Rész,  fejezet

 1      1,  II  |          átkozott hidegvérű emberek vagyunk, s kénytelenek vagyunk irtóztató
 2      1,  II  |      emberek vagyunk, s kénytelenek vagyunk irtóztató bolondságokat
 3      1,  II  |            sorsukat, s mi hajlandók vagyunk azt mondani, inkább volnánk
 4      1,  XV  |       munkabíró tagja volt? - Budán vagyunk. Az est homályában nem annyira
 5      1,  XV  |            laknál.~- Fönség! mi nem vagyunk kalmárnép, s ha a vérünket
 6      1,  XVI |    kételkedem benne.~- Tehát hárman vagyunk egy véleményen! - mondja
 7      1,  XVII|    voltaképpen az ellenség torkában vagyunk, s ha a nemesi fölkelést
 8      2,  II  |           mindketten magyar emberek vagyunk...~- Megálljon méltóságos
 9      2,  XI  |         mint annyi ezer, - s ha ott vagyunk, egyúttal bizonyosan magunk
10      2,  XIII|        sűrűbbek, - s ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük, hogy mindenik
11      2,  XIV |        földet, s ha már kénytelenek vagyunk éppen e korrajzban ördögöt
12      2,  XV  |          prókátorok mások bolondjai vagyunk, mások összevesznek, aztán
13      3,  I   |            vissza? Hisz már annyian vagyunk, hogy bátran szemközt fordulhatnánk.~-
14      3,  I   | elhatározóbb lett:~- Ha már ennyire vagyunk, nem tehetünk róla, - mondja
15      3,  III |          hogy a jelenben mégis ebül vagyunk.~A csoportok megoszlának,
16      3,  V   |      bemutatni.~No már nem messzire vagyunk, a Dunának partján látunk
17      3,  VII |             el, hogy csakugyan elől vagyunk most.~*~Ha becsületes élő
18      3,  VII |            népet, - és most annyian vagyunk, hogy ha nem teszünk is
19      3,  VII |         nyelvet beszélgetjük, - meg vagyunk mentve!~Miért esnénk kétségbe
20      3,  VII |           temetkezni, mikor annyian vagyunk már, hogy a szomszéd irgalomból
21      3,  VII |       tudtunk, most pedig amennyien vagyunk, ha egy intésre mindannyian
22      3,  X   |              Az erdőnek legmélyében vagyunk uram, hisz a fára látok
23      3,  X   |             fagyból.~- Most már itt vagyunk valamennyien, - dörmögi
24      3,  X   |           itt abban a veszedelemben vagyunk, hogy az erdőben a fa között
25      3,  X   |       mondja András, - csakhogy így vagyunk.~- De megkívánta kend a
26      3,  XII |      ősapáink arcát.~- Megállj, itt vagyunk! - mondja Kisfaludy mélázásából
27      3,  XII |           múlthoz, hasztalan, sokan vagyunk, kik nem bírunk egyetmást
28      3,  XII |         igen civilizálatlan emberek vagyunk; pedig kaputban járunk,