Rész,  fejezet

 1      1,  I   |        kutyabőr kabátban; pedig magam lőttem az egész kabátot,
 2      1,  VII |   tegnap bementem hozzá, - mert magam is azt véltem, hogy baja
 3      1,  XII |           hisz már azon búsulok magam is, hogy mik csinálunk aztán,
 4      1,  XII |         különben ezért a szóért magam is levenném.~Mire megvirradt,
 5      1,  XIII|         a pörben a bíró is csak magam akarok lenni.~- Hoc non
 6      1,  XV  |  országnak.~- Remélem, hogy nem magam leszek.~- Adja isten! adja
 7      1,  XVI |    embertől hallja, s utóbb még magam is jobb appetitust kapok,
 8      1,  XVI |         vettem én,~Egykor midőn magam bolygék~A hegy szirtes tetején.~
 9      1,  XVI |        keszthelyi gróf lovai.~- Magam is azt akartam mondani;
10      1,  XVII|       nagyurak lehetnek azok!~- Magam is azt vélem, méltóságos,
11      2,  I   |     legény, azaz hogy én vagyok magam, aztán akit észreveszek,
12      2,  II  |         is egy ember volnék egy magam.~- De nem akarom, hogy egyetlen
13      2,  II  |         könyörgöm átossággal.~- Magam írtam rá, - válaszol az
14      2,  III |        neki bolondulok, aztán a magam esze után megyek, - akkor
15      2,  IV  |         cigány - most majd csak magam is könnyebben meghúzódnám
16      2,  IV  |    cselekedetemről; - de inkább magam töröm meg a legszentebb
17      2,  VI  |       van, hát annyit elküldtem magam előtt, hogy ha el kellett
18      2,  VII |         tart ön ama vétekről?~- Magam is elkövettem volna, fönséges
19      2,  VIII|      gróf, hogy ily hosszú útra magam induljak el?~- S honnét?~-
20      2,  XI  |   tizenöt esztendővel ezelőtt10 magam is láttam erős bordáit annak
21      2,  XIII|        munkát egy ember írta.~- Magam is azt vélem, - felel Dunay.~-
22      2,  XIV |      fölszólalásokat tesznek, s magam valék egyszer szem- és fültanú,
23      2,  XV  |       mindegy, ló vagy ló, csak magam ne legyek kénytelen a kocsit
24      3,  II  |     kérdezze méltóságos uram, - magam sem bánnám, ha elfeledném.~-
25      3,  II  |         sem tudom.~- Bíz én már magam is elfeledtem, - mondja
26      3,  III |  asszonyom, - felel a cseléd, - magam raktam minden fiókra.~-
27      3,  III |    másik, azt tartom, majd csak magam is úgy teszek, hogy rendbeállítom
28      3,  V   | kottyant bele az asszony - hisz magam is most tudom még.~- No
29      3,  V   |         dolgot! - mondja Imre - magam fogom a kivonatot megcsinálni,
30      3,  VII |  forintot adok, - én eltartom a magam szegényeit, meghagyom a
31      3,  IX  |        utolérné, domine, bizony magam is tolnám hátulról.~- Magnifice
32      3,  XI  |         meghalni, ha a halálnak magam megyek szemközt.~- Tehát
33      3,  XII |       bérest, kitől látatlanban magam sem tudnék elbúcsúzni, ki
34      3,  XII |         őrnagy uram, - hát csak magam álltam én ott az erdőnél?~-
35      3,  XII |    lepingálva gyermekijesztőnek magam is láttam, - legalább mi