Rész, fejezet
1 1, III | nádpálcát szeme előtt a szomszéd házhoz mérvén, utóbb magában
2 1, V | alatt, addig-addig nézett a szomszéd udvarra, melynek minden
3 1, VI | lányom, - hol van még a szomszéd ember, meg a szomszéd embernek
4 1, VI | a szomszéd ember, meg a szomszéd embernek a fia, - s ez a
5 1, VI | volna jobb választani, - a szomszéd ember igen gazdag, tehát
6 1, VI | nevén szólítják.~- Akár a szomszéd fia is még, galambom, mondja
7 1, VI | másképp nem jut.~- Hát a szomszéd fia? az igen gazdag!~- Azt
8 1, VI | s e kis kötelék a gazdag szomszéd fia.~- Nem, anyám! - szól
9 1, VII | életében hálásan megösmerének a szomszéd jobbágyok is, mai napig
10 1, X | összerogyni látta, s a két szomszéd ijedten rohant a késő segítségre,
11 1, XI | XI.~Két szomszéd, két gyász.~Föltették a
12 1, XI | Dunayval, megérkeztek a szomszéd házhoz, s az öreget álltában
13 1, XIII| sűrűbben látogatá meg a szomszéd udvart, s ha a nagyságos
14 1, XIII| belépett a herceg, ki a szomszéd menyegzőre tanúnak volt
15 1, XV | és rávárt, hogy vagy a szomszéd, vagy a jó barát vidítsa
16 2, II | markába, hogy szaladjon vele a szomszéd faluig, s adja be bíró uram
17 2, II | Miért? - kérdi a gróf a szomszéd szobából, hova aztán András
18 2, II | mert a bíró bekopogtatott a szomszéd szobába, hol a nagyságos
19 2, III | hintó; tehát András még a szomszéd udvaron kitalálta, hogy
20 2, III | kutyák, aztán beszaladt a szomszéd udvarra, onnét a kertbe,
21 2, VIII| kérdi újra a gróf, s éppen a szomszéd tanárhoz fordul - nos, ön
22 2, XV | jelentenie, hogy a megyén át a szomszéd országba mehessen.~Éppen
23 2, XVI | fölnyalábolta a pört, s elvitte a szomszéd terembe, - de érezte, hogy
24 2, XVII| azért mondom - jegyzi meg a szomszéd - mert én meg református
25 3, III | gróf is meghallaná, mert a szomszéd teremben van, és igen hihető,
26 3, VI | alkudozott egy pár rossz gebén a szomszéd faluban, most pedig a kártyaasztal
27 3, VII | annyian vagyunk már, hogy a szomszéd irgalomból sem vesződik
28 3, VII | őt kereste, elment vele a szomszéd szobába, de amit valaha
29 3, VII | hogy a fának egyenességét a szomszéd fáéhoz mérje, s midőn így
|