Rész,  fejezet

 1    Mon        |         szoktak, hogy megveszik a könyvet, mert magyarul van írva;
 2      1,  I    |          valaha olyan embert, aki könyvet ír?~- Láttam, barátom, egyet, -
 3      1,  I    |          így, édes barátom, nekem könyvet olvasni való időm nem igen
 4      1,  VII  |          hozott magával egy sereg könyvet!...~- Látta kend?~- Hogyne
 5      1,  VII  |          talán, de bíz akkor is a könyvet bújta, - még mondtam is
 6      1,  XI   |            bort sem iszik, mindig könyvet olvas, mitől bolonduljon
 7      1,  XII  |        nem jövök, míg nekem olyan könyvet nem küld a herceg, melyet
 8      2,  II   |        kiválogatni a legvékonyabb könyvet, hogy a fiú meg ne rémüljön
 9      2,  II   |    valamit.~- No majd olvasok egy könyvet, kis fiam, aztán azt hallgasd! -
10      2,  II   |          a gyermek kezébe vette a könyvet, és kérdé:~- Sok van még
11      2,  II   |       gyermeknek miért nem szabad könyvet említeni?~- Amiért méltóságos
12      2,  XIII |         úgy lopták el egymástól a könyvet, mint ma. Ez a legolcsóbb
13      2,  XIII |          venni egy viselt külsejű könyvet, tessék megszámlálni a bekörmöléseket,
14      2,  XIII |        rózsaujjak is megviselik a könyvet, egyébiránt is, kivált most
15      2,  XIII |          oskolába vitte magával a könyvet a gaz kölyök, a szerencsétlen
16      2,  XIII |           a diák lopva olvasván a könyvet, minduntalan bekörmöli,
17      2,  XIII |           világ, kezdik olvasni a könyvet, - a kesergő szerelemnek
18      2,  XIII |           nevű magyar ember olyan könyvet írt, hogy az ő nevét jobban
19      2,  XIII |           Szja, barátom, - nálunk könyvet írni félig szégyen, félig
20      2,  XVIII|        fiú a fára mászott, mintha könyvet látott a kezében.~András
21      3,  II   | igazgatónak fejéhez vágta volna a könyvet, hogy saját urának rendeletét
22      3,  II   |           ujjal lebbentette föl a könyvet, s a széken olyanképpen
23      3,  II   |          fejét, úgy olvassa azt a könyvet, mintha éppen abból adták
24      3,  II   |           is mohóbban kapja már a könyvet.~Várhatott volna a gróf
25      3,  II   |         magában, miképp lehetne a könyvet elvinni az útra?~A keszthelyi
26      3,  II   |        rég kiolvashatta már ezt a könyvet, s ha éppen úgy elunta magát,
27      3,  II   |        nagyon korán volna, hogy ő könyvet kérne attól kit ő könyveivel
28      3,  II   |      emberek a földön, és mégis a könyvet nem veszik meg, hanem ahol
29      3,  II   |             mondja a gróf - aki a könyvet ellopja, nem lehet egészen
30      3,  III  |      olvasóm már kész volna ezt a könyvet is földhöz verni; mert azt
31      3,  III  |           az a baj, hogy mindig a könyvet bújja. Aztán egész nap órakerekeket
32      3,  III  |          meg, mikor már e csókról könyvet írnak a komédiában, mint
33      3,  IV   |           egész egykedvűséggel, a könyvet pedig visszadugta oldalzsebébe,
34      3,  VII  |    Kisfaludym itt van-e? (Értsd a könyvet.)~- De már az ott van, -
35      3,  VIII |         feledte el a kezében levő könyvet, s minthogy az öregúrnak
36      3,  X    |             Inkább a pört, mint a könyvet? - kérdi Dunay boldogságtól