Rész,  fejezet

 1      1,  I   |   báránybőrt is akaszt a nyakába, honnét a bőr körmöstül lóg le,
 2      1,  IV  |   gyereket eresztvén le a földre, honnét még azután is alig bírt
 3      1,  V   |           közben az erkély előtt, honnét nyalánk alamizsna hullott
 4      1,  V   |         kötött a szarvas nyakára, honnét lepirosodván, messziről
 5      1,  VI  |         az irgalmat kérő az égbe, honnét az istenáldást némán imádkozva
 6      1,  VIII|          után beugorjék a kertbe, honnét többé nincsen visszamenekülés;
 7      1,  IX  |      csalitnak kedves árnyékából, honnét most a legnagyobb kényelem
 8      1,  IX  |          a cirkusz páholyában ül, honnét pénzért nézi a megszelídített
 9      1,  XI  |         messze valának a falutól, honnét vesztére szaladt ki ma reggel,
10      1,  XII |        magasra nyúlt volna az ég, honnét lerimánkodhatná saját orvosságát, -
11      1,  XIII|          maradt a két jó barát.~- Honnét? - kérdi Baltay a herceget.~-
12      1,  XIII|           hajdú, és ha nincs meg; honnét vegyem elő?~- Hiszi-e kend,
13      1,  XIV |          azt a gyöpre teremtette, honnét persze az úrfi is hozott
14      1,  XV  |     menjünk a nádori palota felé, honnét négy alak jött ki az udvarból,
15      1,  XVI |     mentek végig a lépcsőzeten.~- Honnét? - kérdi a házigazda.~-
16      1,  XVI |          beszélgetés végett.~- De honnét került hozzá ez irat?~-
17      2,  I   |           zápor oda mosogatja le, honnét fölcipelték.~- Tehát mit
18      2,  II  |      Fölkelt, az ablakhoz lépett, honnét lelátott a kertbe, hol Dunay
19      2,  II  |         úrfit leejtette a gyöpre, honnét aztán föl sem kelt a fiú
20      2,  V   |      kinézett a tágasabb vidékre, honnét az ellenség zöme sajátszerű
21      2,  VI  | fölgyógyulván, bekívánkozott oda, honnét eljött; a gazda nem bírt
22      2,  VI  |          sorába jegyezve látja:~- Honnét a pokolból jő kend?~- Zalamegyéből,
23      2,  VIII|       útra magam induljak el?~- S honnét?~- Igen természetes, hogy
24      2,  VIII|        természetes, hogy Bécsből, honnét tizenketted magammal indultam
25      2,  IX  |          fölkelve Pista a padról, honnét az öreget idáig csak ülve
26      2,  X   |   folytatja: - Mit gondol András, honnét jövök én most?~- Nem tudom
27      2,  XII |           a levéltár ajtaja felé, honnét Csapó úr éppen kitekintett,
28      3,  I   |           kérdi a hivatalnokot:~- Honnét kapta ön a megbízást?~-
29      3,  I   |           mint a francia táborba, honnét a golyókat szórják.~Ez lőn
30      3,  II  | országútról, menjen a dűlők közé, honnét belátott az egész gazdaságba.~
31      3,  VI  |       megindultak Felső-Őrs felé, honnét már kiindult a nagy vendég,
32      3,  VIII|        óvatosan az ablakhoz ment, honnét hosszú időig kémlelte, hogy
33      3,  VIII|        hagyván Imrét az ablaknál, honnét valamivel később András
34      3,  IX  |  mindinkább kisebb körbe szorult, honnét a menekülés lehetetlen,
35      3,  X   |        befért abba a csárdazugba, honnét néha páronkint szórta ki