1-500 | 501-817
Rész, fejezet
501 2, XVIII| Baltay fejét megcsóválva, - már mégis szerettem volna megkérdezni,
502 3, I | összeszedte, s éppen ezért most már aki eddig el nem olvasta
503 3, I | fönséges uram, - hogy ha már magunk nem akarjuk millió
504 3, I | tábort, melynek rendeltetését már tudta.~Kevés prófétaiság
505 3, I | szabadosok kapitánya, most pedig már őrnagy, Püspöky vala.~Zala
506 3, I | nyakra-főre vissza? Hisz már annyian vagyunk, hogy bátran
507 3, I | francia ágyúk, s a felső vonal már a várost lövöldözte. A várparancsnok
508 3, I | futamodók nyomában, s erre már a félénkebb ember is elhatározóbb
509 3, I | elhatározóbb lett:~- Ha már ennyire vagyunk, nem tehetünk
510 3, I | egy kis bizalmatlanságért.~Már minden késő, a megriasztott
511 3, I | a hibát a vezérek; hanem már oly nagy volt a hézag, hogy
512 3, II | közül is akadt ember, ki már mégis meg akarta látni,
513 3, II | böködik a hantot? hogy azt már könyvből kell tanulni, s
514 3, II | és szalmacsomókat, bizony már annyira szőrszálhasogató,
515 3, II | annyira szőrszálhasogató, hogy már azt is akarja tudni, hogy
516 3, II | neki a kukorica, s mikor már éppenséggel nem akart enni,
517 3, II | ad, hogy egy könnyű kocsi már éjfél után két órakor készen
518 3, II | másnap ugyanazon órában már föl is ült, s Keszthelytől
519 3, II | meggyőződhessék.~A szürkületen áttört már az első világosság; lecsapolt
520 3, II | hogy nagy emberek is voltak már, csak követőjük legyen.~
521 3, II | mindig ráverte a füstöt, s már néha oly kínosan nyeldekelt,
522 3, II | derülten ment haza, hol már vendégektől népesedett meg
523 3, II | keserves nótát vert, hogy már magának is nehezére esett.~
524 3, II | cimbalmon, mely alig bírta már a keserűséget, s talán elrepedne
525 3, II | látott a boldogtalan, s most már szentül hitte, hogy nyársba
526 3, II | kísértetik magukat idáig, s már rá készült, hogy a jó tréfát
527 3, II | volna, mert ugyanannyit már azért is ígértek neki, ha
528 3, II | nevüket sem tudom.~- Bíz én már magam is elfeledtem, - mondja
529 3, II | minden ember.~- Az egyikre már én sem emlékszem, - mondja
530 3, II | gazdasági intézeten, hol most már tizenkét évnek szorgalma
531 3, II | vendégek néhány óra óta járják már az intézetet - kivévén Baltayt,
532 3, II | intézetet - kivévén Baltayt, ő már nem bírta meg azt a csavargást,
533 3, II | volna az asztalhoz fordulni, már csak azért is, mert a lábát
534 3, II | közelebbről hajolt a könyv mellé.~Már egészen az asztalnál ül,
535 3, II | egészen az asztalnál ül, már könyökére támaszkodik, s
536 3, II | molyoknál is mohóbban kapja már a könyvet.~Várhatott volna
537 3, II | akár vacsoráig, mert Baltay már azt is elfeledte, hogy ő
538 3, II | is ott ülne a széken; de már nem szabadulhat meg az ebédtől,
539 3, II | olvashasson.~Megindult, már három lépést tett is, mi
540 3, II | a háziúr a karzaton lesi már, sőt midőn a teremből kiment,
541 3, II | karzatára, s alig hogy belépett, már az öreg is cammogott, s
542 3, II | minthogy másnap reggelre már rendeletet adott a tovább
543 3, II | megolvasott minden szót, midőn már gyertyagyújtás ideje volt,
544 3, II | Festetics rég kiolvashatta már ezt a könyvet, s ha éppen
545 3, II | hanem mire észrevették, már ő is bejött s mielőtt az
546 3, II | derült arccal mondja:~- Már nincsenek ott a könyvek!~-
547 3, III | meglökte a gazdát, hogy már nem röstell annyi ember
548 3, III | csak emberségből tűrt meg, már mikor az ablakból meglátta,
549 3, III | türelmetlenkedni kezdett:~- Már megint hozza az ördög. -
550 3, III | székemet agyonüli, - csak már a kanapémon maradna veszteg,
551 3, III | miatta az ember,... tegye le már azt a nagy kendőt!... bíztatja
552 3, III | még odább, - csak nem akar már megint menni? - isten úgy
553 3, III | áradozó szeretettel, hogy már azt várná az ember, hogy
554 3, III | az ágyút kisütötték. Ez már asszonyi gyöngeség.~- Te
555 3, III | Na,... mért nem mégysz már? - kérdi a fülelő cselédet, -
556 3, III | fáradtan, - jaj, mi lesz már ebből a világból, ha ez
557 3, III | így megy?~De a kulcsárné már ekkor csakugyan eszeveszetten
558 3, III | hamarább, mint a kulcsárné; de már hiába, a nagyságos asszony
559 3, III | kérdi harmadszor is, hogy már valami ürügy legyen egy-két
560 3, III | kézből.~- Az is helyén van már, majdnem szemközt ugrott,
561 3, III | nagyságos asszonyom parancsolta, már akkor régen megvolt.~- Úgy,
562 3, III | ablakhoz szaladt, s azt már nem hallotta, mikor a nagyságos
563 3, III | volt; mire némely olvasóm már kész volna ezt a könyvet
564 3, III | megkapta részét.~Aztán ez már halavány árnyéka csak a
565 3, III | anyja megszokott, s midőn már a zsák tellett, valamint
566 3, III | hagyott a nagy zajból, s ma már csak olyan mint az óra ingája,
567 3, III | uram s én istenem, mi lesz már ebből a világból? ha az
568 3, III | nagy keresésből visszatér, már az öregasszony maga van
569 3, III | megvigasztalja, hogy a kendő már megvan, mire az egész részvéttel
570 3, III | volna egy új ruhát venni, de már hiába, csak nem kerül; hanem
571 3, III | asszonynak az is jó, én már ezt megszoktam; hanem mégis
572 3, III | soha ki nem mentek, s midőn már hatodszor szabták is el,
573 3, III | ruhákhoz nyúlni, s mikor már édesanyja, a szép leánynak
574 3, III | fogadhassa, ki után most már egymást érte a többi, s
575 3, III | kapván kopasz fejére.~- Már meg mit csinált uramöcsém, -
576 3, III | az újabb szemrehányás - már megint hogyan megríkatott
577 3, III | sajnáltam volna, hanem maga is már irigy ember, édes uramöcsém,
578 3, III | megkötötte volna magát!~- Már minden késő, drága asszonynéném, -
579 3, III | valami történet?~- Elkezdtem már egyet megint, talán egy
580 3, III | feleli Kisfaludy, kit már egy nagy hölgycsoport vett
581 3, III | valamennyi elszomorodék.~- Tudom már mi lesz! már megint meghalnak! -
582 3, III | elszomorodék.~- Tudom már mi lesz! már megint meghalnak! - mondja
583 3, III | mondja az öregasszony - már megint meg akarta ezt is
584 3, III | akarta ezt is halatni, hanem már most nem meri; inkább csinál
585 3, III | embert; pedig a járt úton mi már könnyen elmehettünk volna.~
586 3, III | valamennyi rám nő, aztán már nem győzöm hallgatni a feleségemet,
587 3, III | füstöt fújván ki a körből, - már tegnap nem állhattam; hanem
588 3, III | beáll ácsmesternek. Most már alig bírunk vele, kivált
589 3, III | tudom, mitevők leszünk vele? Már azt is mondták, hogy adjam
590 3, III | majd ott eszére hozzák. Már egyszer be is vittem, hanem
591 3, III | hanem még be sem állíthaták, már is valamit kérdezett a tiszttől,
592 3, III | Ennyi elég lesz ezen körből; már látjuk, hogy a gyermekekről
593 3, III | éppen azt mondja:~- Meguntam már a katonaéletet, haza megyek
594 3, III | tudok lenni a gáton, - most már hazajövök, én sem parancsolok
595 3, III | mérfölddel tovább vigye! hanem ha már ezt meg nem vette, hogyan
596 3, III | hallotta, hogy a gyűlésen már magyarul is beszéltek?~-
597 3, III | ezelőtt, s ez a két ember már régen nyugszik is az úrban.~
598 3, III | szalasszuk.~- Bizony pedig került már Keszthelyről néhány ügyes
599 3, III | szükséget szenvedni.~- S ez már elhatározott szándékod?~-
600 3, III | essenek rajtuk, hisz ma már a gyermeket nem mustrálják
601 3, III | válhassék belőle. A puszta ma már nem szerencsétlenség, hanem
602 3, III | mint a falu. Napóleont ma már nagynak mondjuk mindannyian
603 3, III | mitől megijedni. Hej, ma már kiment a módiból a vánkostánc,
604 3, III | későn bánják meg, mikor már e csókról könyvet írnak
605 3, IV | dolgot vitt ő végbe, mit már azért is szívesen elbeszélt,
606 3, IV | forintnak sehol sem akadt helye, már tudniillik csak papiroson,
607 3, IV | amúgy jó helyen volt az már, korhelypajtások között;
608 3, IV | elvezeti a szemet, s édesapám már a közepén van, a kétezer
609 3, IV | csakugyan subickot tesz.~Én már remegni kezdék, kivált mikor
610 3, IV | az öreg pedig megunván már a pipát, oldalzsebébe nyúlt,
611 3, IV | elpuhult lett volna, azt már tréfából sem hinné.~Nem
612 3, IV | mikor tudniillik a leves már elkölt, s az étvágynak jutott
613 3, IV | hogy a második ételig most már türelmesebb, ha nem hozzák
614 3, IV | nem maradt volna, s ekkor már egy-két vers a kedvenc emberektől
615 3, IV | mellett ült, s minthogy most már zajosabb lőn a társalgás,
616 3, IV | meghallani, kivált mikor már többször is ismétlé, kivált
617 3, IV | valamin, vagy akadozott, már megint mondá az öreg:~-
618 3, IV | Baltay megint szólt, de már éppen a csöndbe vágott,
619 3, IV | mondja az öreg.~- Ejnye, már ezt urambátyam jobban tudná,
620 3, IV | tud bele az úr? - mondja már neki tüzesedve az ifjú, -
621 3, IV | visszatartóztatni szándékozott.~- Már pedig nekem legjobban kell
622 3, IV | mint én mondám.~- Csak már volna nálam egy példány, -
623 3, IV | soványkodott ám meg vele.~Baltay már előbb fogatott, s még nem
624 3, IV | dologról újra előhozakodjanak, már ő kocsiba helyezkedék, hogy
625 3, V | hanem egy órakor megjön.~- Már csak itthon találtam volna! -
626 3, V | azonképpen fogjuk bemutatni.~No már nem messzire vagyunk, a
627 3, V | jót tett.~Persze, ezt ma már az utolsó csizmadia sem
628 3, V | meglátta kijönni Baltayt, már messziről integetett neki,
629 3, V | másra, mint rám?~- Várj már egy kicsit, hadd könyörögjek
630 3, V | emberség; - aztán te meg most már szeptemvir vagy!~- Meg egyúttal
631 3, V | igaz nyelveden beszélsz már egyszer! - nevet amaz, fölhúzván
632 3, V | kedves barátjának.~- Van-e már szeretőd, öcsém? - kérdi
633 3, V | szóba a szeptemvir, - mi már rég kivástunk, most már
634 3, V | már rég kivástunk, most már ezeken a sor.~- Ráér még!~-
635 3, V | nem érte.~Nem akarom most már a további beszédet folytatni, -
636 3, V | nagyon összejártak, s itt már lehetetlen volt egymást
637 3, V | volt, hogy a két gyermek már azért is kíváncsi volt egymást
638 3, V | egymást érték, s a két fiatal már mégis találkozott annyi
639 3, V | tudja megállni a szót, s már az is kínjára volt, hogy
640 3, V | volna, hogy nem hiszi.~- De már szereti is! - mondja az
641 3, V | tagadni kellett.~- Ugyan már hogy tudsz ellentmondani, -
642 3, V | többet is tud még, különben már eddig azt mondta volna:
643 3, V | írószobájába menjen.)~Midőn már künn volt a szeptemvir,
644 3, V | hogy a második szakaszban már a burgonya mellé más is
645 3, V | táblai ülnök kiadójával már értekezett is.~- Mennyi
646 3, V | érti a vegytant, s látott már egy gyógyszerészt, ki egy
647 3, V | és az ég tudja mit, hanem már most tessék belőle kitalálni
648 3, V | a pört is elveszítse, ez már két olyan csapás lenne,
649 3, V | lecsendesedett; hanem most már Imre úrfi után szaglászott,
650 3, V | közé tartozik.~Galiba most már tökéletesen hitte, hogy
651 3, V | mit csinál az uraság, ki már előkereste, amit akart,
652 3, V | nagyságos uram.~- Úgy - az már más! - teszi hozzá egész
653 3, V | oldalzsebébe tette, s most már mindig magánál hordozta.~
654 3, V | csakugyan haragudott; hanem már vén legény volt ahhoz, hogy
655 3, V | azt ő mástól várta, bár már igen régen várja.~Hány magyar
656 3, VI | haladt; s a műértő szem ma már biztosan megleli a nyomot,
657 3, VI | pénzért. - Somogyból azonban már csak úgy akadt vendég, ha
658 3, VI | szántódi réven.~Keszthely már nem volt elég, egész Füredig
659 3, VI | forrásnál, melyből olykor már a beteget is kezdték kínálgatni.~
660 3, VI | el magukat, volt akkor is már kártya, megválasztották
661 3, VI | nyomora irtóztató vala.~A hír már szétfutott, s a kiküldött
662 3, VI | úgy is fülig vörösödött.~- Már elfeledém, barátom! - mondja
663 3, VI | megindultak Felső-Őrs felé, honnét már kiindult a nagy vendég,
664 3, VI | Kisfaludyt fogadá el, ki már rég nem találkozott a nádorral.~-
665 3, VI | kívánt találkozni, mert már rég észrevette, hogy az
666 3, VI | csakhogy András most már nagyon meggazdálkodta a
667 3, VI | haza ment az öregúrhoz, ki már estebédre várta.~Megkívánta
668 3, VI | öreg a szót, Imre beszélt már mindenről, még arról is,
669 3, VI | az öregúr várt.~- Együnk már no! - tűrhetetlenkedék az
670 3, VI | jelenti az estelit.~- Eddig már el is fogyott volna, ha
671 3, VI | ételt, mert a nagyságos úr már nem várhatja.~Az esteli
672 3, VI | öreg a bejövő Andrást, ki már azt várta, mikor szedheti
673 3, VI | asztalnál maradt, s az öreg most már látta, hogy az nem fog dicsekedni;
674 3, VI | összeg felel meg.~Végre már a legutolsóhoz ér, hol tisztán
675 3, VI | 2000 frt."~Az öreg most már átlátta, hogy a fiú tettével
676 3, VI | tovább, és csak az esett most már nehezére az öregnek, hogy
677 3, VII | lesz jövendőben; hanem ha már én ennyit elhiszek, legalább
678 3, VII | temetkezni, mikor annyian vagyunk már, hogy a szomszéd irgalomból
679 3, VII | hogy tán számra több volt már a farkas, mint az élő magyar
680 3, VII | életjelnek elegendő volna.~Ha már nemzetnek vallottuk magunkat,
681 3, VII | a zöld mező, - hisz most már nem járunk el törököket
682 3, VII | verni, s a zöld mező ma már csak annyit jelent, hogy
683 3, VII | úgynevezett vászonkorsót, mit már harmadszor töltött.~Vígan
684 3, VII | fiatalabb legény, - kelmed már látott közelről ágyút?~-
685 3, VII | csak az urat meg a papot.~- Már hisz nem tudom akkor, hogy
686 3, VII | bizalmasabb viszonyban állott már.~- Ő méltósága nagyon megkívánta
687 3, VII | berkenyeágakhoz, melyeket már szorgalmasan ástak ki a
688 3, VII | kis barna ember mondjon már valamit, mert hiába, akármennyire
689 3, VII | mert annyira hátrál, hogy már az ajtóhoz ér, hol éppen
690 3, VII | verset írta, s minthogy most már a nyomtatásból ki nem lehetett
691 3, VII | szélén haladva, a faluvégen már jól megközelíté Berzsenyit,
692 3, VII | becsületes ember odament; hanem már az arcáról meglátta Festetics
693 3, VII | nyögött Berzsenyi; mert már nem merte megméltóságosozni;
694 3, VII | két öreget, összeférnek-e már? Egészen felöltözött az
695 3, VII | mondja szokatlan tréfával:~- Már látom, hogy a nagyságos
696 3, VII | Értsd a könyvet.)~- De már az ott van, - annyit mondhatok! -
697 3, VII | vendégek helyet foglaltak már.~A későn jövőnek oda kell
698 3, VII | hallgatni, hanem az öregúr most már engedelmesebb volt maga
699 3, VII | grófné és az öregasszony már készen valának, hogy a reszkető
700 3, VII | mondja az öreg jókedvvel már most elkísértem idáig, nem
701 3, VII | vezetőnek az öreg András, már most azt mondja a nagyságos
702 3, VII | tolongást elkerülje, s ha már éppen nem látja is a további
703 3, VII | nagyságos asszony mellett állt már.~- Öreg, öreg! - kezdi az
704 3, VII | megvénülni?~- De bizony már nagyon megpuhulok, nagyságos
705 3, VII | addig pedig a kertbe ért már az egész társaság, hogy
706 3, VII | szolgált, míg a fa helyén állt már, aztán pedig Kisfaludy Sándor
707 3, VII | hogy a gödörbe eressze. Már behelyezé az ágat, s Holvagy
708 3, VII | áll az ütközetre, mintha már azt várná, hogy mondják
709 3, VII | faj között, mert a többi már mind megtagadta.~- Hát az
710 3, VII | tagja volt, s ezen alkalomra már mindig tartogatott valami
711 3, VII | elolthatlan buzgalmáért; s ha már e nagy hitnek nem térített
712 3, VII | minthogy az öregasszony már előbb mondott némelyeket,
713 3, VII | még élő tanúi vannak, ma már könnyen azt hinnék széles
714 3, VIII | csakugyan szívünkben járna már az a bonckés, mely sem csontot,
715 3, VIII | mívelnek?~*~A fiú levedlette már a gyermekarcot, bátyja öneszére
716 3, VIII | árnyék, számtalanszor gondolt már valamit, hogy a fiúnak megmondja,
717 3, VIII | temérdek gabonának.~- Ezt már hallottam András; hanem
718 3, VIII | hallottam András; hanem most már mondjon kend mást is.~-
719 3, VIII | kezdjen kend el akármit; mert már meguntam az életet!~- Hát
720 3, VIII | kérdi András, - most már itthon lakik az ifjú uraság
721 3, VIII | észrevette, hogy valamit akar, de már az öregúr olyan volt, mint
722 3, VIII | nem kérdezkedett, s íme már maga szólal meg.~- Bizony
723 3, VIII | okoskodik az úr, - hanem már most azt szeretném, ha annak
724 3, VIII | jobban mint mink.~- Szólt már valamit?~- Majd nekem beszélgeti
725 3, VIII | azt, amit ő lát.~András már maga is megsokallta, hogy
726 3, VIII | az öregnek útját állva, - már meg hol porosodott el? -
727 3, VIII | nem tágít, hogy "jó lesz már no," - csak nem tágít, nehogy
728 3, VIII | Ott van ni! - egy csibe már megint a kertben sétál.~-
729 3, VIII | titkolódzni akart.~- Ejnye már, hogy engem is el akar bolondítani
730 3, VIII | régóta szeretem.~- Ezt hát már tudom, azaz, hogy tudtam
731 3, VIII | szívelheti-e az úrfit?~- Na,... ha már azt is nekem kell megmondanom,
732 3, VIII | szemmel néz rám.~- Talán már kérdezte is az úrfi?~- Felelt
733 3, VIII | addig magában tűnődött, mert már nem bírta végig várni a
734 3, VIII | a szomszédok, s íme most már kétségtelenül látja, hogy
735 3, VIII | melyet eltagadni alig lehetne már.~Kínjában mindenütt kereste
736 3, VIII | eszébe az öregnek, hogy ha már Imre szereti is a lányt,
737 3, VIII | kikosarazza a fiút, ezt már nem bírná túlélni.~Már a
738 3, VIII | ezt már nem bírná túlélni.~Már a szobában volt, s András
739 3, VIII | s néhány gondolat alatt már a kertnek azon szárnyán
740 3, IX | végképp befejezik, s nincs már egyéb hátra, mint a végítélet.~-
741 3, IX | Galiba uram, mindent tudok már! - mondja a szeptemvir,
742 3, IX | de midőn az egyik ujjába már bedugná a kezét, az oldalajtón
743 3, IX | hanem édes öregem, - mi már maholnap itt hagyjuk ezt
744 3, IX | van itt a szó.~- Mondtam már, hogy nem érek rá, - pattog
745 3, IX | istentelen Galiba itt volt, tudom már mi lesz a vége.~- Majd megmondom
746 3, IX | szeptemvirnek piros képét, mit már tíz esztendeje nem cselekedett, -
747 3, IX | is megkeseríteni.~Galiba már ismét útra készült, hogy
748 3, IX | előlegesen annyit megírt már neki, hogy huszonnégy óra
749 3, IX | akarnak lehúzni; de most már minden késő, hisz lehetetlen
750 3, IX | igazságkeresőnek, - s éppen azért már kétszer is megindult, hogy
751 3, IX | szomszédházból békélni jőjenek.~Most már minduntalan kinéz, mert
752 3, IX | álló esztendővel.~- Talán már tud mindent, magnifice domine?~-
753 3, IX | térdei megreszkettek, s már a keze után nyúlt a nagyságos
754 3, IX | Galibához szól: - evett-e már spektábilis? mit parancsol?
755 3, IX | hideget, meleget?~- Volt már részem benne, - höbög Galiba,
756 3, IX | egészből, hanem azért, ha már így is jó, - ő örül neki
757 3, IX | úgy elszomorodott, hogy már nagy kedvet érzett volna
758 3, IX | ételért rohanjon; mert most már mégis értette a nagyságos
759 3, IX | a tél is erős volt; de már mindegy, Körmend elég messze
760 3, X | mielőtt ideért; mert ide már csak egy lábát hozta.~Az
761 3, X | egykori ivószobában most már csak az ivott, ki csutorát
762 3, X | mennyit elállhatott, - s ha már egyéb kényelmet keresett,
763 3, X | a gazdátlan helyet, s ha már egyetlenegy élő pára nem
764 3, X | ösztönét, s a korhely most már nem erősebb, de bátrabb
765 3, X | Alig törték meg az utat, már ismét behordta a szél, s
766 3, X | elhamvadt, s mire fölébredt, már a hamu is megfázott.~- Van-e
767 3, X | nem érnek, a fáradt lovak már az úton összerogynak.~-
768 3, X | hölgy, anyját átölelve, - már azt hittem, hogy az út közepén
769 3, X | magunk ide értünk, hisz utóbb már a kocsiládákat is lecsavartam
770 3, X | igazság vagy tréfa?~- Uram, már mondám, hogy azokat sajnálom
771 3, X | szalmaszál, azonban a hó már a házoldalon kezdett összegyülekezni,
772 3, X | kiszedni a fagyból.~- Most már itt vagyunk valamennyien, -
773 3, X | fogjon rögtön hozzá, mert már a nők nagyon érzik a hideget.~-
774 3, X | kendnek esze a pokolban, engem már elevenen is kinyújtóztathat
775 3, X | kilépő gróf is meglátott már.~- Nagyságos uram, - mondja
776 3, X | húgocskám, rég neked szántam én már ezt a fiút.~- Az gondolja
777 3, X | közbe András, - hogy én azt már régen nem tudtam?~- De nem
778 3, X | kinek rováson a helye?~- Azt már ezután nem mi rójuk meg,
779 3, XI | meghált.~Reggelre megszűnt már az orkán, de a hótömeg oly
780 3, XI | szabados, - nagyon elfáradtam már e földön - s míg ez a bűn
781 3, XI | lesz még, Józsi!~- Láttál már engemet szaladni? - kérdé
782 3, XI | az öregnek az írást, most már talán ő is közelebb áll
783 3, XI | méltóságos uram, - ez már ilyen ember.~A gróf sajátszerűnek,
784 3, XI | melyeket látni alig lesz már többé alkalma: de a régiekből
785 3, XI | undokság ragadjon rá, s mikor már egészen bizonyos, hogy minden
786 3, XI | akar, - íme, nyársba van már húzva egy ember, tisztelt
787 3, XI | lelketlen eljárást, s ha már a többség ilyen bolond,
788 3, XI | bizony-bizony ráértünk már egyszer.~Mire beesteledett
789 3, XI | mondja Pista, - most már nincs mit titkolódznom,
790 3, XI | Pista, s egy negyed múlva már megint az erdő felé tartott.
791 3, XI | boldog család, melyből most már az öreg anya sem hiányzik,
792 3, XI | találkozni, sorsuk most már nem érdekel bennünket, -
793 3, XI | felé legyen; de lovait most már nem ereszté meg oly sebesen,
794 3, XI | meghalt a kifáradt ember, s ma már a nyughely várakozik reá.~
795 3, XII | neki, a föld alatt nyugszik már.~Sümeg felől jön a grófi
796 3, XII | még mondanunk, hogy a hír már végigszaladt az utcán, s
797 3, XII | mondja az aranyműves, én már ettem gombát, de még azért
798 3, XII | átvevén a pénzt, hogy ha már másképp nem lehet, a kívánság
799 3, XII | adván át a pénzt.~- Most már egy lyukat is fúrjon rá,
800 3, XII | jobbról-balról felköthesse, ha már kettőt nem küldtek neki
801 3, XII | lovait, s mire megvirradt, már a Bakonyban fogott ki a
802 3, XII | csárda mellett, mely most már gazdátlanul álldogált az
803 3, XII | puszta megemlítésére most már őseire tekint vissza az
804 3, XII | fonal vége itt van, most már elveszthetem. Jó szándékkal
805 3, XII | nem szabad hinnie, hogy ez már magában elég, s hogy az
806 3, XII | civilizációt feleslegessé teszi.~Ma már tán maga a fürgedi béres
807 3, XII | államélet s a polgári szabadság már oly magas mértékben ki voltak
808 3, XII | még egyszer kérdem most már én, hogy mit akarnak ezzel
809 3, XII | civilizáció?~Sokat megértük már az igaz, még azt is, hogy
810 3, XII | angol; ámbár annyira van már civilizálva, hogy nem nyom
811 3, XII | össze az eszméket, - és ha már a nagy világ azt hiszi,
812 3, XII | vürtembergi éhenhalókkal; hanem ha már éppen diákszóval kell kimondanunk,
813 3, XII | nem szép dolog; hanem ha már éppen valaminek hiányát
814 3, XII | értem, hanem civilizációra már mégis nem szorultunk, -
815 3, XII | van esztendeig; s ekkor már szeretne visszamenni, de
816 3, XII | mégis mindenki tudja most már, hogy az olvasóközönséget
817 3, XII | igazság kimondásától ma már nem vonakodhatunk, s én
1-500 | 501-817 |