Rész, fejezet
1 1, I | megtalpaltatni ne kelljen az úton.~Amint a két csapat az Úri-utca
2 1, VII | visszamenni Ázsiába azon az úton, melyen eleink bejöttek,
3 1, VIII| mellett.~A szabados, egyenes úton az erdőségek felé tartott
4 1, IX | közel megyen át előttük az úton, hogy az első két ökröt
5 1, XI | óriási domb kerekedik, mit az úton mérföldnyiről meglát, s
6 1, XI | legény párosával jött még, az úton lassú léptetésben.~- Öcsém!...
7 1, XI | meg kell indulnia azon úton, hol a halál ágyúszóval
8 1, XIII| miatt sem beszélgethetnék az úton, mert ezek a gazemberek
9 1, XIV | arról, hogy aligha a legjobb úton indult a gyermekkel; mert
10 1, XVI | hanem a rossz ló aztán a jó úton is lépést megy, példának
11 2, I | elcsavaroghatott volna az úton, hogy három napig mindig
12 2, I | helyét, és a legjártabb úton kiballagott Petend felé,
13 2, I | fiatalember gyalog jött az úton, s minthogy a leszaladást
14 2, I | gróftól, ki gyalog maradt az úton, s így míg hazaért, ráért
15 2, VI | mennem a más világra, járt úton mehessek.~- Aztán azok meghaltak?~-
16 3, I | francia császár egyenes úton nem tudott elérni, tudniillik,
17 3, II | örvend a gróf, - ezen az úton többen is beférnek! - mondja,
18 3, III | Dolguk nincsen, s a gyöpös úton rendetlenül mennek, mint
19 3, III | különb embert; pedig a járt úton mi már könnyen elmehettünk
20 3, IV | öregúr mellett, ki egész úton tele akarta tömni jó tanáccsal,
21 3, IV | mindenfelől összetalálkoztak az úton; így történt, hogy az egyik
22 3, VII | lakik.~- Éppen ott megy az úton, - mondja a tehenes - alig
23 3, X | nem maradt embernyom az úton, csak a széles erdőnyílás
24 3, X | embert, ha ezen órában még az úton maradt volna, melyen a vadak
25 3, X | érnek, a fáradt lovak már az úton összerogynak.~- Anyám, édes,
26 3, XI | hanem még tisztán látta az úton a fekete pontot, mely fához
27 3, XII | négy táltos tajtékot ver az úton, s Holvagy Pistának lakása
|