Rész, fejezet
1 1, I | szóról-szóra, nem vettem el belőle semmit, de nem is tettem hozzá.~~
2 1, IV | a herceg, - csak bátran, semmit se félj.~- Nem félek én,
3 1, V | hogy addig meg nem ízlelt semmit, míg a fiatal úrhölgy le
4 1, X | is rálőne jó alkalommal, semmit sem késik, hanem nekifogja
5 1, XIV | meglehetős előszeretettel lévén, semmit sem akart kockára tenni.~-
6 1, XVI | kérdi az öregúr a hajdút.~- Semmit, tekintetes uram! - mondja
7 1, XVI | megint ott lelék, s most már semmit sem kételkedtek, hogy az
8 2, I | tartod?~- Nem mondtam barátom semmit.~- De azt akarnám, hogy
9 2, II | papirosról, mely a tarisznyában semmit sem mozgolódott, pedig tán
10 2, II | akarván nyugtatni önmagát.~- Semmit se féljen úrfi, - bíztatja
11 2, II | mi jó urunk nem enged el semmit, kivált az ifjabb uraknak;
12 2, VII | szólal meg Batthyányi.~- Semmit se mondjon herceg! - mondja
13 2, VIII| fordul - nos, ön sem mond semmit?~- De mondok, ha meg nem
14 2, IX | nem tapogatott ki senki semmit, ezután hasztalan keresgél
15 2, XI | kitelik; tehát nem kíméltek semmit.~Megnyergelték a Balatont,
16 2, XV | belekottyan.~- Az nem bizonyít semmit, - mondja az orvos, - mert
17 2, XV | Pestre, legalább ha nem nyer semmit, ne is fizessen rá.~Az orvos
18 2, XV | mert egész huszonnégy óráig semmit sem evett, utóbb azonban
19 2, XVII| református vagyok.~- Nem tesz az semmit - nyugtatja meg őt az öreg
20 3, I | hirtelen tájékozván magát, semmit sem kételkedett Kisfaludy
21 3, I | Meg nem akadályozhatunk semmit, - fejezi be a nádor azon
22 3, II | jól ösmerte ez embert, és semmit sem kételkedett, hogy a
23 3, V | akkor is használt sokról; és semmit se essünk kétségbe, a szeptemvir
24 3, VII | szívesen odaadom.~- Ne ígérjen semmit, méltóságos uram, - én egyebet
25 3, VII | én most azt mondom, hogy semmit sem tudok mondani! Bármennyire
26 3, IX | akart ez a Galiba?~- Egyebet semmit! - mondja mosolyogva az
27 3, IX | csak per amorem Dei...~- Semmit sem gondolok, hanem vegyen
28 3, X | módjával elkezdeni tudná.~- Semmit sem tud kend! - mondja Baltay,
29 3, XI | mégis elveszen valamit.~- Semmit sem, méltóságos uram! Mi
|