Rész,  fejezet

 1      1,  III |         egyenesebb.~- Bíz az nincs különben, kegyelmes uram, - véli
 2      1,  IV  |            hogy itt vad nép lakik, különben a próféták sorsára jut;
 3      1,  V   |        urambátyám? - kérdi a nő, - különben azt hinném, hogy én leszek
 4      1,  X   |       érdekében állt nem mozdulni, különben elegendőképen födözve levén
 5      1,  XI  |          baja, kérem átossággal, - különben nem hoztam volna haza ezen
 6      1,  XII |          előtt sem szabad levenni; különben ezért a szóért magam is
 7      1,  XIII|               jól vigyázz magadra, különben úgy váglak... Akarám mondani,... -
 8      1,  XV  |       hagyjunk el minden címezést, különben éppen ez árul el. - Mondja, -
 9      1,  XV  | közellétükkel zavarják, s minthogy különben az utca végképpen csöndes
10      1,  XV  |           véli a nádor, - s én bár különben fiatal, de a csodahívéshez
11      1,  XVI |         szerencse, hogy nem látja, különben szégyenemben a föld alá
12      1,  XVI |        fogná így meglátni azt, mit különben hallani fog.~Ülj mellém
13      2,  I   |        tavon is keresztül látszik, különben jaj lett volna annak, ki
14      2,  I   | voksoltatta meg a három vármegyét, különben a kész intézetből csináltatott
15      2,  V   |    kigondolta a halált, az emberek különben nem tudnák egymást agyon
16      2,  VI  | Szerencséje kendnek, hogy meghalt, különben ezen engedetlenségért ötvenet
17      2,  VIII|          padlón, a gróf nem bírván különben is izgatottságától szabadulni,
18      2,  X   |   kegyelméhez! - mondja András, ki különben nagyon hamar megalkudott
19      2,  X   |          szóval, mint azt bárkinek különben engedhette volna.~Az öregasszony
20      2,  XIV |         nem veszett le a kocsiról, különben valamelyik helységnek házánál
21      2,  XV  |            a vacsorának vége lett, különben az orvos irgalmatlanul megmelleszti; -
22      2,  XVII|            föl a vánkosra.~- Nincs különben! - hagyá helybe Csapó.~-
23      2,  XVII|      előttem máig ösmeretlen volt, különben tudtam volna kötelességemet.~
24      3,  I   |      fönséges uram, - véli amaz, - különben tudta volna, hogy magyar
25      3,  II  |           parancsolt, hogy fussak; különben száz botot veret rám!~A
26      3,  II  |         ember volt mint mások, kik különben a legbecsületesebb emberek
27      3,  III |        akarom, hogy meghallja más, különben még azt mondanák, hogy nyerészkedem
28      3,  V   |            így félbenmaradt a szó, különben a szeptemvir elölről elmondta
29      3,  V   |       hamarabb mondja el a dolgot, különben olyan nagy feneket kerít
30      3,  V   |      bizonyosan többet is tud még, különben már eddig azt mondta volna:
31      3,  V   |     vastagon zsinórozott attilába, különben kiesik belőle a kúria előtt,
32      3,  XII |        erre jönni, - véli Pista, - különben azt hinném, hogy vitéz őrnagy