Rész,  fejezet

 1      1,  I    |      állt szóba, minthogy ez azt mondá neki:~- Ferenc! ez a bámész
 2      1,  I    |       Ahogy szavalja az ember, - mondá a herceg némi komolysággal, -
 3      1,  II   |      hazánkfiát megnevettessük - mondá Bowring, és még utána tevé: -
 4      1,  IV   |      félek én, kegyelmes uram, - mondá béres, hanem tessék megmondani
 5      1,  IV   |        engem Holvagy Pistának? - mondá a béres, némileg visszatűrvén
 6      1,  IV   |       mit felelt az ispán?~- Azt mondá, uram, hogy úgy kell nekik,
 7      1,  IV   |  eltávozának, csak Holvagy Pista mondá a cigánynak:~- Megküldöm
 8      1,  V    |        volt mit igazítani, akkor mondá:~- Na most már elmehet!~
 9      1,  V    |          már bátran megígérem, - mondá kezét nyújtva az asszony.~-
10      1,  VII  |      embert kétlábú tollatlannak mondá, s erre gúnyból az ablakon
11      1,  IX   |     adott, s magának is hangosan mondá:~- Ez országnak mindene
12      1,  XIII |          bolond ember, mikor azt mondá magában: Értem ezt a dolgot.~
13      1,  XIV  |          olyan becsületes képpel mondá el, és olyan tűzzel, hogy
14      1,  XV   |     világítá meg, aztán Dunaynak mondá:~- Tehát mi lesz az indítvány?~-
15      1,  XVI  |        ifjú vendég vállára téve, mondá:~- Fiú! álmodjuk ezt, vagy
16      1,  XVII |     megint bejött, s jó hangosan mondá:~- Méltóságos uram, az a
17      2,  II   |        fölvette a szót, hangosan mondá, még pedig ugyancsak hangosan:
18      2,  II   |          nem magyar ember!~- Azt mondá? - kérdi a gróf elhalaványodva.~-
19      2,  II   |      Szóról-szóra; de még azt is mondá már egészen hozzám fordulva:
20      2,  VI   |     alorvos, kinek aztán németül mondá el a főorvos a dolgot, s
21      2,  IX   |         előbbeni formáját, s ezt mondá:~- Máskor legalább vesse
22      2,  IX   |          ezt olyan kemény hangon mondá András, hogy Baltay nem
23      2,  XII  |          kel föl, s éppen tegnap mondá, hogy aludni majd holta
24      2,  XIV  |         posztót kért, mert amint mondá, előbb hosszú kabátot kell
25      2,  XVIII|           Imre pedig egyre-másra mondá a sok verset, és csak annyi
26      3,  II   |     hanem némi mentegetés okáért mondá:~- Méltóságos uram, olyant
27      3,  II   |     midőn a teremből kiment, azt mondá magában:~- Minden jól van,
28      3,  III  |      miben megbotlott, annak azt mondá, hogy: szamár vagy, s aki
29      3,  IV   |         a csizmáid, édes fiam! - mondá édesapám, minden indulat
30      3,  IV   |       vagy akadozott, már megint mondá az öreg:~- Nem úgy van!~
31      3,  IV   |          a csöndbe vágott, mikor mondá:~- Nem úgy van!~- Mi az? -
32      3,  IV   |        volt, mint a fiatal ember mondá.~- Mondtam én, hogy nem
33      3,  IV   | leginkább, míg Dunay magában azt mondá:~- Szavam beteljesedett, -
34      3,  VII  |    meglássa, mi neki a legjobbat mondá.~A jutalomosztások után
35      3,  VIII |         rávetette a fejét, s azt mondá, hogy lenyugszik, úgy tudta
36      3,  XII  |       Egykor egyik írótársam azt mondá irataimról, hogy azoknak
37      3,  XII  |          vitáztak, - hány nagyúr mondá, hogy ha mi ösmernénk a