Rész,  fejezet

 1      1,  III |          Minthogy tehát mind ösmerjük egymást, Meddig József, édes fiam
 2      1,  IV  |          leányt, nem mintha gyűlölnék egymást, sőt tán éppen az ellenkező
 3      1,  IV  |      verekedés, hogy darabokra szedik egymást; csakhogy uram ennek is
 4      1,  IV  |        anyagot, nagy erővel vagdalván egymást földhöz, mintha az egésznek
 5      1,  V   |              újra s addig citáltatták egymást, hogy a megyei esküdt két
 6      1,  V   |              a gyermekek nem szeretik egymást, az lesz ám még a cifra
 7      1,  V   |             az a legfőbb kérdés, hogy egymást szeretik-e?~- Jaj, de sokat
 8      1,  V   |               Jól van, de ha szeretik egymást?~- Egymásé lesznek! - mondja
 9      1,  V   |                 hanem ha nem szeretik egymást?~- Jaj, még nem is tudjuk
10      1,  VIII|         puskaropogás sűrűen váltogatá egymást.~A szabados még inkább neki
11      1,  IX  |          ostort, annál inkább döfődik egymást a helyért, s amint Bowring
12      1,  IX  | szarvascsoportok szüntelen váltogaták egymást, és Bowring úr rég font
13      1,  X   |            vadász önkénytelenül kérdé egymást:~- Lőtt ön?~- Igen! - mondja
14      1,  XI  |              egész nap, ott meglátjuk egymást! - mondja a huszár, fejét
15      1,  XII |           aludjék a mécs, s meglássák egymást a beszélgetés mellett, mert
16      1,  XIII|              szerencse, ha nem értjük egymást.~- Oppugnálni akar, magnifice? -
17      1,  XV  |             csak nem tudjuk elkerülni egymást.~- Köszönd - mondja a szabados -
18      1,  XVII|   Zala-egerszegre vezető országutakon egymást kerüli el a sok kocsi: de
19      2,  V   |           emberek különben nem tudnák egymást agyon verni.~*~Ment a lajtai
20      2,  V   |                ha nem látnók többször egymást.~- Dehogy nem, uram!~- Azt
21      2,  IX  |            labda, a fiúk nem kímélték egymást, és Imre úrfi vörös nadrágja
22      3,  II  |              árnyékos utak váltogaták egymást, s a nagy ember pillanatra
23      3,  III |          fogadhassa, ki után most már egymást érte a többi, s ha a sok
24      3,  III |           ezek reggelig le nem győzik egymást, mert az egyik azért nem
25      3,  V   |               itt már lehetetlen volt egymást kikerülni, mit igazán megvallva,
26      3,  V   |            már azért is kíváncsi volt egymást megösmerni, hogy legalább
27      3,  V   |             barátságos összejövetelek egymást érték, s a két fiatal már
28      3,  VII |        Kisfaludy, - sohasem láttuk mi egymást?~- Egyszer, nagyon régen! -
29      3,  XI  |     megnépesedve találta.~Megösmerték egymást, mindenik örvendett a viszontlátásnak,
30      3,  XI  |           állok, hogy nem feledjük el egymást. - végzi be a szót a szabados,
31      3,  XII |              találja.~- Megint látjuk egymást! - mondja Kisfaludy, megszorítván
32      3,  XII |              szélen legelőször láttuk egymást?~- Egy kicsit emlékszem
33      3,  XII |              a dolgot, s megérthetjük egymást.~A vezércikk a következő:~
34      3,  XII |                Biztassuk, ösztönözzük egymást szorgalomra, takarékosságra, -