Rész,  fejezet

 1      1,  I   |      gyöngeség; hanem már szokás, - kivált mikor hazámfiai jutnak eszembe, -
 2      1,  VI  |             egy keserves históriát, kivált ha még az ötödik is belekeveredik
 3      1,  VII |            A húsát bíz én szeretem, kivált ősszel, ha jó hízott ürüt
 4      1,  X   |        mindeniket megérinté kézzel, kivált a sebzetteket, melyek erősen
 5      1,  XIV |         ablakból legeltette szemét, kivált ha az úrfi összekapaszkodott
 6      1,  XVI |          Bizony jó lett volna uram, kivált az a két kocsis ló, meg
 7      2,  II  |          urunk nem enged el semmit, kivált az ifjabb uraknak; mert
 8      2,  III |             még több fér, András.~- Kivált, ha akkora, mint a mi urunké!...
 9      2,  IX  |           szívesen szegődtek hozzá, kivált mikor a fűszeres boltból
10      2,  IX  |    megkapaszkodott, és nagy nehezen kivált az iszapból azon veszteséggel,
11      2,  XI  |         szerez.~Valóban kínos élet, kivált olyan embernek, mint ő,
12      2,  XIII|             könyvet, egyébiránt is, kivált most már, oly átkozott vékony
13      2,  XIV |             van, megemlékszik róla, kivált midőn a fizetésnek ideje
14      2,  XV  |              minthogy a hadjáratok, kivált az országszéli megyék orvosait
15      3,  III |           Kérem a tisztelt olvasót, kivált ha férfi-ember, meg ne ítélje
16      3,  III |         tűrni, küzdeni tud és akar, kivált mikor cselekedni nem csak
17      3,  III |          Most már alig bírunk vele, kivált az asszony; mert fejes a
18      3,  III | szerencsétlenség, hanem aranybánya, kivált, ha józan eszű ember a gazdája,
19      3,  III |         feledtek el az apák, anyák, kivált akiknek házasulandó fiúk
20      3,  IV  |              Én már remegni kezdék, kivált mikor édesapám csizmáimra
21      3,  IV  |             könnyű volt meghallani, kivált mikor már többször is ismétlé,
22      3,  IV  |            már többször is ismétlé, kivált mikor a fiatalember akadozott:~-
23      3,  V   |             egy igen csinos fiúnak, kivált, ha olyan viszonyban vannak,
24      3,  V   |     alkalmas szükségben segítőszer, kivált mikor egyik sem kíván egyebet,
25      3,  VI  |           arc akadt a többi között, kivált mikor azon asztalhoz értek,
26      3,  VII |    szorgalmasan ástak ki a földből, kivált a beszédes fiú, ki legbuzgóbb
27      3,  VIII|          tovább András az ablakban, kivált midőn észrevette, hogy a
28      3,  IX  |          szívesen engedelmeskedett, kivált ez ügyben, hol sem egyik,
29      3,  X   |            az öregúrnak lemondását, kivált mikor egy hosszú hallgatás