Rész,  fejezet

 1      1,  I   |           ki a jó napot szégyenli mondani, ki a fogadj istent, hanem
 2      1,  II  |          mi hajlandók vagyunk azt mondani, inkább volnánk Magyarországban
 3      1,  VI  |      gondolattal, csak ki kellene mondani, - midőn a szarvas messziről
 4      1,  VII |          hajdú, mintha azt akarná mondani, hogy nem jő be.~- András! -
 5      1,  VII |      kigúnyolni, mégis meg merjük mondani, hogy ha éppen hibát rovogatnánk
 6      1,  XI  |    mondván el, mennyit a dologból mondani tudhattak.~Utóbb a barátok
 7      1,  XIII|     különben úgy váglak... Akarám mondani,... - édes húgomasszony,
 8      1,  XIII|      szóval sem mernék ellenkezőt mondani, húgomasszony, - okoskodék
 9      1,  XIII|         ez az ember...~- Mit akar mondani a nagyságos úr? - szól a
10      1,  XVI |              Magam is azt akartam mondani; de kinek a lovai?~- Mondtam
11      1,  XVI | Tekintetes uram!~Azt méltóztatott mondani, hogy ha valaki az udvarán
12      1,  XVII|         dikcióval, nem is kellett mondani, hogy baj van, mert minden
13      1,  XVII|              kénytelen vagyok azt mondani, amit érzek, hogy ez nem
14      2,  II  |         Andrásnak még volt valami mondani valója:~- Méltóságos uram, -
15      2,  III |             hanem még volt valami mondani valója, mit el is mondott:
16      2,  VI  |           ha mondom!~- Mit akarsz mondani? - kérdi a szabadost.~-
17      2,  VI  |     takarván el a többit, mit tán mondani tudna még a nagy zokogástól~-
18      2,  VI  |          mi kedves Deák Ferencünk mondani szokott: Csak azt az elválást
19      2,  IX  |      mondom, nem tudja mit akarok mondani.~- Hallott kend valamit? -
20      2,  X   |     meggyőződéssel, melyre ellent mondani fölösleges munka volna,
21      2,  XIII|         kézről-kézre (nem akartam mondani, hogy lopták, ámbár akkor
22      2,  XIV |      kinek még ezt is meg kellett mondani; hisz a jámbor nem rég jött
23      2,  XVII|         is szolgálni akar, mintha mondani akarná, - ne félj, nemsokára
24      2,  XVII|     földön hagyál.~- Valamit akar mondani Csapó barátom!~- Kegyelmes
25      3,  III |          a kincset, rögtön talált mondani valót.~- Csak ennyi?~- Ami
26      3,  III |         midőn az öregéért kellene mondani valamit, egyetlen egy árva
27      3,  V   |         ette.~- Tudod, mit akarok mondani?~- Tudom! - mondja kötekedve
28      3,  VI  |          el.~- Hát mit is akartál mondani, barátom? - kérdi a fiatal
29      3,  VII |     mondom, hogy semmit sem tudok mondani! Bármennyire szívesen időzném
30      3,  VII |        hogy szóról-szóra el tudja mondani.~- Ha azt megérem még, András, -
31      3,  VIII|         nélkül, - csak azt akarom mondani, hogy a nagyságos úr majd
32      3,  IX  |        félnek tudott egy-két szót mondani, nem is gyanítván, hogy
33      3,  X   |     tüzünk.~- Nem ezt akarta kend mondani, András? - véli az öreg, -
34      3,  X   |              csakhogy nem akartam mondani a nagyságos úrnak, hogy
35      3,  XI  |    csárdának lakójáról többet tud mondani, - különösen pedig azt akarta
36      3,  XII |         Eme vezércikkre következő mondani valóm van.~Semmi esetre
37      3,  XII |        hogy mindent ki lehet vele mondani; ha a szó megakad a gége
38      3,  XII |       ezzel ismét nem azt akarjuk mondani, hogy a szorgalom nem szép