Rész,  fejezet

 1      1,  I    |         Két csoda Bécsben~Minthogy igaz történet, hát csak elmondom.~
 2      1,  I    |        mikor mellette elmentem, az igaz, hogy én is kalaplevéve
 3      1,  I    |  megerőltetted magadat.~- Nojsz az igaz, hogy nem fájdult bele a
 4      1,  III  |          herceget, ki az igazságot igaz rőffel mérte.~- Hogy hívnak? -
 5      1,  III  |   panasszal jött a herceghez.~- Az igaz nevemet tetszik kérdezni,
 6      1,  IV   |          tán éppen az ellenkező az igaz; de jaj volna a lány becsületének,
 7      1,  V    |      földemben is megfordulnék, ha igaz szerzeményünket olyan ember
 8      1,  VII  |     tizedik esztendeje viselem, az igaz, hogy jóravaló privigyei
 9      1,  XI   |           hitvány embernek nem, az igaz, - lőn rá a felelet, - hanem
10      1,  XI   |              De én faragtam meg az igaz, - nem is mondom, hogy valami
11      1,  XIII |            lesz, ki tetőtől talpig igaz magyar ember!... nemde ezt
12      1,  XIII |    testamentumot sem csinált.~- Az igaz, domine, - hanem maradt
13      1,  XVII |      legalább mindent elhittek, az igaz, - míg ma már azt sem hiszik,
14      1,  XVII |          sem hiszik, ami csakugyan igaz; mert hiában, urambátyámnak
15      1,  XVII |         volna a dolgot illő helyén igaz világításba állítani, már
16      2,  I    |              azt mondják.~- Ez már igaz lesz - szól egy negyedik -
17      2,  II   |            hogy én is vagyok olyan igaz magyar ember, mint ő.~-
18      2,  XIV  |        ördög prókátor képében jár, igaz néven pedig Galiba Pál tens
19      2,  XVII |                                    Igaz barátod a sírig és azon
20      2,  XVIII|        versszak, s ő nem kérdezvén igaz urát, megtanulta, és szinte
21      3,  I    | mondhatnánk még, - hogy tán nem is igaz!~~
22      3,  III  |    magyarul lesz.~- Amice, - ha ez igaz, - úgy ez skandalum publicum;
23      3,  III  |          minthogy ma is csak olyan igaz, mint ezelőtt negyven esztendővel,
24      3,  V    |        bizalmasság.~- no csak hogy igaz nyelveden beszélsz már egyszer! -
25      3,  V    |        aztán azt gondolod, hogy az igaz.~- No hát tudd meg, ha másként
26      3,  XII  |          egy ember lehet kelmed az igaz, - tűrhetetlenkedék az aranyműves,
27      3,  XII  |           azt mondja: Jó volna, ha igaz volna! - mondom, ha megint
28      3,  XII  | civilizáció?~Sokat megértük már az igaz, még azt is, hogy az ökröt
29      3,  XII  |       erkölcseinket szeliditse.~Az igaz, hogy vendégszeretetünk,
30      3,  XII  |          mindenütt egy véleményen.~Igaz, hogy mi nem tudunk egy
31      3,  XII  |            annyit, mint én; de ami igaz, az igaz bárdolatlansággal
32      3,  XII  |           mint én; de ami igaz, az igaz bárdolatlansággal soha nem