Rész,  fejezet

 1      1,  I   |              Feléből, harmadából, kegyelmes uram!~- (Ahá! - szól az
 2      1,  I   |             Bíz én csak bámultam, kegyelmes uram!~- De mit? - kérdi
 3      1,  III |           mutogatni akart vele.~- Kegyelmes herceg! - felel a paraszt
 4      1,  III |      állhatna.~- Jó volna bíz az, kegyelmes uram!~- No lásd édes fiam,
 5      1,  III |            Bíz az nincs különben, kegyelmes uram, - véli a paraszt is; -
 6      1,  III |         herceg.~- Szóval itt van, kegyelmes uram, hanem az ára nincs
 7      1,  III |        nem szeret megtenni.~- Már kegyelmes uram, ha meg kell lenni,
 8      1,  III |        megkaphatod.~- Hát az ára, kegyelmes uram?~- Az ára?! - lőn a
 9      1,  III |         nevemet tetszik kérdezni, kegyelmes uram?~- Hány neved van hát
10      1,  III |        van.~- Ezek éppen olyanok, kegyelmes uram, - felel az ispán katonásan
11      1,  III |         kapja.~- Ezt nem értem!~- Kegyelmes herceg, ez paraszt szokás,
12      1,  III |         Megtisztelem átossággal a kegyelmes herceget, nem egyébért jöttem,
13      1,  III |         mi a következőből állt:~- Kegyelmes uram, már előttem is megfordult
14      1,  III |         József?~- Igenis, ösmerem kegyelmes uramat.~- Hát azt a sárga
15      1,  IV  |      Enyingen van apád?~- Igenis, kegyelmes uram.~- Mióta vagy itt?~-
16      1,  IV  |           nem látszik meg rajtam, kegyelmes úr.~- Kijár a béred?~- Mindig
17      1,  IV  |     kevesled?~- El tudom költeni, kegyelmes uram; hanem azért a koldusnak
18      1,  IV  |         neved van?~- Nem tagadom, kegyelmes uram, engem itt a pusztán
19      1,  IV  |          se félj.~- Nem félek én, kegyelmes uram, - mondá béres, hanem
20      1,  IV  |      zsákemelés nem könnyű munka; kegyelmes hercegünk jó bért rendelt,
21      1,  IV  |     időben katonasorba állnak föl kegyelmes hercegünk zsoldján; békében
22      1,  IV  |          történjék.~- Ott leszek, kegyelmes uram.~- Még én is! - mondja
23      1,  XII |              Az isten is megáldja kegyelmes uramat.~Erre a fiú az őrmester
24      2,  XII | kérlelhetlenséggel, - kivévén, ha kegyelmes hercegemtől engedelmet nem
25      2,  XII |     levéltárba lépett.~- Engem is kegyelmes hercegséged eresztett be,
26      2,  XII |      kedves Csapóm.~- Nem hinném, kegyelmes uram, - és megengedi hercegséged,
27      2,  XVII|     herceg, - búcsúzni jött ön?~- Kegyelmes uram, miért búcsúznék? -
28      2,  XVII|          mondani Csapó barátom!~- Kegyelmes uram, kár volt a levéltárba
29      2,  XVII|           Csak a szemével ártott, kegyelmes uram!~- Bizony még a boszorkányokat
30      2,  XVII|     öregem. - mosolyga a beteg.~- Kegyelmes uram, én a boszorkányoknak
31      2,  XVII|        contra Baltay.~- Nos?~- Ez kegyelmes uram, egy elátkozott pör,
32      2,  XVII|          volna.~- Mondtam én azt, kegyelmes uram, hogy az olyan ajtót
33      2,  XVII|   megtenni az utolsót.~- Mindent, kegyelmes uram.~- Adjon tollat és