1-500 | 501-906
Rész, fejezet
1 Mon | hogy puszta hazafiságból meg ne vegye, hogy felvágatlanul
2 Mon | táplál; és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben
3 Mon | felejtse ott, ahol senki meg nem leli.~Minden ember vállalkozzék
4 1, I | saját bámulóitól ijedjen meg, vagy annak nevessen, hogy
5 1, I | egyéb gondolat szállta volna meg, mint a sok bolonddal azt
6 1, I | beszélünk magyarul, nem állítjuk meg ezt a bámész népet?~- Nem
7 1, I | atyafit csakugyan szólítsunk meg, hogy vezessen vissza bennünket
8 1, I | ha magyarul van, - mondd meg, hány eredeti magyar könyvvel
9 1, I | barátom, - részes aratót, meg nyomtató embert találsz;
10 1, I | utcán.~- Nem jól nézted meg őt,... lehetetlen, hogy
11 1, I | vagy valami.~- No, hidd meg, hogy semmi föltűnőt sem
12 1, I | van.~- Te pajtás! - szólal meg az előbbeniek közül a kíváncsibb, -
13 1, I | ember, s ha otthon vagyok, meg nem szenvedi, hogy munka
14 1, I | egyik lóról a másikra, hogy meg ne aludjék a vér, mert azt
15 1, I | való időm nem igen marad, - meg ha marad is, hát miért keserítsem
16 1, I | kipusztul a magyarságból, meg a másik is vedlik a jó szokásokból;
17 1, I | engem is elég ember nézett meg tengerikutya-kabátomban,
18 1, I | nézett.~- No hát kérdezzük meg magától, - indítványozá
19 1, I | emberrel.~- Ferenc! - szólítja meg az illetőt a herceg - megnézte
20 1, I | írjon.~- Hogy miképpen élhet meg ennyi ember anélkül, hogy
21 1, I | mikor az isten napja fölkél, meg mikor lenyugszik!~A herceg
22 1, I | elgondolni, miképpen élhet meg ennyi ember a nagy házakban
23 1, I | mikor az isten napja fölkel, meg mikor lenyugszik.~Ez a csoda
24 1, I | lenyugszik.~Ez a csoda történt meg Bécsben 1708-ban, elmondtam
25 1, II | fölöltő ruhája van.~- Én meg földialmát1 szereztem, -
26 1, II | elkezdi, annak is nehéz; meg aki bevégzi, annak sem könnyű,
27 1, II | találkozásra, addig elégedjünk meg, hogy fiatal öccsével ismerkedünk
28 1, II | fiatal öccsével ismerkedünk meg, s elválhatatlan barátjával,
29 1, II | látszik önök még nem szokták meg a kigúnyolásokat, mint mi
30 1, II | neki. Ilyen erős medvét kár meg nem tanítani, hogy e komédia
31 1, II | egyiknek sincs tornya.~(Ez meg a herceg csősze volt, ki
32 1, II | egypár esztendő múlva mondom meg.~- S el akarod hagyni Bécset? -
33 1, II | az újságírónak, s mondd meg neki, ahány magyar mágnást
34 1, III | isten-áldásnak itt volna meg édes szülőfölde, s innét
35 1, III | valamivel hátrább, keressük meg a legelső nyomot, mely ezt
36 1, III | háládatosságképpen áldjuk meg emlékét annak, ki az ágat
37 1, III | kilenc cseléddel áldott meg az isten.~- Még többel is
38 1, III | szeget sem adják ingyen, meg a padlásra való deszkát.~
39 1, III | nem telik.~- Az árának is meg kell lenni, édes fiam, Kajári
40 1, III | Már kegyelmes uram, ha meg kell lenni, vagy ökröm,
41 1, III | Hogy hívnak? - szólít meg egy város-hídvégi szabadost,
42 1, III | az ellenkezőt nem tűrte meg, - s midőn mindent rendben
43 1, III | talált, ekképp szólítja meg:~- Ispán uram! két hídvégi
44 1, III | Hát ez a Jámbor András, meg Meddig Józsi hol kapta nevét?~-
45 1, III | ajtajának megnyílása törte meg, s az előbbeni két paraszt
46 1, III | Jámbor András az urakra is, meg Meddig Józsefre is nézvén,
47 1, III | mutatni akarván, kivel gyűlt meg az ő baja, s ki ellen kíván
48 1, III | nekem van egy darab rétem, meg Meddig Józsiéknak is van
49 1, III | megfordult ez a panasz. Meg is mondtam Meddig Józsefnek
50 1, III | Meddig József! - szólítá meg a herceg, - tudsz-e magyarul?~-
51 1, IV | Négyfogatú könnyű kocsi eredt meg a síkon s a két bennülő
52 1, IV | Azt tartom, nem látszik meg rajtam, kegyelmes úr.~-
53 1, IV | az angol ekképp szólítja meg a herceget:~- Én nem igen
54 1, IV | magyar egyformán osztozott meg.~- Szép, szép! - mondja
55 1, IV | tartsák. Kocsis! - szólítja meg az angol a kocsist; - forduljon
56 1, IV | azért úgy vigyázz, hogy meg ne ríkasson; tehát megfogd
57 1, IV | tud magyarul, hogy fogja meg a kezemet.~- Fogom már! -
58 1, IV | Bowring magyarul, - csak fogd meg te is.~- Nem tudom, hogy
59 1, IV | hirdessen új tant, hagyja meg a nagyvilágot boldog hitében,
60 1, IV | egészen új vallást csinált, meg is írta hozzá a bibliát,
61 1, IV | Krisztust, ki az új vallásért meg hagyja magát feszíteni,
62 1, IV | alkalmas kiállítással lepje meg Bowring urat, mint egykor
63 1, IV | válogathatunk, azaz, hogy meg is válogatjuk; - amint hogy
64 1, IV | értem, ispán uram, - jegyzi meg az angol, - hanem már az
65 1, IV | s ilyenképpen népesedünk meg isten jó voltából, - s ha
66 1, IV | hídvégi ember, ha lehet, meg nem marad egy korcsmában
67 1, IV | uram, inkább elhagyom.~- Meg ne álljon, az istenért,
68 1, IV | angol.~- Megállj! - szólítja meg Meddig Józsi a bérest, s
69 1, IV | búsuljon, majd az izenetet meg a másik fordulóval hozzuk
70 1, IV | másik fordulóval hozzuk meg.~Ezzel elválnak, az asszonyok
71 1, IV | hogy a hídvégi felcsert, meg a vizes lepedőt elvigyék
72 1, IV | össze-vissza, néha aztán útközben meg is szaporítják; no de nem
73 1, IV | fehér felhőként lebbent meg, s a nagy tisztaság szokatlan
74 1, IV | minden ember jelen legyen, s meg ne próbálja valamelyik,
75 1, IV | különvált csoportokban tarkázták meg a nagy országutat, mely
76 1, IV | vendéglátó házakban ülvén meg az ünnepet, - s egy-egy
77 1, IV | s egy-egy banda lepte meg az úri házat, egy-két órára
78 1, IV | hiában, ő a vezér, őt; illeti meg a tisztesség, hogy ő mulassa
79 1, IV | hanem azért ő nem szűnt meg tudományos szempontból is
80 1, IV | a fejét, ott nem sántul meg, - hallék a kiáltás.~- Ne
81 1, IV | végét, a legrútabbat érte meg, ekkor ordítja el magát
82 1, IV | s talán az emberséget is meg tudom még egyszer hálálni!~
83 1, IV | ispánnal, kit ekképp szólított meg:~- Uram, furcsa nép ez a
84 1, IV | nép ez a magyar!~- Higgye meg nagyságos uram, szeret ez
85 1, V | volt.~- Hány gombócot ettél meg, édes fiam?~- Azt tartom,
86 1, V | elszemtelenkedte magát néha, hogy addig meg nem ízlelt semmit, míg a
87 1, V | nagyságos úr, hogy ezt is meg nem tettem, hanem már most
88 1, V | esztendőre ötven forint meg a ruha, - ezt éppen a mai
89 1, V | nem, hát abban sem halok meg, hát jó egészséget kívánok! -
90 1, V | róla a kezemet... de én meg nem maradok olyan házban,
91 1, V | több is; ezt én nem szoktam meg, de nem is szokom!~Mindezt
92 1, V | processzust, akkor aztán meg nem marasztanak ám a háznál.~
93 1, V | hogy ily rég nem látogatta meg őket, aztán pedig az előszobába
94 1, V | jöhetne, hogy vénségemre jött meg a bolondom, hanem ha tetszik,
95 1, V | húgomasszony kis Etelkája, meg az én öcsém, ha összekerülnének,
96 1, V | nótámra táncoltathassam meg.~- Akkor nem az elejéről
97 1, V | urambátyám mért nem próbálkozott meg egy asszonnyal?~- Sok én
98 1, V | szereti, urambátyám - erre is meg kell ám felelni - utóbb
99 1, V | parancsolok, húgomasszony meg a lányának, aztán...~- Kedves
100 1, V | nem lehetne Etelka, ígérje meg édes húgomasszony, hogy
101 1, V | Én szavamnak állok!~- Meg én is - mondja ünnepélyesen
102 1, V | a boszorkányok bűvöltek meg s igézet alatt áll.~~
103 1, VI | fogja megmondani; de mégis meg kell tudni.~A legközelebb
104 1, VI | kezdet, mi egyre is jó volt, meg másra is; mert hiában tagadjuk,
105 1, VI | édesanyám özvegyasszony, én meg vagyok az özvegy- asszony
106 1, VI | van még a szomszéd ember, meg a szomszéd embernek a fia, -
107 1, VI | apja oly szegényen halt meg, hogy a nevét is csak alig
108 1, VI | szánalmat a gazdag pénzért meg nem veszi; de nem is boltban
109 1, VI | megint egy özvegyasszony, meg annak a leánya... Bizony,
110 1, VI | baj, ha kérnek benneteket, meg az is, ha nem kérnek.~-
111 1, VI | hanem azért tán nem bánja meg senki az özvegyasszony leányát.~-
112 1, VI | szarvas messziről dobogva állt meg a lugas árnyaiban, fölkapva
113 1, VI | Az anya meglepetten állt meg, valamint a lány is, kit
114 1, VI | az életben ne érezzétek meg, hogy ezt az áldást özvegy
115 1, VII | még egyszer sem szidattam meg magamat, - felesel a hajdú, -
116 1, VII | kimehessen; a várt vendégnek meg úgy is hiában marad nyitva,
117 1, VII | kimarasztaljuk.~- No ez meg még inkább megmarad jövő
118 1, VII | mert látom, hogy a stibli, meg a bugyogó nagyon szaporodik, -
119 1, VII | megye székhelyén ösmerkedék meg Etelkével, s az anya szívesen
120 1, VII | ki a bácsi kívánatának meg nem felelne, lévén tetőtől
121 1, VII | mert a búcsún úgy jelent meg, hogy a felesége ült jobbról, -
122 1, VII | pénzért adta. A másodikat meg, hogy a pusztáján csinált
123 1, VII | hidat, ha felnyittatja; meg az elsőt is, ha a vaj árát
124 1, VII | azért nem is házasodtam meg, - amit elég bolondul cselekedtem;
125 1, VII | szolgáló mégis csak jobban meg tudja nyomni a hátamat,
126 1, VII | az öreg - Na, ne akassz meg a szó közepén, hanem hát
127 1, VII | kötelességemet, hát nem mondta meg a nagyságos úr, hogy jövő
128 1, VII | parancsol.~- Azt mondtam, meg most is azt mondom!~- De
129 1, VII | most is azt mondom!~- De meg azt is mondta, hogy a vendég
130 1, VII | akarnánk kigúnyolni, mégis meg merjük mondani, hogy ha
131 1, VII | egyik az újat káromkodta meg, míg a másik a régit nevette.~
132 1, VII | ősi épület köveit lopnák meg, oly szentségtelenné kezde
133 1, VII | csodájára miért indulna meg az üstökös csillag.~Helyre
134 1, VII | öcsém, - mondja Baltay, - ha meg egy kis dohányfüstöt sem
135 1, VII | szénámat megegye, gyapja meg a nyakamon vesszen.~- Na,
136 1, VII | rákapjon; hanem zabkenyeret, meg földialmát csakugyan nem
137 1, VII | aztán majd akkor valljátok meg, hogy a kalácstól, ha már
138 1, VII | burgonyától, de nem is bolondul meg tőle.~- Valakinek csak meg
139 1, VII | meg tőle.~- Valakinek csak meg kell próbálni! - véli a
140 1, VII | a herceg.~- Persze, hogy meg kell! - mondja Baltay, -
141 1, VII | mikor a birkahúson hízik meg.~- Kész a vacsora! - jelenti
142 1, VII | medvejárás, - úgy emlegette meg a finom juhot és azt a napot,
143 1, VII | emberek, hogy nem haltak meg éhen?~A vacsora alatt megemlítendőnek
144 1, VII | a gróf.~- Ugyan, mondja meg, kedves gróf öcsém, - hát
145 1, VII | abban, öcsém!... - jegyzi meg az öreg, s aztán Andrásnak
146 1, VII | olajt iszik... No töltsd meg a poharat!~- Szokásomtól
147 1, VII | mire, addig előbb nézzük meg az öreg Baltayt, kit még
148 1, VII | tárgyával vesződvén, - nézze meg kend a grófot, bizonyosan
149 1, VII | hogy utóbb nappal sem látja meg; hanem arra még azt mondta:
150 1, VII | véli a gróf, - sokat meg lehetne még arról írni,
151 1, VII | láda könyvért?~- Ha másképp meg nem vehetném, még azt az
152 1, VII | Nojsz Árpád könyvvel dobálta meg ellenségeinket, s úgy olvasta
153 1, VII | majd könyvből védelmezzük meg!~- Aligha nem! - legalább
154 1, VII | meggyőződésben vagyok! - jegyzi meg a gróf.~- S aki ezt nem
155 1, VII | hatvan darabot számlálhat meg az ember, ha nem röstell
156 1, VII | ilyen mutatványokkal lepjen meg.~- Egy fillért sem költ
157 1, VII | vékony embert azért röhög meg, mert vékony, s egy harmadfél
158 1, VII | közlemény elfogadására kéré meg a herceget igen bizalmasan.~-
159 1, VII | papirost lenyelni, ha másképp meg nem védhetné a titkot.~-
160 1, VII | irományokat keresi, azaz, hogy meg nem találhatja; de ha nagylelkűségét
161 1, VIII | az udvart. Mohón szaladta meg az egyenes tért, hogy meglássa
162 1, VIII | mint valami hála indítá meg: azonban mielőtt az ösztön
163 1, VIII | hangos ugatással riaszták meg a szarvast, mely eddigi
164 1, VIII | bátorsággal, hogy az embertől meg nem riadt, és csak ebek
165 1, VIII | hiszi, hogy egy tilalomfa meg bír állítani egy vadüldözőt,
166 1, VIII | vadaskertbe érne, - akkor kezdődik meg egy órányiról a hajtás,
167 1, IX | s mint egy hullám indult meg néhány lépést a sajátszerű
168 1, IX | boldogsággá teszi?~Nincs meg!... az ember szomjának nagy
169 1, IX | őket.~Bowring úr alig fért meg már a szekéren, s bizonyosan
170 1, X | szerint egy vastag fánál állt meg Bowring úr, hogy valamiképp
171 1, X | a béresnek alakját látja meg, amint az féloldalt fordulva
172 1, X | akár jobbról, akár balról; meg sem gondolja, hogy az utóbbi
173 1, XI | el hozzájuk, mégsem ragad meg náluk; mert ők is úgy tesznek
174 1, XI | gyümölcsnek leve, mitől meg nem undorodik senki; s annyi
175 1, XI | neki.~Addig-addig járta meg lelkével a csatamezőt, hogy
176 1, XI | hangot, - semmi sem zavará meg az ébren álmodozó embert,
177 1, XI | most éppen azon nyugodott meg, hogy milyen szépen kigondolta
178 1, XI | de már akképpen győződött meg magában, hogy a jó úristen
179 1, XI | tovább is folytatná, ha meg nem szólítná egy vastag
180 1, XI | kihizlalt?~- Még énutánam meg lehet kotorni a tálat, -
181 1, XI | kenyerét eszem, - áldja meg érette az isten! - magyarázá
182 1, XI | tudnánk, hogy nem ijedsz meg a magad árnyékától.~- Azt
183 1, XI | Pista.~- Nohát próbáljuk meg, - mondja az őrmester, -
184 1, XI | annyi, mintha én vágtam, te meg kiálltad volna, hol hálsz
185 1, XI | az ő boldogságát öklelné meg, - rettenetesképpen megutálta
186 1, XI | utána, midőn a huszárokra meg a gazdátlan lóra gondolt,
187 1, XI | könyvében, hol már előre meg van írva az is, hogy jövőre
188 1, XI | fordította volna oldalt, meg kell indulnia azon úton,
189 1, XI | ökör kanyarulása a küszöbön meg ne zökkentse a szekeret,
190 1, XI | egyenesen az erkély alatt állt meg,~A nagyságos asszony éppen
191 1, XI | halállal úgy sem halhatott meg!~- Szegény kis szarvasom! -
192 1, XI | úrhölgy.~- Háborúban halt meg biz ez, mint akármi katona! -
193 1, XI | akármi katona! - jegyzi meg a béres.~- Annak is jobb
194 1, XI | hogy ha otthon halhatna meg!~- Ki tudja, nagyságos kisasszony, -
195 1, XI | hogy nem az orvosságtól hal meg!~*~Midőn a béres kiért az
196 1, XI | lőtte agyon? - szólamlik meg az öreg lelke gyanújával.~-
197 1, XI | Hát kendnek se mondjam meg?~- Nekem sem! - szól erős
198 1, XI | hangot.~- Nem kend faragta meg a rovást?~- De én faragtam
199 1, XI | rovást?~- De én faragtam meg az igaz, - nem is mondom,
200 1, XI | olvas, mitől bolonduljon meg úgy, hogy az embert szarvasnak
201 1, XII | Bowring úr könnyedén húzá meg a kantárszárat, hogy a hang
202 1, XII | mondja, oly furcsán lepi meg a hallgatót is, hogy szinte
203 1, XII | mezőn csöndesen közelíték meg az ébren levő népet.~- Csuda
204 1, XII | érce harangként kondult meg az angol füleiben, hol a
205 1, XII | a kereséssel, - indítsa meg barátom a legelső falut, -
206 1, XII | melyet magyar ember írt meg, s azt a mi kedves Baltay
207 1, XII | megszületik és sohasem hal meg!~*~Néhány lépéssel odább
208 1, XII | is őket.~- Hát alkudjunk meg arra a gazdátlan paripára, -
209 1, XII | öregasszony, - mert az ütközetig meg nem áll ám veled.~- Ellenségre
210 1, XII | egyik fele erre, a másik meg amarra esett, ijedtében
211 1, XII | hogy harangszó nélkül halj meg háborúban?~- Ha csak az
212 1, XII | odább álljak; azért várjuk meg, míg kitelik az időm.~-
213 1, XII | nem addig van az, hanem meg kell annak halni.~- Hátha
214 1, XII | gazdájával, s azután indult meg a bécsi irány felé, búcsúzóul
215 1, XIII | nagysága sűrűbben látogatá meg a szomszéd udvart, s ha
216 1, XIII | nézte ezt a dolgot, neki is meg volt azon jó tulajdonsága,
217 1, XIII | s midőn már a "jó időt" meg a "fagyos lábujjáról vett
218 1, XIII | előbb észre, s úgy mondták meg nekem; de most már minden
219 1, XIII | idáig értünk, - etessünk meg, húgomasszony, - aztán beszélgessünk
220 1, XIII | velük, hogy haragudjanak meg ezer forintért, tán azt
221 1, XIII | az embert!~- Haragudjanak meg, édes urambátyám, - okoskodik
222 1, XIII | csakhogy ilyenkor nem engem üt meg a guta, hanem én pofozok
223 1, XIII | engedelmességnek, - ígérjen meg nekem egyet.~- Ha lehet!~-
224 1, XIII | Szóról szóra.~- Ezt meg is tartom, urambátyám, arról
225 1, XIII | húgomasszony, - szólal meg egy kis erőlködés után Baltay, -
226 1, XIII | Baltay, - hanem már bocsásson meg az ilyen vasfejű embernek,
227 1, XIII | okoskodék Baltay - hanem higgye meg nekem, galambom húgomasszony,
228 1, XIII | fel minden szíre-szóra, - meg is tartom szavamat, pedig
229 1, XIII | Etelkével karonfogva járkálta meg a kanyargó utakat.~Midőn
230 1, XIII | elhatározottan az asszony.~- Meg akkor sem, ha azt mondom,
231 1, XIII | hát engem is úgy segéljen meg az isten, hogy én pörleni
232 1, XIII | szegény öcsém, nyugosztalja meg az isten, - nem keresem,
233 1, XIII | nem keresem, ki ölte meg?~- De keresem én! - mondja
234 1, XIII | Baltay helyett, és mutassa meg szomszédéknak, hogy nem
235 1, XIII | ne cselekedjük addig, míg meg nem leszen a végítélet.~-
236 1, XIII | mindig győz, - de gondolja meg csak magnifice domine, -
237 1, XIII | nyelvről.~- Csak nem tiltották meg, hogy magyarul beszéljünk? -
238 1, XIII | No hát, jobb lesz, adja meg magát.~- Deus avertat, -
239 1, XIII | tenni.~- Hát ezt nem érti meg, domine?~- Hogyne érteném; -
240 1, XIII | hogy, ha már nem köszönjük meg, legalább tartsuk emlékül
241 1, XIII | Baltay, bánatosan fogván meg a herceg kezeit, vigasztalj
242 1, XIII | herceg kezeit, vigasztalj meg engem is; mert már kifáradok.~-
243 1, XIII | rováson valának, - újra meg újra tovább rágta magát
244 1, XIII | rothadni készülő nép, én meg nem aranyozom azt az utat,
245 1, XIII | háromszor mondom, hogy nincs meg, - és megint nincs meg, -
246 1, XIII | nincs meg, - és megint nincs meg, - felesel a hajdú, és ha
247 1, XIII | felesel a hajdú, és ha nincs meg; honnét vegyem elő?~- Hiszi-e
248 1, XIV | sohasem volt professzor; de meg is látszik rajta.~András
249 1, XIV | mert a szabó egyik ruhát meg sem varrta jól, már a másikra
250 1, XIV | zsebbel hordta le neki, de azt meg is kelle szolgálnia; és
251 1, XIV | eltalálta, amiért aztán őt meg a tanító találta el s így
252 1, XIV | parasztfiúk bámészkodva maradtak meg közelében, és örvendettek
253 1, XIV | vadász rendesen nem azt lövi meg, amelyre célzott, hanem
254 1, XIV | belőlük egyet az úrfi kapott meg.~Így növekedett a fiú anya
255 1, XIV | Aztán fél tőle a bácsi, meg András bácsi?~- Félünk bizony;
256 1, XIV | bácsi, - ezután nem ütök meg senkit.~Andrásban volt annyi
257 1, XIV | annak a zsinórja, gombja, meg András bácsi sarkantyús
258 1, XIV | Csak egyet mondjon még meg András bácsi.~- No aztán
259 1, XIV | kapjon feleletet, - jegyzi meg az óvatos hajdú.~- Azt mondja
260 1, XIV | óvatos hajdú.~- Azt mondja meg András bácsi, - hogy miért
261 1, XIV | kérdésnél, - mit tán ezer meg ezer ember, köztük tán ő
262 1, XIV | csizmán, az sem a bácsié, - meg ez a dolmány sem azé, meg
263 1, XIV | meg ez a dolmány sem azé, meg a nyakravaló sem azé, -
264 1, XIV | citrom, legalább legyen meg a szaga.~András hívatlanul
265 1, XIV | elmondhassa.~- András! - szólamlik meg az uraság egy nagy füstöt
266 1, XIV | az nyakára hág; - jegyzi meg a hajdú, - hanem azért taníttassa
267 1, XIV | hanem azért taníttassa meg a nagyságos úr, hogy a sok
268 1, XIV | az öregúr, - kend talán meg sem gondolta, mennyi vagyon
269 1, XIV | birtokomat átéri.~- Akkor meg már idáig is kár volt a
270 1, XIV | a sok mindenféle uraság, meg a cselédje ide jár, aztán
271 1, XIV | herceg, hogy az úristen áldja meg a porát, valamint azét a
272 1, XIV | előttük megyen a becsület meg a jó hír; - aztán ha ész
273 1, XV | király vendégképpen lakta meg az ős várat, - s összetódult
274 1, XV | mondja az elmerült, - meg tudják emlékükben tartani
275 1, XV | Rákóczi-nótát, - s velem indul meg az egész ország.~- Ámen! -
276 1, XV | boldogtalannak, - és nem kéri meg árát annak, hogy az alatta
277 1, XV | fonódék, - az újoncokat meg fogják-e ajánlani az országgyűlésen?~-
278 1, XV | tengernek.~- Ismerkedjünk meg a tengerrel, - s akkor nem
279 1, XV | Rákóczi-nótát, - s velünk indul meg az egész ország.~- S önnek
280 1, XV | nyugalom és méltóságot világítá meg, aztán Dunaynak mondá:~-
281 1, XVI | elé állván, hogy húzza is meg vezesse is őket, minthogy
282 1, XVI | hogy egy helyben álljanak meg, mert rájok nézve ez volt
283 1, XVI | felé durrogatva, balkézzel meg a kocsit is segélte kimozdítani.~-
284 1, XVI | szegény hajlékomat nem vetik meg az urak, egy éjszakára megférünk
285 1, XVI | néhány évvel előbb jött meg a katonáskodásból, - aztán
286 1, XVI | éppen a kastély előtt állván meg, de mielőtt választ kapna,
287 1, XVI | felel a kocsis, - kérdezze meg a tekintetes úr a hajdút,
288 1, XVI | pejparipával, mely büszkén állt meg a szemlélők előtt.~- Sándor
289 1, XVI | ezeket aztán ne is vegyük meg; mert ha az árukat megmondják,
290 1, XVI | humillime, ugyan mondja meg nekem, ösmeri ezt a gróf
291 1, XVI | hívni az embert.~- Feleségem meg nem bocsátaná, - viszonzá
292 1, XVI | hanem előrehajolván, szinte meg akará rövidíteni az időt,
293 1, XVI | gombját, mintha nem férne meg benne, - arca fehérebb lőn,
294 1, XVI | a néma hallgatót, mintha meg kellene állapodnia az élvben,
295 1, XVI | iratcsomót, hogy bíráljam meg, egyszersmind veled is közöljem,
296 1, XVI | dolgokat beszélt össze, meg akarák nézni a magyar gárdát,
297 1, XVI | becsöngeté.~- Mikor láthatjuk meg?~- Holnap reggel, barátom, -
298 1, XVI | kivált az a két kocsis ló, meg az a paripa, mi a tens uraknak
299 1, XVI | kérdi a kocsis a tehenest.~- Meg ám, - alusznak is rajt a
300 1, XVI | odabenn a tens úrnak, aztán meg sem nyugodtak a vezetők,
301 1, XVII | adogatá a leveleket a fő-, az meg a vice és még vicébb nótáriusoknak,
302 1, XVII | s az ő példáján indult meg száz más, - tehát az első
303 1, XVII | úr éppen engem szólított meg, hogy mit szólok a francia
304 1, XVII | Ejnye, fiam! - jegyzi meg a gróf - nagyurak lehetnek
305 1, XVII | Nagy részvéttel közelíték meg a grófot, kinek a keserűség
306 2, I | jólelkű gróf nem voksoltatta meg a három vármegyét, különben
307 2, I | néha egy emberen húzták meg az egész napi bért.~Persze,
308 2, I | embert akkor látják csak meg, ha a nap rásüt, - kivévén
309 2, I | addig van.~- Hát a gulya, meg a ménes?~- Mind a kettő
310 2, I | úgy sem tehetnék, a lovat meg nem akarnám megfejni, -
311 2, I | is hangosabban, - engem meg nem csal egy is; mert azért
312 2, I | mondasz leendő intézetemhez?~- Meg van már építve?~- Az épületanyagok
313 2, I | össze vannak hordva, csak meg kell kezdenünk a munkát.~-
314 2, I | kimegyek, - te pedig nézd meg addig a füvészkertet, -
315 2, I | elültetjük.~- Ejnye, barátom, én meg nem győzöm pusztítani, a
316 2, I | nagyra szabtad a helyet.~- Én meg az ellenkezőtől félek.~-
317 2, I | népség szájtátva bámulta meg az anyaghalmazt, és addig
318 2, I | egyik aztán abban állapodott meg, hogy:~- Hallják kendtek, -
319 2, I | harmadik, - a szigligeti meg a csobánci várban sok kincs
320 2, I | szenvedélyes vér még nem adta meg magát, s ámbár egy újonnan
321 2, I | visszafordították, s a gróf meg is fordult, hogy a nagy
322 2, I | felakassza magát? - szólamlik meg a másik.~- Ha tudja a mesterségét,
323 2, I | ifiúr mért nem tanulhatna meg annyit; igenis, - amennyit
324 2, I | két-három barma.~- Azért meg nem érdemes tanulni, bácsi! -
325 2, I | bácsi, mi miattunk akar meg se építsék.~- No de hát
326 2, I | jószága van, azért nem; nekem meg semmim sincs, tehát azért
327 2, I | elfeledkezve.~- Maga fogad meg? - nevet az ifjú.~- Azaz,
328 2, I | építőmester bámulva állt meg, mintha nem értené a dolgot;
329 2, I | a kutyatejet elültetni, meg sem gondolván, hogy az építőmester
330 2, I | tudna odább menni addig, míg meg nem határozza, mit tartson
331 2, II | csak "kurrens"-ben sétálták meg az országot.~Bizony furcsa
332 2, II | kezd, s még az sem nyugtatá meg, hogy a pört nem lelik,
333 2, II | tudósítani fogja.~Azonban mielőtt meg gondolatait rendbe szedné,
334 2, II | legvékonyabb könyvet, hogy a fiú meg ne rémüljön tőle.~Imre úrfi
335 2, II | András bácsi?~- Dehogy hal meg kedves úrfi, - vígasztalá
336 2, II | kérdi a gyerek, mintegy meg akarván nyugtatni önmagát.~-
337 2, II | ágyat is elhagynia szorosan meg volt tiltva, s így Andrásnak
338 2, II | könyveket.~- Úrfi! - szólamlik meg András, - ezt meg ne mondja
339 2, II | szólamlik meg András, - ezt meg ne mondja a bácsinak, ha
340 2, II | grófnénak kezét csókolván meg, és hogy a "respektus" egészen
341 2, II | kimondott, hadd nyugszom meg egy kicsit.~- Talán csak
342 2, II | aki mást hisz, - bocsásson meg neki a jó isten, - az pedig
343 2, II | pipát, csak egy kicsit is, - meg mért nem ivott egy-két csöppöt
344 2, II | nem, András, azt mondja meg, amit először kérdeztem,
345 2, II | gyöngesége is - erkölccsé válik, meg kell mutatnom, hogy én is
346 2, II | haragszik, s attól gyógyul meg, ha megint megbékélhet.~
347 2, II | úr, itt van a "kapta" itt meg a "küldte".~~
348 2, III | hogy a nagyságos úr jött meg.~A gyermeket éppen ma akarták
349 2, III | száját is nyitva feledte, meg az ólat is, és a kis malacok
350 2, III | az ólajtót is csukja be, meg a száját is, mert még soká
351 2, III | elmondván a "hála istent", meg a friss egészséget, meg
352 2, III | meg a friss egészséget, meg hogy ha isten ő nagyságát
353 2, III | legkevésbé sem botránkozott meg a nagyságos úr közbeszólásán,
354 2, III | olykor-olykor fogja betűre, hanem meg ne unassa vele.~- Attól
355 2, III | András?~- Csak nem halt meg! - dörmögi András mintegy
356 2, III | Hányszor nyergeltette meg kend neki azt a szamarat,
357 2, III | Nojsz, még azért nem hal ám meg, de sánta sem lesz, - veté
358 2, III | kend szaporán.~- Azért akar meg se mozduljak, úgyis tudom,
359 2, III | ficamította ki, a gróf úr meg a méltóságos asszony maguk
360 2, III | azt akarja, hogy máskor meg majd a nyakát törje ki.~-
361 2, III | mondja nekem, az isten áldja meg; mert tudja, hogy én néha
362 2, III | Baltay - hanem bocsásson meg az isten, ha mondom, hogy
363 2, III | öreg nagyságos asszony, meg a grófné, meg a gróf úr
364 2, III | nagyságos asszony, meg a grófné, meg a gróf úr ő méltósága, -
365 2, III | rántották, nem állta ám meg ordítás nélkül, pedig ilyenkor
366 2, III | kellett mennem, hogy ne lássék meg, midőn a könyűt kitörlöm
367 2, III | az embernek én faragtam meg a rovást.~András kiment,
368 2, III | de jó szándékból; legyen meg, ennek ezt elengedem; -
369 2, III | csöpp bort, mint Batthyányi meg Festetics, - aztán egy könyvért
370 2, III | addig a tanító urat hordozta meg a házban, és hamarjában
371 2, III | legnagyobb dolgon alkudtak volna meg, s egy darabig némán a szemébe
372 2, III | igaztalanságot nem tűrte meg, s minthogy ő maga érdemetlenül
373 2, IV | túlpartján ha meghallják is, de meg nem értik, és nem is engedelmeskednének
374 2, IV | legfeketébb arcot látjuk meg.~A fölkelő seregnek jó része
375 2, IV | oly nemeslelkűség szállta meg, hogy ha jó módjával megtehetné,
376 2, IV | Minek azs azs ágyú? - szólal meg a megrémült cigány.~- Majd
377 2, IV | hátad mögé állítják - jegyzi meg amaz - hogy hátra ne fuss.~-
378 2, IV | párbeszédet trombitaszó szakasztá meg; s mi tegyünk egy fordulót
379 2, IV | úr tanácskozásra jelent meg nála.~A ponyvasátor belseje
380 2, IV | eszközhöz nyúlnának, azt is meg kelle tudni, hogy volna-e
381 2, IV | ha kell, inkább szegje meg a magyar maga, mintsem mást
382 2, IV | elhibáznák a számot, tudja meg mindenik, hol kell azt újra
383 2, IV | Mind a három némán állt meg egy helyben, mintha eleven
384 2, IV | halaványan.~- György! - szólítja meg a herceg gróf Festetics
385 2, IV | de inkább magam töröm meg a legszentebb törvényt,
386 2, IV | számoltatik.~- Nyugodjunk meg, barátom, - veszély ideje
387 2, IV | hogy hiában nem gyújtatták meg velük a kanócokat.~Ugyanazon
388 2, IV | parancsszó után sem mozdulna meg az átmenetre, a postaház
389 2, IV | a lélek ott szólamlanék meg a lüktetésben, és az ember
390 2, IV | annak hány szála húzódik meg, hogy visszatartson bennünket
391 2, IV | máig is szeretetben maradt meg azon időből, mikor a magyar
392 2, IV | lehetett.~Még ez érzelemmel is meg kelle küzdenie, s a küzdelem
393 2, IV | úgyszólván, magától indult meg, - csakhogy nem is tartóztatták
394 2, IV | kivághatná; most csak azt nézzük meg, miként áll meg a híd szélén,
395 2, IV | azt nézzük meg, miként áll meg a híd szélén, s éppen a
396 2, IV | nálunk pénzzel is adatik, meg mogyorófa pálcával is; és
397 2, IV | csak a Lajtáig fogadták meg, s már most azt hitte, hogy
398 2, V | Kapitány úr! - szólítja meg a szabadosok parancsnokát, -
399 2, V | Józsi, kik illő módon állnak meg a vezér előtt.~- Kapitány
400 2, V | e két ember hihetőleg meg fog halni.~- Akkor meg fognak
401 2, V | hihetőleg meg fog halni.~- Akkor meg fognak halni.~- Mit gondol
402 2, V | Miattunk nem is fájdul meg! - mondja Pista.~- Gyilkos
403 2, V | máskor?~- Már hisz ha éppen meg kell lenni, uram, attól
404 2, V | lenni, uram, attól sem hal meg az ember kétszer, hanem
405 2, V | találunk, aztán akkor szólítson meg hadnagy uram.~- Okvetlenül! -
406 2, V | magunk becsületét, uram.~- Meg egész Magyarországét! -
407 2, V | s az ágyúk mellett állt meg, nem kérdezvén, miért állíták
408 2, V | hogy a középtest érintse meg az erdőségeket, s itt-ott
409 2, V | ugyanezen pillanatban fordult meg előttük az üteg oly közelgésre,
410 2, V | vére?~- Hogy a bűne verje meg, bizony eltalálta mégis -
411 2, VI | s még annyira sem szűnt meg az ordításban, hogy a kérdezőnek
412 2, VI | Miért kérdi az úr? - jegyzé meg a béres.~- Ha valami izenni
413 2, VI | ordításban csak addig állt meg, míg lélegzetet vett; hanem
414 2, VI | fölügyelő beszéde után tudván meg, hogy Pista a lábvágásról
415 2, VI | de nagy kár, hogy előbb meg nem mondtad valakinek, -
416 2, VI | isten volnék, hiában gyónnád meg most már azért, hogy utolsó
417 2, VI | írd rá, amit mondtál, én meg bizonyság leszek, s ha az
418 2, VI | végakaratát írá, tanúképp erősítse meg.~Az orvos aláírá nevét,
419 2, VI | hídvégit inkább a kocsi rázta meg, s az utófájdalom kínjai
420 2, VI | Pistának:~- Pista, ne tagadd meg kérésemet a végórában, az
421 2, VI | álomitalt, hadd szűnjék meg utolsó órám fájdalma.~-
422 2, VI | egyéb nem kell, hát ne, idd meg! - mondja béres, a csillapítóért
423 2, VI | félig bedűlt árokban hajolt meg hátulsó kerekével, összeszedte
424 2, VI | akart kimozdulni, tehát meg kelle állni s a kocsi hátuljában
425 2, VI | az orvosságtól részegszik meg az ember! - szól vissza
426 2, VI | azt gondoltam, - jegyzi meg Pista, - hogy itt könnyebben
427 2, VI | Aztán katona uram nem halt meg?~- Nem értem rá meghalni,
428 2, VI | testet ráadásképpen adta meg az isten.~- Bizony, édes
429 2, VI | édes cselédem, - szólamlék meg a gazda, - üsse meg a kő
430 2, VI | szólamlék meg a gazda, - üsse meg a kő azt a háborút, ha ilyen
431 2, VI | csak úgy egy helyben álltam meg, hogy hozzám férhessenek?~-
432 2, VI | férhessenek?~- Jaj! - szólamlik meg az asszony - kedves öcsém,
433 2, VI | kedves öcsém, csak nem öltél meg valakit?~- Azt nem cselekedtem, -
434 2, VI | legény, - a háborúban nem hal meg senki; hanem csak elesik;
435 2, VI | el, édes fiam, - tartson meg továbbra is a jó úristen.~-
436 2, VI | hogy zokogását ne hallja meg senki.~Lassankint megcsöndesedett
437 2, VI | remegve a leány.~- Annak is meg kell lenni, hugám, vagy
438 2, VI | hugám, vagy minket sokallt meg az isten, vagy a franciákat, -
439 2, VI | munkájába, hadd fogyjon, kinek meg van írva a sorsa!~- Egyet
440 2, VI | a sorsa!~- Egyet ígérjen meg édes Pista bácsi.~- Mi legyen
441 2, VI | neked csak megígérem és meg is tartom.~- Ne ölje meg
442 2, VI | meg is tartom.~- Ne ölje meg azt az ellenséget, ha csak
443 2, VI | Hátha édesanyám menne?~- Az meg igen öreg már ahhoz.~- Nem
444 2, VI | rosszat, hogy én velem áldjon meg az isten!~- Tudom, nem is
445 2, VI | hogy a hídvégi nem halt meg, hanem néhány héttel előbb
446 2, VI | kend föltámadni?~- Mert még meg sem haltam, engedelemmel
447 2, VI | De már most azt mondja meg bátyám, hogy meddig visz
448 2, VI | legalább mindeniknek meg leszen a párja, - az anyjuk
449 2, VI | enyém marad, - a Trézsi meg neked; - még az én tanyámon
450 2, VII | fönséges uram.~- Nevezze meg ön, kit tart ott legérdemesebb
451 2, VII | vigyázatlanság lenne!~- Ma sokat meg lehet engedni egy magyar
452 2, VII | magyar embernek - jegyzi meg a nádor, - s én kíváncsi
453 2, VII | ellenség gyilkolással bosszulna meg.~- Jót áll ön, hogy Festetics
454 2, VII | hivatali buzgalommal.~- Írja meg gróf Festetics Györgynek,
455 2, VII | találunk szavakat! - szólal meg Batthyányi.~- Semmit se
456 2, VIII | magát, igenis; - beszéli meg odább, szüntelen gyömöszölvén
457 2, VIII | hogy az ország nem érti meg igazán a "Georgicon" hasznát,
458 2, VIII | semmit?~- De mondok, ha meg nem haragszik a gróf.~-
459 2, VIII | kálomista ember, igen is.~- Meg tán egy kissé goromba is!... -
460 2, VIII | okvetlenül megérdemlik.~Így törte meg a nagy ember az előfordult
461 2, VIII | erdők fejsze alatt ritkultak meg, s a makkoltató helyeken
462 2, VIII | hanem testestül jöttem meg, - miből csakugyan jó darab
463 2, VIII | csakugyan jó darab maradt meg, - ámbár, a magyarországi
464 2, VIII | tizenketted magammal indultam meg, s én most csak szállás-rendezőnek
465 2, VIII | bánom, ha önök Keszthelyen meg merik sütni.~- De meg is
466 2, VIII | Keszthelyen meg merik sütni.~- De meg is merjük enni, - nevet
467 2, IX | Ferenc-rendiek zárdája előtt állt meg, s a nagy hintóból először
468 2, IX | valami, amit az úrfinak, meg a szent atyáknak felkötöztek,
469 2, IX | vörös nadrágon.~Na, de ez meg hagyján.~Amint a rétnek
470 2, IX | anélkül, hogy egy kissé meg ne hintáltassa, magát, -
471 2, IX | minthogy Pistának felesége meg az öregasszony úgy is az
472 2, IX | Pista - ez aztán az ember, meg az az enyingi herceg.~-
473 2, IX | Ösmerem hát, bíz ösmerem ám, - meg az öccsét is ösmértem, az
474 2, IX | barátom, miképpen halt meg?~- Nem hallottam, hanem
475 2, IX | találkoztunk, ugyan mondja meg hát nekem, melyik állt hozzá
476 2, IX | Ugyan mivel oldozhatnám meg a nyelvedet öcsém?~- Pápista
477 2, IX | nagy vétket, mégsem halna meg az az ember?~- Furcsa dolog,
478 2, IX | bátyám.~- De tudod, ki ölte meg?~- Amint az isten fejünk
479 2, IX | ablakon, úgy tudom, ki ölte meg és egykor a bizonyítványt
480 2, IX | adom.~- Hát mikor lakol meg az igazi bűnös?~- Ne avatkozzunk
481 2, IX | magyar ember vagyok...~- Meg én is - mondja fölkelve
482 2, IX | uramnak, hogy nem Dunay lőtte meg az ifjú urat, hanem hogy
483 2, IX | hányta-vetette, hogy az öregúrnak így meg úgy mondja meg, de csak
484 2, IX | öregúrnak így meg úgy mondja meg, de csak nem esett ki egy
485 2, IX | vörös posztóért.~- Üsse meg a kő a kend drága posztóját,
486 2, IX | magamra vállaltam, remélem, meg is lesz.~- Nagy fába akarja
487 2, IX | Ennyi fogást okvetlenül meg lehet engedni az olyan embernek
488 2, IX | Nem bánom András - szólal meg Baltay, - hogy kend így
489 2, IX | Isten úgyse nem Dunay lőtte meg az úrfit.~.....................................................................................................................................................~
490 2, IX | Megállj, fiam! - inkább halj meg, - mondja Baltay.~- Ilyenformán
491 2, X | következik, hát ezt nem bánta meg; de hogy gyanút gerjesztett
492 2, X | lefeküdjék; tehát maga teszi meg a kemény szolgálatot, s
493 2, X | föl, öcsém, aztán mondd meg, az öreg András esedezik
494 2, X | nagyságos asszony pedig át meg átsétálta a szobát, s András
495 2, X | emberséggel, nem állhatván meg szó nélkül is:~- Jaj, be
496 2, X | megkínozni.~- Dejsz engem meg nem ríkat egy könnyen! -
497 2, X | a grófnő.~- De még én is meg akarom érni, méltóságos
498 2, X | Úgy tudva van már, ki ölte meg.~- Egyetlen egy ember tudja,
499 2, X | katonai egyenességgel állván meg nem messze az ajtótól.~-
500 2, X | ajtótól.~- Barátom, - szólal meg a gróf, hadd szorítom meg
1-500 | 501-906 |