Rész,  fejezet

 1      1,  III  |               házon; amint a raj belül annyira megszaporodott, hogy már
 2      1,  III  |                 Kajári Pál.~Kajári Pál annyira megértette a szót, hogy
 3      1,  IV   |            erőpróbálásból, melynek nem annyira harag a vége, mint a becsületes
 4      1,  IV   |         mindjárt megvernek valakit.)~- Annyira vitték ők már ezt a dolgot,
 5      1,  IV   | természettudósok már akkor is haladtak annyira, hogy ez a csudatétel csak
 6      1,  V    |        kényelmet, s az emberek látását annyira megszoká, hogy valaki elől
 7      1,  V    |         tusakodások közt azonban a pör annyira megérett, hogy jelen nemzedékünknek
 8      1,  VII  |       könnyűnek találta, s az öreg nem annyira a lehető atyafiságból, mint
 9      1,  VIII |                de oly lassan, hogy nem annyira az akarat, mint valami hála
10      1,  XIII |             herceg Batthyányi Lajos, - annyira inkarnátus ellensége minden
11      1,  XIV  |                 s éppen ezen reményben annyira megszilajodott, hogy mutatópálcájával
12      1,  XV   |         vagyunk. Az est homályában nem annyira a fényes világítás, mint
13      1,  XVI  |           ember a dolmányából.~- Aztán annyira megtetszett ez a két ló? -
14      1,  XVII |               ez a dolog leírva van, s annyira kihozá sodrából az elnöklő
15      2,  I    |               újonnan fölvett modorral annyira mennyire útját állta annak,
16      2,  VI   |              sebek felé fordult, s még annyira sem szűnt meg az ordításban,
17      2,  IX   |              dohányt majd kiszívja, de annyira megszállta fejét a gond
18      2,  XI   |              hogy szakadozott lelkemet annyira összefoltozhassam, hogy
19      2,  XII  |               megőrzésül adatott át.~- Annyira nem lehetetlen, hogy dolgoztam
20      2,  XV   |       alispánnak:~- Barátom, csakugyan annyira megszeretted azt a négy
21      2,  XVII |              két rovása van, s az öreg annyira András uralma alatt áll,
22      2,  XVIII|           elmondhassa, s e buzgóságban annyira ment, hogy valóban megéhezte
23      2,  XVIII|            inkább: mert az alispán nem annyira az írót, mint az őrnagyot
24      2,  XVIII|             kocsi felé tartott.~András annyira meglepeték, hogy hirtelenében
25      3,  II   |             szalmacsomókat, bizony már annyira szőrszálhasogató, hogy már
26      3,  II   |               olvasás a szemnek, mikor annyira öli a szemet az apróbb betű, -
27      3,  IV   |            szerencsét próbáljanak, nem annyira azért, hogy hegedüljenek,
28      3,  VI   |              társasághoz visszamentek, annyira megtért, hogy ezt a történetet
29      3,  VI   |               maradjon; mert a jó öreg annyira gyarló lőn saját boldogságában,
30      3,  VII  |         legkevésbé látszik tudni, mert annyira hátrál, hogy már az ajtóhoz
31      3,  VII  |               korcsmában; de Berzsenyi annyira tartózkodó volt, hogy inkább
32      3,  VII  |               a másikat, mind a kettőt annyira bátorítá, hogy a lány a
33      3,  IX   |                 valamint András is, ki annyira beléjött az emberségbe,
34      3,  IX   |           minden parancsolás nélkül, s annyira sürgött-forgott, hogy a
35      3,  XII  |             ember, hiszen angol; ámbár annyira van már civilizálva, hogy