Rész,  fejezet

 1      1,  I    |           kedves Bowring barátom, - néha szoktam egymagamban is magyarul
 2      1,  III  |            kap, aztán az rajtszárad néha még az unokáján is.~- Hát
 3      1,  IV   |            meglátszik az ember, sőt néha még a kuvasz is, midőn megkeríti
 4      1,  IV   |            esztendeig össze-vissza, néha aztán útközben meg is szaporítják;
 5      1,  V    |       kivévén egy bakszarvast, mely néha óra hosszat összenyargalászta
 6      1,  V    |          úgy elszemtelenkedte magát néha, hogy addig meg nem ízlelt
 7      1,  V    |             a nagy angol kertben, - néha meg-meglódult, és átnyargalá
 8      1,  VI   |             mert a szemtelen jószág néha a csipkés fejkötőt is meglegelte,
 9      1,  VI   |           szokás szerint a beszédet néha úgy szabják ki, hogy arra
10      1,  VIII |             el előtte, - most pedig néha árok akadván lábai alá,
11      1,  X    |        fejét lankadtan veti még föl néha, s nyakán egy tenyérnyi
12      1,  XII  |        elengedni abból, mit a másik néha nagyon is ingyen beszél.~
13      1,  XIII |                az a hirtelen harag! néha egy polturás malacért olyan
14      1,  XIII |      asszony, - én is megharagszom; néha csak egy récetojásért, csakhogy
15      1,  XIV  |   szamárságért meglakol, s ilyenkor néha annak is jut, kinek nem
16      2,  I    |             híres árveréséről; mert néha egy emberen húzták meg az
17      2,  III  |            meg; mert tudja, hogy én néha neki bolondulok, aztán a
18      2,  VI   |      viselte aztán elég a szerencse néha egy fordulóval, kettőt módjával
19      2,  X    |             széken vesztegelni, hol néha jobban megöregszik az ember,
20      2,  XI   |     életveszedelemmel fognak meg, s néha napján oly temérdek gardát9,
21      2,  XI   |            csak talál egy ösmerőst, néha éppen olyant, akit nem is
22      2,  XI   |           aztán nemcsak annyi a baj néha, hogy a pohár csordultig
23      2,  XIV  | kisasszonyainak nagy számánál fogva néha különösen fölszólalásokat
24      2,  XIV  |            eszi is meg szívesen; de néha tart varjút, szarkát, vércsét,
25      2,  XIV  |       rendetlenségének, melyből ura néha bámulandó ügyességgel kapar
26      2,  XVI  |            hisz holdvilágos éjjelen néha egyik felhő a másikat kergeti
27      2,  XVIII|          kértek a szomszédból, vagy néha koplalással győztek, csak
28      3,  I    |            közel, s Kisfaludyt nézi néha, minthogy az mély elkeseredéssel
29      3,  II   |             ráverte a füstöt, s már néha oly kínosan nyeldekelt,
30      3,  III  |        mondva s dologhoz illő volt.~Néha a lány akkor volt az öregasszony
31      3,  IV   |          sorra mondogatá, elhagyván néha három, négy szakaszt is,
32      3,  IV   |             az öreg:~- Nem úgy van!~Néha megesik az minden társaságban,
33      3,  VIII |            tudta, hogy András átjár néha a szomszédba, amit ugyan
34      3,  X    |         mint az útmutatófának, hogy néha legalább árnyékot nyújtott
35      3,  X    |          abba a csárdazugba, honnét néha páronkint szórta ki az embert;
36      3,  X    |        Kiment az erdőnek mélyébe, s néha födetlen fővel állt meg
37      3,  X    |       mérgétől nem kímélte magát, s néha órákig elácsorgott a csárda