett mindent.~- Kezet reá, húgomasszony, - ha aztán kezet adott,
 2      1,  V   |       pörölnek.~- Ne is hozzuk elő húgomasszony; mert aztán mégis eszünkbe
 3      1,  V   |               mondja amaz, - látja húgomasszony, hogy parádéban jöttem.~-
 4      1,  V   |              Prókátort nem hoztam, húgomasszony, hanem ha kell, hát a papért
 5      1,  V   |          értem! - mondja a nő.~- A húgomasszony kis Etelkája, meg az én
 6      1,  V   |          az igazítani való, kedves húgomasszony - aztán olyan vagyok én,
 7      1,  V   |              Jaj, de sokat kérdez, húgomasszony! - mondja Baltay a mentéjéből
 8      1,  V   |       aztán már is a másikat kérdi húgomasszony.~- Én vagyok az anyja leányomnak,
 9      1,  V   |            el valamit, édes lelkem húgomasszony, hogy hamarább megalkudhassunk, -
10      1,  V   |           az öcsémnek parancsolok, húgomasszony meg a lányának, aztán...~-
11      1,  V   |            elkelhet.~- Félek, hogy húgomasszony többet is tud mint én, -
12      1,  V   |            Etelka, ígérje meg édes húgomasszony, hogy csak olyan embernek
13      1,  V   |        kalács alá rakhatja, kedves húgomasszony.~- Én szavamnak állok!~-
14      1,  V   |           ebből nem engedek ám el, húgomasszony, mert még a haló földemben
15      1,  XIII|           mondja:~- Bizony, kedves húgomasszony, eljár az idő.~- Érzem,
16      1,  XIII|          botoljak.~- Jól van, jól, húgomasszony, - maga csak eltréfál, -
17      1,  XIII|           magamon; pedig elhiggye, húgomasszony, nem szeretem én azt, mikor
18      1,  XIII|          nagyon okos ember vagyok, húgomasszony, - kacaga föl Baltay, -
19      1,  XIII|            értünk, - etessünk meg, húgomasszony, - aztán beszélgessünk egyet.~-
20      1,  XIII|         akarja a szót elkezdeni.~- Húgomasszony, én most éppen ötven esztendős
21      1,  XIII|        titkot.~- Nem azért mondtam húgomasszony, - mentegetőzék amaz, -
22      1,  XIII|           hisz tán még hallotta is húgomasszony apámnak hírét, nyolcvan
23      1,  XIII| ellenségekké.~- Mond valamit, édes húgomasszony, - dünnyög Baltay, - de
24      1,  XIII|             annyit mondhatok, édes húgomasszony, inkább majd csak szép szóval
25      1,  XIII|          Akarám mondani,... - édes húgomasszony, hogy - no.~- Értem, édes
26      1,  XIII|           milyen engedelmessé tesz húgomasszony, - hanem már most az árát
27      1,  XIII|           a példával adós maradok, húgomasszony, - hanem kezdjük elejéről
28      1,  XIII|          Ezt jól tudom, hanem édes húgomasszony, nem feledte el, mit ígért
29      1,  XIII|            félne.~- Okosan mondja, húgomasszony, - szólal meg egy kis erőlködés
30      1,  XIII|         mernék ellenkezőt mondani, húgomasszony, - okoskodék Baltay - hanem
31      1,  XIII|         higgye meg nekem, galambom húgomasszony, hogy nagy próbára kell
32      1,  XIII|           lelt újabb faggatásra.~- Húgomasszony, - megfogadtam, hogy nem
33      1,  XIII|             azt mondja:~- Na, édes húgomasszony, - most már szóljon bátran,
34      1,  XIII|   urambátyám.~- Azt kívánja tudni, húgomasszony? - mondja emelt hangon Baltay, -
35      1,  XIII|          nem kiáltok... hanem édes húgomasszony, ez az ember nálam rováson
36      1,  XIII|          ellen véteni nem fogok.~- Húgomasszony!... én Baltay vagyok, -
37      1,  XIII|        mintha fenyegetni akarna.~- Húgomasszony! - rimánkodék Baltay - még
38      1,  XVII|           volna, - legalább némely húgomasszony jobban félne tőle, ha -
39      3,  III |        uramnak, mikor az én kedves húgomasszony megkönyörült a sok sóhajtáson?