Rész, fejezet
1 1, I | a bajuk, hogy nem tudják tőle megkérdezni, mit néz?~-
2 1, III | mikor szükséged lesz rá, tőle megkaphatod.~- Hát az ára,
3 1, III | ötven pálcaütés, kérd el tőle, s ha megkaptad, elmész
4 1, IV | gémet levették, nem messze tőle pedig néhány jármos ökör
5 1, V | látott alakok számon kérnék tőle ezt a ritka látogatást;
6 1, VII | de nem is bolondul meg tőle.~- Valakinek csak meg kell
7 1, VII | könyv?~- Én is azt kérdeztem tőle, nagyságos uram, aztán azt
8 1, VII | vissza nem kéri, vagy arra tőle meghatalmazást nem hoz valaki.~-
9 1, VIII | más irányban tévedtek el tőle.~Kevéssé ismeri a vadászszenvedélyt,
10 1, IX | közelségben, hisz alig volt tőle harminclépésnyire, s az
11 1, XIV | is parancsol.~- Aztán fél tőle a bácsi, meg András bácsi?~-
12 1, XVI | grófhoz, búcsúzni akarván tőle, minthogy ők most a kastélyba
13 1, XVII | húgomasszony jobban félne tőle, ha - ugatna is egyet. Hanem
14 2, II | hogy a fiú meg ne rémüljön tőle.~Imre úrfi jól tudta, hogy
15 2, IV | adtad el a bőrödet? - kérdi tőle Pista.~- Bár eladtam volna! -
16 2, IV | hogy nyugtatványt kérjenek tőle.~Az ítélet kimondaték, s
17 2, VI | bírt egyszerre megválni tőle, hanem maga vitte be Pécsre.~
18 2, XIII | tálalni? következésképpen tőle függ kiszámítani, mikor
19 2, XIV | többet nem lehet kívánni tőle, így is alig marad meg a
20 2, XVI | tisztelendő úr sem kérdezget tőle annyit, mint eddig szokott,
21 2, XVII | keresztanyám öle védett meg tőle, míg bekísért bennünket
22 2, XVIII| majd messze maradunk el tőle.~*~Baltay addig gondolkodott,
23 3, II | pedig addig el nem szabadult tőle az igazgató, míg valami
24 3, IV | nevelteték, amit várhat tőle a világ, mely az oktalan
25 3, IV | annál inkább jól esett, mert tőle jött, kinek képzettségét
26 3, V | arról, hogy azt kérdezzék tőle, mit bizonyosan nem tud.~-
27 3, VII | Egy szót sem hallottam tőle, méltóságos uram, - mondja
28 3, VII | ember nem bírt elfordulni tőle, s midőn a gyönyörű hölgy
29 3, VIII | földön alant, néhány ölnyire tőle, egy pár szerelmes cseléd
30 3, X | s minő hátra maradt el tőle a többi!~Történetünk idejében
31 3, XI | szabadost s a gróf kérdi tőle.~- Édes jó barátom, adósok
32 3, XI | gyomrú ember megundorodik tőle, a szellemdús író készen
|