1-500 | 501-817
Rész, fejezet
1 Mon | sarokba lökje; - hanem ha már megveszi, legalább olvassa
2 Mon | lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak.~Fájdalom,
3 Mon | alap nem ád életerőt.~Ma már nem filléráldozatot követelünk,
4 1, I | ötödik emeleten lakik.~- Azt már nehezen hiszi, barátom;
5 1, I | könyvkereskedéshez, mely abban az időben már nagy hírben volt, s egyik
6 1, I | eredeti magyar könyvvel bírsz már?~- Bizony, barátom... van
7 1, I | Bizony, barátom... van nekem már... körülbelül... vagy...
8 1, I | Apropos... barátom, láttál-e már valaha olyan embert, aki
9 1, I | láttam volna? - ilyen embert már akkor is megnéztem volna,
10 1, I | a kíváncsibb, - olvastál már sokat?~- Minden könyvemet
11 1, I | bizony én is kiolvastam már vagy - hatot!~- Valóban
12 1, I | keserítsem a jó öreget? ki már az egész környéket ujjain
13 1, I | ez - ez gyöngeség; hanem már szokás, - kivált mikor hazámfiai
14 1, I | papirost keresve elő, - ez már magyar beszéd.)~- Látta
15 1, I | nagy házakon?~- (Mondja már, mondja már? - kérdi az
16 1, I | házakon?~- (Mondja már, mondja már? - kérdi az angol.)~- Éppen
17 1, I | eresztének be hozzá, - s már majdnem híre futamodott,
18 1, I | mit beszél; s a cselédek már néhányszor rajt akartak
19 1, II | megtehetném, amit akarok; de már megettem ám több mint felét
20 1, II | könnyű, csakhogy tegyünk már valamit! - mondja a nagy
21 1, III | magyar földesúr 1794-ben.~Én már csak édesapám emlékezetével
22 1, III | viskót rendbeállította, és ha már meghúzódtunk árnyékában
23 1, III | annyira megszaporodott, hogy már a házfalat majdnem kifelé
24 1, III | a hosszát; mert most is már a fenekén vájkálok.~- Aztán
25 1, III | padlásra való deszkát.~A herceg már előbb intett a számtartónak,
26 1, III | megparancsolva volna, pedig már másodszor is mondja, hogy
27 1, III | mit nem szeret megtenni.~- Már kegyelmes uram, ha meg kell
28 1, III | Kajári Pál - a többit pedig már fölírta a számtartó, s mikor
29 1, III | volna az ámulásból, a herceg már az utcán volt, és a nádpálcát
30 1, III | panaszosok serege várta már a herceget, ki az igazságot
31 1, III | után Varga volnék, hanem már engem csak úgy hívnak Hídvégen,
32 1, III | apámról Sántának hívnak, de már csak úgy ismernek, hogy
33 1, III | állt:~- Kegyelmes uram, már előttem is megfordult ez
34 1, III | lábát bal térdéről, hol már néhány órája tartogatta,
35 1, IV | messze a fejtől.~- Ahá!... már látom, hogy csalódik a herceg,
36 1, IV | süveg mellé van dugva.~- Már nincs más mód, mint oda
37 1, IV | uram.~- Mióta vagy itt?~- Már vagy három esztendeje eszem
38 1, IV | tudom a német nyelvet, midőn már némileg kedvet kaptam volna,
39 1, IV | nyelvet könyvből, hanem most már kérem a herceget, vigyen
40 1, IV | kiférni, mikor az angol már megfogta, összegyűjtvén
41 1, IV | fogja meg a kezemet.~- Fogom már! - mondja Bowring magyarul, -
42 1, IV | szorításnál azt kérdi: fogom-e már a kezét?~- Tehát hiszi már
43 1, IV | már a kezét?~- Tehát hiszi már ön, hogy ezt nem mondva
44 1, IV | valamennyi szép is.~- Ezt már értem, ispán uram, - jegyzi
45 1, IV | jegyzi meg az angol, - hanem már az asszonyokat csak nem
46 1, IV | valakit.)~- Annyira vitték ők már ezt a dolgot, hogy nem köt
47 1, IV | leszen.~- Talán el is unta már nagyságos uram, inkább elhagyom.~-
48 1, IV | Józsi nevezetű ember.~- Ezt már ösmerem! - szól bele az
49 1, IV | is megszerzi.~Ennyi aztán már untig elég, a hídvégi halfogó
50 1, IV | elég, a hídvégi halfogó már nem állhatja; hanem azt
51 1, IV | megint a malomba mennek, már megvan az izenet.~- No,
52 1, IV | nézvén, minthogy a herceg már visszajött, s bejövet azt
53 1, IV | összegyülekeztek, mit a hajdú már bejelentett az ispánnak,
54 1, IV | megfordíthatná a padon, hol már jó ideje lehet, de senki
55 1, IV | szemedet a tenyeredbe adná?~- Már én majd csak így is hazatalálok
56 1, IV | haza, - gúnyolódik amaz.~- Már ha tudtuk volna, hogy itt
57 1, IV | asztalon, s minthogy a béres is már könyökre támaszkodék, a
58 1, IV | egy helyből, mire a másik már oly közel csúszott, hogy
59 1, IV | csakhogy a természettudósok már akkor is haladtak annyira,
60 1, IV | ispán, és Bowring úr is már szívesen hajlott a béresek
61 1, IV | hagyják magukat.~A verekedés már végső végét, a legrútabbat
62 1, IV | fakadsz.~Pedig a fiú alig lesz már húsz esztendős dacára, hogy
63 1, IV | kiált a hídvégi vezérre, - már most én is itt vagyok, most
64 1, IV | most én is itt vagyok, most már nem te mondod meddig, hanem
65 1, IV | rémültek el legjobban, de már nem mehettek ki, s a boldogtalanok
66 1, IV | az igazi kévehányás, mert már néhányat löktek ki az ablakon,
67 1, IV | muzsika ára a mai napra már úgy is elveszett, - hirtelen
68 1, IV | látta, hogy a szabály már megbukik, s hogy a fölbőszült
69 1, IV | fölbőszült embert a béres most már nem fogja kímélni, hirtelen
70 1, IV | agyonverik a hídvégieket.~- De az már nem lehetetlen! - mondja
71 1, IV | mondja az ispán.~- De már elég volt! - mondja Pista
72 1, V | árnyékban hűselnek.~- Ettél-e már fiam? - kérdi a meglepett
73 1, V | elkószált a határban, hol őt már minden ember ismeré.~Midőn
74 1, V | hogy jelen nemzedékünknek már kevés tenni valója volt,
75 1, V | ha az öregebb ágnak most már egészen végső ivadéka haszontalannak
76 1, V | is meg nem tettem, hanem már most fölmondom a szolgálatot.~-
77 1, V | magát végignézvén, mondja: már pedig uram, ötven esztendeje
78 1, V | itthagyni az embert, mikor már harminc esztendeig van kend
79 1, V | húzta-vonta rajt a ruhát, hogy már nem volt mit igazítani,
80 1, V | akkor mondá:~- Na most már elmehet!~Baltay úr erőteljes
81 1, V | minden ember megsüvegelé már messziről, s akit megilletett,
82 1, V | tíz esztendei haragot.~- Már nem emlékszem rá. - mondja
83 1, V | tudjuk az egyiket, aztán már is a másikat kérdi húgomasszony.~-
84 1, V | kitől várjon jobbat?~- Csak már engedne el valamit, édes
85 1, V | harmadik határt is; pedig ha már az isten ezt a leányt adta,
86 1, V | mondja Baltay, - vagy hogy már későn jövök; de azért itt
87 1, V | kedves urambátyám.~- Ha már az öcsémé nem lehetne Etelka,
88 1, V | talpig magyar ember!~- De ezt már bátran megígérem, - mondá
89 1, VI | ki nem mondható szót.~- Már csak leülök, édes leányom, -
90 1, VI | nekem ez az élet, (hogy már nekem is bele kellett történnem,) -
91 1, VI | sopánkodék az anya, - csak már a te történetedet is tudhatnám!~-
92 1, VI | előkereshetik vele.~- Látom már, édes leányom, hogy azt
93 1, VI | mely az egész környéket már összezavarta.~- Már hisz,
94 1, VI | környéket már összezavarta.~- Már hisz, édes leányom, polturás
95 1, VI | egy kis jó szerencse, ha már másképp nem jut.~- Hát a
96 1, VII | hajdú, - azt tartom most már harmincadszor mondom el.~-
97 1, VII | amint el akar menni, akkorra már e kocsikerekeket a pajtába
98 1, VII | mondja az öreg. - Ez már nem is purgatóriumba, hanem
99 1, VII | elkényeztette, hogy a kenyeret már nem eheti, - maradjon fönn
100 1, VII | vágd magadat.~- Kapaszkodom már, kedves bátyám, - mondja
101 1, VII | hát azt mondom, hogy ha már volt is egy Baltay, ki után
102 1, VII | sarkantyús csizmája maradt; most már azt akarom, hogy egy Baltay
103 1, VII | keményebben.~- Nem mondtam már, hogy hallom!~- Ha hallja
104 1, VII | szolgáljam kendet?~- Mi lelte már megint a nagyságos urat? -
105 1, VII | gondolkodóba ejtette.~Itt már aztán magunk is bele merünk
106 1, VII | keseredének el a többiek, kik most már elkeseredéssel kezdték védeni
107 1, VII | mondja:~- Kedves öcsém, - mi már csak ilyen tejjel tartjuk
108 1, VII | tudvággyal.~- Az nem, hanem már ezt a gyengeséget nem akarom
109 1, VII | az öreg, - ezt a mentét már tizedik esztendeje viselem,
110 1, VII | meg, hogy a kalácstól, ha már okosabb nem lesz is az ember,
111 1, VII | jártál Olaszországban, s ott már csak a legjavából kaphat
112 1, VII | Hüm, hüm! - mondja most már kétszeresen is Baltay az
113 1, VII | következetességgel.~- Azt már én sem teszem! - mondja
114 1, VII | falon, emlékéül annak, hogy már néhány évtizede ketyegett
115 1, VII | különcöknek tart, de ha már az angol maga nem sajnálja
116 1, VII | az ifjú felé, minthogy az már néhány nappal előbb egy
117 1, VII | szállásra behurcolkodott.~- Most már nyugodt vagyok! - mondja
118 1, VII | után maga telepítette, hol már ezelőtt húsz évvel a leggazdagabb
119 1, VIII | megunta a meleg nyárban, s már ötödnapja kujtorog a Sión
120 1, VIII | vadaskerten alól néhány órányira már egy hét óta fölebb rezzegetik
121 1, VIII | megvadulni magában a vért, mely már nem ösztönzi visszafelé,
122 1, VIII | kedves úrnő hihetőleg eddig már a kert árnyaiban kiáltja
123 1, VIII | ballagtak.~Néhány órája már, hogy a szarvas vezeti a
124 1, IX | erdő.~Bowring urat a hajnal már az erdőszélén érte, hol
125 1, IX | lefogá karjait, s ámbár már a fegyveren nyugvék a keze,
126 1, IX | Bowring, s messzire ment már a szekér, mikor még mindig
127 1, IX | Bowring úr alig fért meg már a szekéren, s bizonyosan
128 1, X | vadászatban részt vehessen, - mert már felálltak a vadászok, s
129 1, X | magát az angol, s minthogy már szerteszét szaladgáltak
130 1, X | volt ötvenlépésnyire; hanem már késő visszamennie; mert
131 1, X | Bowring úr megszámlálá; de sőt már a vége felé mindeniket megérinté
132 1, X | legutolsó szarvas, mely már nem bír odább hatolni, fejét
133 1, X | bolondult az állatnak, mely már alig bírt menni, csak egy
134 1, XI | halotti lepel, mely messziről már rémületté válik - itt lehanyatlik
135 1, XI | hazakerülni a messzeségből, hová már elment azon a jó lovon,
136 1, XI | Oly vitézül ölte és vágta már az ellenséget, hogyha most
137 1, XI | még örvendeni is tudna; de már akképpen győződött meg magában,
138 1, XI | őrmester a béreshez érvén.~- Már ezekkel csak így lehet beszélni! -
139 1, XI | lőn rá a felelet, - hanem már veled csak megalkuszunk
140 1, XI | megutálta őket.~Minthogy előbb már leszállt a szekérről, nagy
141 1, XI | lóra gondolt, mert most már azt is megsajnálná, ha így
142 1, XI | lefödötten nyugvék a szekéren, s már nem messze valának a falutól,
143 1, XI | szaladt ki ma reggel, s íme már a pára nem megy vele vissza, -
144 1, XI | vissza, - jámborsága most már csak életlenség s egyetlen
145 1, XI | végzések könyvében, hol már előre meg van írva az is,
146 1, XI | akart megbékélni, s utóbb már a cselédek is mondtak neki
147 1, XI | a hűséges hajdút, kivel már vagy tizedszer gondolták
148 1, XII | beszélgetés mellett, mert már a magyar ember a képét is
149 1, XII | alig ötvenlépésnyire értek már a csoporttól, melyben öregek
150 1, XII | operája egymás hátán ül már, s midőn az inger kifogyott
151 1, XII | vadállatot is megállítá már a zene.~- Herceg!... köszönöm
152 1, XII | szokatlan dolgokkal, - most már egy időre eleget tapasztalék,
153 1, XII | hogy jókor odaérjünk, mert már a határon belül az ellenség.~-
154 1, XII | kérdi kétkedve a béres.~- Már a mi részünket csak meghagyják
155 1, XII | kettőt, hármat egyszerre, - már ahogyan kerülne a sora;
156 1, XII | ahogyan kerülne a sora; azt már jobban tudnám.~- Vesződség
157 1, XII | édes néném asszony.~- Látom már, hogy elcsábítja katona
158 1, XII | öcsém, dehogy lesz, - hisz már azon búsulok magam is, hogy
159 1, XII | marad mit vágni.~- Csak már az ispán úr eleresztene! -
160 1, XII | őrmester, - mert ezután már olyan csákót teszünk a fejedre,
161 1, XIII | Értem ezt a dolgot.~Midőn már annyi idő eltelt, hogy a
162 1, XIII | foglalt mellette, s midőn már a "jó időt" meg a "fagyos
163 1, XIII | is átugrottam, most pedig már a kapavágás helyét is megkerülöm,
164 1, XIII | eltréfál, - hanem én!... - én már nem szeretem, hogy olyan
165 1, XIII | mondták meg nekem; de most már minden lépten-nyomon korholom
166 1, XIII | hagyá helyben a másik, - de már csak azt látom, hogy nagyon
167 1, XIII | házasodni akar urambátyám?~- De már ehhez éppen nagyon okos
168 1, XIII | dünnyög Baltay, - de már én sem veszek valakibe olcsóért,
169 1, XIII | Értem, édes urambátyám, így már jó lesz! - mondja az asszony,
170 1, XIII | tesz húgomasszony, - hanem már most az árát is megkérem
171 1, XIII | ember!~- Példának okáért?~- Már a példával adós maradok,
172 1, XIII | dolgot, - ez a kis Etelka már eladó leány ám!~- Csak nem
173 1, XIII | erőlködés után Baltay, - hanem már bocsásson meg az ilyen vasfejű
174 1, XIII | vagy tizenegy esztendeje már, hogy eltemettem az uramat,
175 1, XIII | nyelt az öreg, - sőt András már át is hajolt a kőkerítésen;
176 1, XIII | hajolt a kőkerítésen; mert már nem hitte, hogy a gazda
177 1, XIII | mert isten úgyse úgy vedlik már ez ami népünk, mint tavasszal
178 1, XIII | tovább, megmondom, hogy én már választottam, s az ellen,
179 1, XIII | ahogy maga is akarná.~András már a kőfalon hasalt; - mert
180 1, XIII | édes húgomasszony, - most már szóljon bátran, hát kit
181 1, XIII | véli a hajdú - mikor már megint olyan fönnhangon
182 1, XIII | reá a kérdés.~- Mondtam már, hogy nincsen! - dünnyög
183 1, XIII | jó lesz.~- Ecce, - tehát már magnifice domine is neológus?~-
184 1, XIII | domine spectabilis, hogy, ha már nem köszönjük meg, legalább
185 1, XIII | esztendők egyike lesz.~- Én már igen kedvetlen vagyok.~-
186 1, XIII | vigasztalj meg engem is; mert már kifáradok.~- Jer hát, -
187 1, XIV | látszik rajta.~András gazda már a negyedik vármegyét is
188 1, XIV | ruhát meg sem varrta jól, már a másikra vette a mértéket.~
189 1, XIV | vette a mértéket.~András már rég font neki kenderből
190 1, XIV | töretlen vászongatyához, - már is olyant ordított a kölyök,
191 1, XIV | eszmét, de a gyakorlatban már meglehetősen tudtak - parirozgatni.~
192 1, XIV | betűig vakmerősködött, s már megcsiklandozta szívét a
193 1, XIV | hogy annyi jó falatért már az istenre is rá lehetne
194 1, XIV | magyarázni az istent, hogy már arról is tudjon valamit, -
195 1, XIV | kívánnék ültetni, hogy ha már nem hitték eddig az istent,
196 1, XIV | visszaveszi, - mert az övé.~Ez már aztán nagyon odadülleszkedett
197 1, XIV | mondja a fiú.~- Mondtam már, úrfi, hogy minden azé,
198 1, XIV | sem akart kockára tenni.~- Már elmegy, András bácsi? -
199 1, XIV | rimánkodik a fiú.~- Mondtam már, hogy nem érek rá, - felel
200 1, XIV | fiú elcsöndesedett, hanem már most alig várta, hogy a
201 1, XIV | a gyermek.~- Úgy!... az már más!... - veti utána amaz, -
202 1, XIV | helyrerakott mindent, utóbb már kétszer is kézbe vett ugyanegy
203 1, XIV | kend ezt a gyereket.~- Enni már tud, nagyságos uram, - véli
204 1, XIV | Nem lesz még korán?~- Már hogy gondolja a nagyságos
205 1, XIV | szanaszét jár, aztán ma már azt is kérdezte: miért adott
206 1, XIV | Ne mondja kend!~- Most már nem mondom, mert megmondtam.~-
207 1, XIV | birtokomat átéri.~- Akkor meg már idáig is kár volt a gyöpön
208 1, XIV | leckéjét.~- Régen tanulom én már ezt, mióta ez a sok mindenféle
209 1, XIV | próbát, vajon megférne-e már a gyerekben egy kis ábécé.~-
210 1, XIV | gyerekben egy kis ábécé.~- Már benn is van, - mondja András,
211 1, XIV | a mennykő?~- Végig tudja már, nagyságos uram, - mondja
212 1, XV | a lassú magyar, hogy ha már megríkattatta magát az ember, -
213 1, XV | keresetre tettek szert; mert már nálunk az a szokás, hogy
214 1, XV | másik, - az én szabadosaim már fegyverben állnak, s holnap
215 1, XV | éppen emiatt a két hátulsó már igen közel érte őket.~-
216 1, XV | mondja a fejedelem, - most már tudom mit kell tennem, -
217 1, XV | jókor vezetett erre, - most már tudom, mi a magyarnak a
218 1, XV | minthogy az idő méhében már jelentkezének a vajúdó kínok.
219 1, XV | katonát és pénzt kérünk?~- Én már bírom a talizmánt, - szól
220 1, XV | szól a herceg - most már kérhetnek mindent.~- Nem
221 1, XV | látni, s íme, fejedelmünk már megmondá, hogy tudja mit
222 1, XV | árát is megkérik? - mondja már a nádori laknál.~- Fönség!
223 1, XV | midőn a herceg szabadosai már a budai dísztéren álltak.~
224 1, XV | A legelső nyolc embert már kiszakaszták a sorból, és
225 1, XV | Te! - mondja Pista - most már kardod is van, - bugylit
226 1, XVI | átcipelni a sáron; pedig már egy párszor hátra is néztek
227 1, XVI | kocsit; mert ez a két ló már nem mozdít.~Erre kiszálltak
228 1, XVI | ha tán nem ismerte volna.~Már rég nézi a mozdulni nem
229 1, XVI | mielőtt az utasok észrevennék, már a kocsi oldalánál termett,
230 1, XVI | az ember a falatjára, - már is olyan drágaság van, holott
231 1, XVI | kérdezkedik a másik.~- Az már nagy szégyen volna! - véli
232 1, XVI | mondja bámulva a másik, már egészen a nagy utcán, sőt
233 1, XVI | berendelni.~- Ejnye! bíz ezt már hallottam is. Vakaródzik
234 1, XVI | neki, fiam Sándor, most már előszedd ám a bécsi emberséget!~-
235 1, XVI | gróf felé fordulva, - most már engedelmet kérek, hogy szíves
236 1, XVI | megint ott lelék, s most már semmit sem kételkedtek,
237 1, XVI | megtudni, ki légyen, most már egészen helyen kívülinek
238 1, XVI | a kastélyba menni; mert már készen a vacsora.~- Magunkat
239 1, XVI | keze után, minthogy itt már úgy is válniok kell:~- Tehát
240 1, XVI | földi almát esznek, - most már más is megeszi a gróf után, -
241 1, XVI | ember nagy későn, uram; de már mit tehetünk róla, hogy
242 1, XVI | Néhány lépésnyire volt már a nagy terem ajtaja, s a
243 1, XVI | tisztelettel mondja:~- De már most magunkat rekommendáljuk!~-
244 1, XVI | nyer.~Gróf Dunay kitárá már a papírt és szavalói nyugalommal
245 1, XVI | A hullám ragadni kezdé már az elbűvölt lelket, a bűvölet
246 1, XVI | panaszkodék.~Lassankint nem bírt már önmagával, kezével haját
247 1, XVI | el gróf Dunay, Festetics már egészen borzas volt, és
248 1, XVI | volt, és mentéjén nem volt már mit kigombolni, s már feszesen
249 1, XVI | volt már mit kigombolni, s már feszesen kötött nyakkendőjéhez
250 1, XVI | Haját úgy összekuszálta már, hogy erdővé meredt, s merőre
251 1, XVI | még korábban a háziúr, ki már az udvaron sétált, hogy
252 1, XVI | uram nem mert megalkudni.~- Már ilyen drágáért feleséget
253 1, XVI | ifjú Kisfaludyval, - ki már szívesen maradt volna, ha
254 1, XVI | záradékul azt mondja, mikor már a kocsi megindult:~- Magunkat
255 1, XVI | ostorral.~- Hiában ütöm én már ezeket, uram, - nem találok
256 1, XVI | volna, ha ütöm is, ezeknek már mindegy.~- Mért nem cseréltél
257 1, XVI | kinek a lovai?~- Mondtam már, hogy ott benn a levél! -
258 1, XVI | bementek a szobába, hol már égett a gyertya, s az asztal
259 1, XVII | háború, és csak azt szeretném már most tudni, hogy akkor kinek
260 1, XVII | elhittek, az igaz, - míg ma már azt sem hiszik, ami csakugyan
261 1, XVII | tedd szívedre kezedet, s ha már százados nyavalyád, hogy
262 1, XVII | csűrni-csavarni a dolgot, mert már nem lehet tagadni, hogy
263 1, XVII | kihirdették a nemesi fölkelést, - már minden ember talpon volt,
264 1, XVII | kellett az ellenséget, ha már úgy van megírva a kegyetlen
265 1, XVII | ruhákért elmenne, a franciák már a határon lesznek, s ha
266 1, XVII | valót kapjon; mert némelyik már a jó szót is szívesen rágta
267 1, XVII | adni, jó hangosan mondja:~- Már mindegy, a szót kimondhatom, -
268 1, XVII | igaz világításba állítani, már a székvárosból útnak indult
269 1, XVII | elkeseredés, mi okból reggel korán már fölkelt, hogy szórakozást
270 2, I | korcsmáros felét elmérte volna már egymaga.~Az erdő nyílásokban
271 2, I | alatt alagutat fúrnak, s aki már most hiszi, hogy a nép szava
272 2, I | Festeticset fiatal korában is már "György"-nek, Józsát pedig
273 2, I | hogy oda jó lett volna már akkor is egy híd, ha két
274 2, I | intézetemhez?~- Meg van már építve?~- Az épületanyagok
275 2, I | mindenféle sok napszámos megjött, már nagy mennyiségű épületanyag-szállítmányok
276 2, I | Hallják kendtek, - látom én már, hogy az egész várost körülkerítteti
277 2, I | tenyésztik, - azt mondják.~- Ez már igaz lesz - szól egy negyedik -
278 2, I | elültetik - hallja kend, - már mire való ez mind?~- Majd
279 2, I | véli az első.~- Tudom én már mi lesz - fontoskodik a
280 2, I | annak hasznát venni.~- De már nem hallgatom kelmeteket, -
281 2, I | ragadjon belőle valami; de már bolondabb lenni csakugyan
282 2, I | építőmester ekképp szóla:~- Már az alapokat kiástuk méltóságos
283 2, I | becsületet, hanem a személyének.~Már majdnem Petend alá ért4,
284 2, I | mulatságosnak találták, már egészen az országúton voltak,
285 2, I | mondja a gróf.~- Mikor lesz már készen az intézet? - kérdi
286 2, I | akarnak benne?~- Hát fogtak-e már belevaló embert?~- Talán
287 2, I | eljönne Keszthelyre?~- Úgy már pajtást is tudnék hozni, -
288 2, I | kapott, s azt mondja:~- De már látom, csakugyan elmegy
289 2, II | lett volna, legalább ma már nem írnák ki ökölnyi betűkkel
290 2, II | kurrenst, melynek a háta már tele volt "kapta" és "küldte"
291 2, II | tekintetes főbíró úr, teszem már porciót, azért majd küldenek
292 2, II | legkönnyebben megyen ki a lélek, ha már éppen valami tágasabb kijáró
293 2, II | baja a gyermekkel, minthogy már minden meséből kifogyott
294 2, II | egy kissé az öreg, s mikor már kinyugodott, mi alatt a
295 2, II | urak háta mögött álltam, már mint az a cselédhez illik, -
296 2, II | Szóról-szóra; de még azt is mondá már egészen hozzám fordulva:
297 2, II | magyar ember így tesz; de ha már az öregnek ilyen a bogara! -
298 2, II | vette volna el; - de ha már az nem lehetne, legalább
299 2, II | is van.~- Mindent tudok már kedves anyám, - mondja a
300 2, II | neki, mit az esenkedve várt már, - de Andrásnak még volt
301 2, III | ma akarták hazahozni, de már késő; mert az öreg most
302 2, III | vagyok, - mondja András már fölérve, - és köszöntve
303 2, III | tanító urat Imre mellé, - már mondtam neki, hogy a gyerek
304 2, III | lábát helyretették, - most már semmi baja, - mondja András
305 2, III | ég, de még sem üt le.~- Már most mi lesz abból a szegény
306 2, III | elég volt, hogy egy öcsémet már elemésztették? - szólt indulattal
307 2, III | Nagyságos uram, - ha már valamit gondol, legalább
308 2, III | gondolkozóba esett. Most már nem a fiúnak sorsán aggódott,
309 2, III | meglátszik, milyen nagy már csak a torony is. Erre tanítsa
310 2, III | melyben a rovások álltak.~Már az ő szeme megszokta a körülnézést;
311 2, III | rovást, s azt mondja:~- Egyet már lefaragott, megmondtam én
312 2, IV | büszke tölgy század óta áll már, s élő tanúja önmagának,
313 2, IV | engedelmeskednének neki, - ott már nem laknak magyarok.~Tehát
314 2, IV | országszélen azt az ellenséget, ki már száz mérfölddel előbb ellenségnek
315 2, IV | saját földünkön, mikor azt már jóval előbb másén is agyoncsapkodhatnánk?~
316 2, IV | röpültek, a stájer hegyeken már rég átszárnyaltak, a diplomáciának
317 2, IV | háború-darabot, hogy a cigány már egy szálig mindent elhitt,
318 2, IV | háromszáz forintból sem volt már több öt bankó garasnál,
319 2, IV | több öt bankó garasnál, már pedig ehhez még igen messzire
320 2, IV | mivelünk állítják semközt?~- De már azt csak a hátad mögé állítják -
321 2, IV | ágyútelepre, de nem áll már a földön, melyen oly gyakran
322 2, IV | volt; s minthogy őt most már figyelemmel kísérjük, lássuk,
323 2, IV | igazságérzet csapott lármát, s ha már mondók, hogy maga is megadná
324 2, IV | Lajtáig fogadták meg, s már most azt hitte, hogy neki
325 2, V | szabadosok kis csapata rég küzd már az ellenség ellen, s bár
326 2, V | közbeszólásra.~- Azt hiszik, ha már őket is dologtalan hagyják,
327 2, V | Nem értem.~- E két ember már régi ellenség, és nagyobb
328 2, V | elhagyott gépeket, melyek már ölni sem tudnak.~Kisfaludy
329 2, V | közelebb jő, mint máskor?~- Már hisz ha éppen meg kell lenni,
330 2, V | az erdőségeket, s itt-ott már lovas cirkáló jött lőkörbe
331 2, V | ideje csakugyan itt van már.~- Ahol a!... - mondja Meddig
332 2, V | meghúzván lova kantárát, - már lenn vannak az ágyúk!~-
333 2, V | kanyarodáson, hol több lövéstől már nem kelle tartaniok.~- Nem
334 2, V | lovat körülnézvén, s midőn már egészen veszélyen kívül
335 2, VI | döcögött ki a temetőre, hol már készen várt egy nagy gödör,
336 2, VI | vele, - mondja Pista, - ha már eddig elhordozott, majd
337 2, VI | Hátha megélsz, fiam?~- De már uram, ha eddig nem voltam
338 2, VI | nem voltam koldus, ezután már csak nem kívánok azzá lenni.~-
339 2, VI | amennyire ordít, ki nem bírja már a vágást, tehát hagyni kell,
340 2, VI | pokróc nem elég.~- Hallod-e már? ha mondom!~- Mit akarsz
341 2, VI | valakinek, - szól Pista, - idáig már régen felkötöttek volna,
342 2, VI | szól amaz, - csakhogy már azt vélem az én kurta eszemmel,
343 2, VI | hiában gyónnád meg most már azért, hogy utolsó órán
344 2, VI | megyen az ágyak közé, s már néhány ölnyiről látják az
345 2, VI | föl a szerencsétlen, de már nem volt irgalom, hanem
346 2, VI | országúton, hanem a lovak már messziről horkolni kezdének,
347 2, VI | feküdni? - kérdi a paraszt.~- Már csak azt gondoltam, - jegyzi
348 2, VI | Talán magát is vitték már?~- Vittek bizony! - mondja
349 2, VI | beszéli Pista, - hanem most már nem is vesződöm ám vele;
350 2, VI | leány gondjára jutott, ki már éppen elég okos volt arra,
351 2, VI | való helyett ne adja; mert már tizenhat éves volt, s olyan
352 2, VI | gyertyavilágnál az ablaküveget már kétszer benyomták az idén
353 2, VI | Talán csak megtart most már! - mondja Pista; - mert
354 2, VI | kérdi az asszony.~- Most már ez a mesterségem, nénémasszony, -
355 2, VI | eltalálnak, nénémasszony, akkor már mindegy, akár puhán fekszem,
356 2, VI | megmagyarázta volna Pista, akkorra már nénémasszony kötényét addig
357 2, VI | nyomkodta két szeméhez, hogy már telestele volt sírva, s
358 2, VI | fájdalom, hanem amint most már hirtelen fölépült a fiú,
359 2, VI | leánynak kedve, minthogy most már maga sem tudta, mi volna
360 2, VI | fiúnak arcán, s minthogy most már nem volt fájdalom, miről
361 2, VI | szűkét a fiatalok, s most már mindkettő csak azon tűnődött,
362 2, VI | kis leány régóta nem mer már szemközt nézni a fiúval, -
363 2, VI | mikor a fiú megmondá, hogy már jelentenie kell magát.~-
364 2, VI | egyéb dolga nem lesz, mikor már úgy sem tud mit csinálni,
365 2, VI | menne?~- Az meg igen öreg már ahhoz.~- Nem marad hát egyéb,
366 2, VI | ötvenet kapna kend!~- Hát már most hova menjek, uram?~-
367 2, VI | de akárhova megyek most már a pokolban is írást kérnek
368 2, VI | miatt, minthogy az ezrednél már jelentést tettek, s ilyen
369 2, VI | föl ismét a kocsira.~- De már most azt mondja meg bátyám,
370 2, VI | meddig visz el; mert most már gyalogolni is tudok.~- Elviszlek
371 2, VI | ilyen talált portékának?~- Már én a lányomnak szántalak
372 2, VII | hagyták búsulni, - s íme, most már örvendeni is csak nagy nehezen
373 2, VIII | Keszthelyi napok.~Néhány éve már, hogy a keszthelyi intézet
374 2, VIII | fennáll, s a harmadik évben már hetven fiatalember járt
375 2, VIII | jóból.~A gróf, napkelte után már a veteményesek között szaladgált,
376 2, VIII | szétfut valamennyi.~- De már csak nem csókolunk nekik
377 2, VIII | alszik mind a huszonnégy.~Már a sort végig járta a legnagyobb
378 2, VIII | bolond, mint én, igen is, már ilyenkor rég nem tud aludni,
379 2, VIII | hasonló panasz nem lesz.~Már most méltóztassék megítélni,
380 2, VIII | bánik a tanítványokkal, kik már megunták a pokróckodást
381 2, VIII | harangoztak, a tanár úr már a grófnál volt.~Vígan folyt
382 2, VIII | végbevinni; s minthogy az illető már vagy öt perc óta szakadatlanul
383 2, VIII | önök magukkal.~- De azt már csak kapunk itt, remélem? -
384 2, VIII | feltörni, melynek tartalmát is már nem maga, hanem Bowring
385 2, VIII | adott valamit, - s mikor már nem talált embert, kit megajándékozhatott
386 2, VIII | meglátott egy embert, az után már messziről kiabált, hogy
387 2, VIII | lehet beszélni.~- Ennek már nem adhatok három húszasnál
388 2, IX | megszoktatja a gyereket, ki már a harmadik napon Keszthelynek
389 2, IX | alá dobálta.~Néhány kópé már rég mulatta magát azon,
390 2, IX | asztalhoz menvén, - volt ma már részem benne, akár megfürödhettem
391 2, IX | hely ki volt mérve.~- Ugyan már most mit gondol, kedves
392 2, IX | meggyónna valamit, s mikor már aztán meggyónna egy nagy
393 2, IX | kend belevágni a fejszét.~- Már fogom a nyelét, - bizonykodék
394 2, IX | hasztalan keresgél kend ott már.~- Nagyságos uram, nem is
395 2, IX | De már ezt olyan kemény hangon
396 2, IX | ki-kitekintgetvén az utcára, ha már jön-e az ember?~András gyertyákat
397 2, X | fejét vakarja; mert ezt már csakugyan nem lehetett volna
398 2, X | gondolkodni.~Andrást rég várja már, hogy leszedjen róla egyet-mást,
399 2, X | eszeágában sincs, hogy a gazda már lefeküdjék; tehát maga teszi
400 2, X | András, - mondja a grófné, már milyen nagy lányom van,
401 2, X | beszéd-fonalat érti.~- Úgy tudva van már, ki ölte meg.~- Egyetlen
402 2, X | akart, az öreg asszonyság már kitalálta, hogy a kis szalagos
403 2, X | méltóságos asszonyom, s ha már egyszer meggyónta vétkét, -
404 2, X | dajka ölébe ülni, minthogy már járni tudott, némi kis körültekintés
405 2, X | hogy ura mit csinál?~Aludt már Baltay, mire András azt
406 2, XI | forinttal, - most pedig, mikor már eljövetelének napjáról is
407 2, XI | hibásat eresztették haza.~Már alkonyat volt, midőn a kocsik
408 2, XI | egyik lábába került, s most már éli az obsitos mesterséget,
409 2, XI | embert vert a pad alá, s most már minden pockot kénytelen
410 2, XI | a pohár csordultig telik már; hanem még melléje is folyhat.~
411 2, XI | földön patakzott el, s ha már tartózkodik valaki a földre
412 2, XI | amiért az ő nevét a pokolban már azt ajtóra írták, - ez az
413 2, XI | haláltól nem félek, mikor már melletted egypár százszor
414 2, XI | kellettem volna neki; de ha már annyiszor itt feledte rongyos
415 2, XI | legalább temess el: talán most már megérdemlem!~Annyi búbánat
416 2, XI | megszorítá, hogy amaz alig bírta már elállni.~A szabadosnak jól
417 2, XI | kétségbe is estek miattuk, sőt már temetni is vittek.~- És...?~-
418 2, XI | megint berukkoltam.~- Most már értem! - mondja aztán utána
419 2, XII | róla.~Tekintetes Csapó uram már korán reggel körüljárta
420 2, XII | felel Csapó, - eddig már bizonyosan ébren van.~-
421 2, XII | maga beszélte nekem, hogy már más is mondott ilyesmit;
422 2, XII | beszélvén s minthogy Csapó már a levéltár ajtaját is kinyitotta,
423 2, XII | kérek, - mondja Csapó, - ide már nem ereszthetek be senkit.~-
424 2, XII | Fönn van a herceg?~- Már fönn vagyok! - kiált ki
425 2, XII | otthon vagyok, hanem itt már levéltárnok is vagyok, s
426 2, XII | eliszonyodott bele, hogy mikor már az esküt elmondá, a három
427 2, XII | midőn az utolsó betűt is már harmadszor megnézte, kitárta
428 2, XII | vizsgálódik szerteszét s midőn már majdnem minden fiók föliratát
429 2, XII | felé lehetett az idő, Csapó már elvégzé dolgát, a Baltay-pört
430 2, XIII | helyek 1-ör Keszthely...~S ha már a diákgyerekek is így mondák,
431 2, XIII | olvasótársaságot meg kell magyaráznom már a jelenkor miatt is; - mert
432 2, XIII | veszedelemben forog, - most már itt-ott akadnak kisasszonykák,
433 2, XIII | befejezve, - ez az öreg mámi, őt már nem igen zavarják, - egész
434 2, XIII | egyébiránt is, kivált most már, oly átkozott vékony papirosra
435 2, XIII | zsírcsöppöt találunk, - ah, ez már valami négylábú állat, diák
436 2, XIII | nemes ember. Azonban az már mégis szégyen gyalázat,
437 2, XIII | factum, deliberatum, ez már hallatlan dolog, - higgyék
438 2, XIII | néhány fejezetet, s midőn már a vízbeugrás, főbelövés
439 2, XIII | nevét jobban ismerik, mintha már a hetvenhetedik apja Árpád
440 2, XIII | verset tud komponálni; - ez már isten csodája!~A keszthelyi
441 2, XIII | rajzónnal írja a külső lapra, már e szót is oda jegyzé: írta...~
442 2, XIII | határozatlanság, sőt tovább, mert már a kerten kívül csavarog
443 2, XIII | Kisfaludy Sándor.~Kisfaludy már éppen visszatérőben volt,
444 2, XIII | ki. Isten önnel, s most már lesz Magyarország!~1807-
445 2, XIV | nyomorúságos földet, s ha már kénytelenek vagyunk éppen
446 2, XIV | szakácsné kosarába, s ha már éppen az ember nem eszi
447 2, XIV | kell tenni és adni; és ha már éppen emberére akad, nem
448 2, XIV | akarja magára venni, mely már úgyis rajta van, a szórakozott
449 2, XIV | az ő portékájához, s íme már a kabátját sem leli, pedig
450 2, XIV | kabátját sem leli, pedig már a sarkokat mind összekereste.~
451 2, XIV | farkasbundáját sem lelik, pedig az már akkora objektum, hogy még
452 2, XIV | szabómester, ki ugyan járkált már a Váci utcában, de ott még
453 2, XIV | kocsiba, s midőn a négy táltos már az utcán van, még akkor
454 2, XIV | éppen most mondja:~"Bár csak már egyszer hazahozná az ő -
455 2, XV | végre is hasztalan tűnődik már a dolgon, azért összeszedvén
456 2, XV | érezni sehogy sem tudta.~Már Vasmegyét is elérte, s az
457 2, XV | egész buzgalommal, s ha már egy hiba követteték el az
458 2, XV | asztali rendes vendége lőn.~Már az orvos tökéletesen megnyerte
459 2, XV | Ajándéknak szántam őket.~- Az már más! - mondja az orvos, -
460 2, XV | beszédet, minthogy éppen jött már az alispán is, ki aztán
461 2, XV | beláthatta, hogy ő most már kellemetlen vendég a háznál,
462 2, XV | körülményesen tudósítsa, hogy ha már Galiba tudja is a titkot,
463 2, XV | levéltárban fekszik, - tehát most már ne vesződjék a kereséssel,
464 2, XV | Pestre megérkezett, Galiba már otthon volt, még pedig a
465 2, XV | konvencióból, ezután pedig már tulajdoni jogánál fogva
466 2, XV | pincébe esett volna; és már várta, hogy most mindjárt
467 2, XVI | ki néhány esztendő múlva már megnőtt és szedte magába
468 2, XVI | tisztelendő urakat, hogy már mi lesz az olyanokból, kik
469 2, XVI | isten tudja miért.~- De most már csak nem indul meg kend?~-
470 2, XVI | András - nem nekem való már az olyan mesterség, hanem
471 2, XVI | kérdezi, amit maga tud; hanem már is azt mondja ám az úrfi,
472 2, XVI | kotlóst. - aggódék Baltay.~- Már nagyságos uram, pedig az
473 2, XVI | eltitkolni úgy sem lehetett már.~~
474 2, XVII | szeretet fért el, és most már csak bizalmasan kereshetik
475 2, XVII | válaszol Csapó, - én már csak arravaló vagyok a földön,
476 2, XVII | lépésben menni, mert a kocsis már nem győzte kerülgetni a
477 2, XVII | lelki üdvösségéért, s midőn már mindenik keresztül levelezte
478 2, XVII | ennek a hercegnek, s ha már meg nem fizethetem neki
479 2, XVIII| hol addig tanult, hogy már az iskolából is kifogyott,
480 2, XVIII| el.~- Hej, kedves úrfi, már hol fér el a fejében az
481 2, XVIII| válaszol a fiú, ne mondjak már többet?~- Majd lemegyünk
482 2, XVIII| akkor záródott volna, - s már majdnem azt gondolta András,
483 2, XVIII| hallgatózott, s ámbár néhányszor már megsokallta a szavalást,
484 2, XVIII| szóra.~Sokféle alakban jött már le a földre a nyomorúság,
485 2, XVIII| foghatott, pedig végtére már annyi volt az ügyvéd, orvos,
486 2, XVIII| veheté, mikorra csakugyan már belenőtt a tekintetes címbe;
487 2, XVIII| fölkopik az álla.~Persze, most már az ifjú úr is belátja, hogy
488 2, XVIII| volna valamit tanulni; de már késő és szégyen tanuláshoz
489 2, XVIII| mondta a sok történetet, s már az uzsonnaidő is elérkezett,
490 2, XVIII| oldalt került a lugasnak, s már messziről hallgatta, mikor
491 2, XVIII| mondta a verset:~A magyarnak már szokása,~Hogy a jussát nem
492 2, XVIII| ingét is odaadhassa; csak már jőne valaki és kérje.~Nem
493 2, XVIII| a többi után.~Az alispán már sokallani kezdé a dolgot.~-
494 2, XVIII| erőszakért, mert:~A magyarnak már szokása,~Hogy a jussát nem
495 2, XVIII| András,... ahun a!... most már jőnek.~- Csak közelről megláthassam! -
496 2, XVIII| Most nyúljon a ruhájához!~- Már érintettem! - felel a fiú
497 2, XVIII| akarta visszahúzni kezét; de már akkor az ifjúnak ajkai érinték,
498 2, XVIII| András, - most az a fiú már tanítja kendet? - tréfála
499 2, XVIII| azt tartom más is tanult már attól valamit. - Az öreg
500 2, XVIII| a gyereket hallgattam?~- Már messziről láttam, - s amit
1-500 | 501-817 |