Rész,  fejezet

 1      1,  III | katona-rendben állva várták, s a hídvégi ispán előtt megállván, előbb
 2      1,  III |  szólítja meg:~- Ispán uram! két hídvégi embert láttam ott kinn,
 3      1,  III |        ásták volna le. Ez volt a hídvégi hajdú, kinek kötelessége
 4      1,  III |             Igenis ösmerem, ez a hídvégi József hajdú.~- Hát kend,
 5      1,  III |        József hajdú.~- Hát kend, hídvégi József hajdú, ösmeri-e Meddig
 6      1,  IV  |         megszokott rémei; mert a hídvégi ember, ha lehet, meg nem
 7      1,  IV  |       megmondanom, hogy az egész hídvégi népet valamint a fürgedi
 8      1,  IV  |       annyit tesz, hogy az egész hídvégi falu és minden fürgedi béres,
 9      1,  IV  |        megyen a malomba. Midőn a hídvégi hídnál átmennének, a híd
10      1,  IV  |      okvetetlenül ácsorog öt-hat hídvégi szabados, köztük pedig legtöbbször
11      1,  IV  |       melléje? - kérdi gúnnyal a hídvégi.~- Pár számra vágják nálunk
12      1,  IV  |       kéve tesz annyit, mint egy hídvégi ember, - nyelvel az asszony -
13      1,  IV  |         azt? - kérdi foghegyen a hídvégi.~- Mind azt mondja, - lőn
14      1,  IV  |          aztán már untig elég, a hídvégi halfogó már nem állhatja;
15      1,  IV  |         Holvagy Pista? - kérdi a hídvégi.~- Csak azt izente, - mondja
16      1,  IV  |           azért izeni is, hogy a hídvégi felcsert, meg a vizes lepedőt
17      1,  IV  |         a kikészített meszelyt a hídvégi vezér mellé helyezvén, -
18      1,  IV  |         szemeden, - gúnyolódik a hídvégi - itt van ám a hídvégi felcser (
19      1,  IV  |         a hídvégi - itt van ám a hídvégi felcser (ez célzás), nem
20      1,  IV  |   eljöttünk! - mondja hegyesen a hídvégi szabados.~- Nojsz, mi sem
21      1,  IV  |           Fölegyenesedett erre a hídvégi vezér, s mielőtt az ütleg
22      1,  IV  |    másvilágra! - fenyegetődzék a hídvégi, egy nagy ólmos gyűrűt keresvén
23      1,  IV  |     magát egyenesre, s egy kurta hídvégi legényt derékon kapván,
24      1,  IV  |             No, Józsi! - kiált a hídvégi vezérre, - már most én is
25      1,  VIII|         hátra győzelmes lenne, a hídvégi szabados elbocsátá a két
26      2,  VI  |       sebesülteket, de Pista s a hídvégi szabadosnak jutott még hely,
27      2,  VI  |          fölül rájuk a meszet.~A hídvégi nagyokat ordított, midőn
28      2,  VI  |    meghalok! - mondja jajgatva a hídvégi.~- Mit bőgsz? - mondja a
29      2,  VI  |  elcserélvén az álomitalt, mit a hídvégi mohón megivott, s néhány
30      2,  VI  |          el, hol megtudá, hogy a hídvégi nem halt meg, hanem néhány
31      2,  XI  |       mellé?~- Pista! - mondja a hídvégi végig borsózva azon gondolatnál,