1-500 | 501-814
Rész, fejezet
1 1, I | mellett mennek, s egyik azt mondja magyarul:~- Lásd barátom,
2 1, I | emberünk oldalt bepillantva mondja:~- Pajtás! Mikor lesz annyi
3 1, I | faragni.~- Lehetetlen!... - mondja az első; - de hát a járása,
4 1, I | elfogadta?~- A legnyájasabban; - mondja rá a kérdett.~- No lásd!...
5 1, I | okvetetlen kikérdez, mert azt mondja, fiatalembernek tanulni
6 1, I | aludjék a vér, mert azt mondja: nem hanyattfekve szerezték
7 1, I | alászolgáját mond: pedig azt mondja az öreg: szolgákká lenni
8 1, I | hazakísérlek benneteket, mondja, fagytól megkérgesedett
9 1, I | itt?~- Ide menekültem, - mondja Bowring úr angolul; - mert
10 1, I | eredeti ember (megvallom, - mondja a vastag csizmatalpas angol, -
11 1, I | nálunk Angliában szokás, - mondja Bowring - önöknél pedig
12 1, I | teszi.~- Kérem a herceget, - mondja Bowring - beszéljen csak
13 1, I | kelmed a nagy házakon?~- (Mondja már, mondja már? - kérdi
14 1, I | házakon?~- (Mondja már, mondja már? - kérdi az angol.)~-
15 1, I | az angol.)~- Éppen most mondja, - jegyezze csak, - mondja
16 1, I | mondja, - jegyezze csak, - mondja a herceg amahhoz fordulva
17 1, I | tiszta magyarsággal azt mondja:~- Ha a herceg akarja, kész
18 1, II | sétált.~- Na, György! - mondja a herceg a másiknak, - vettem
19 1, II | földialmát1 szereztem, - mondja a másik, - körülbelül vagy
20 1, II | Ne aggódjunk azon, - mondja a másik - aki elkezdi, annak
21 1, II | csakhogy tegyünk már valamit! - mondja a nagy homlokú, - karon
22 1, II | vesződjék fiatal barátom, - mondja Bowring, - úgy látszik önök
23 1, II | jutván.~- Olvassa herceg! - mondja Bowring, egyik kézzel átnyújtván
24 1, II | hanem tessék ezt megnézni! - mondja, egy régi hírlapot húzván
25 1, II | menageriába való.~(Ez én vagyok! - mondja az angol; - ha tetszik,
26 1, II | Na, lássák uraim, - mondja Bowring, - ezt a dolgot
27 1, II | Nemcsak vélem, hanem érzem! - mondja a herceg.~- No hát min kezdjük?~-
28 1, II | Györgyöm, ezen kell kezdenem! - mondja a herceg a csengettyűt keményen
29 1, II | Még ma! hanem itt van! - mondja a komornyiknak egy hirtelen
30 1, II | van.~- Menjünk tehát! - mondja Festetics egész lelkesülten.~-
31 1, II | pusztul.~- Induljunk tehát! - mondja gróf Festetics, - befejezésül
32 1, III | édes fiam, Kajári Pál, - mondja a herceg, azért két öllel
33 1, III | édes fiam, Kajári Pál! - mondja a herceg a nádpálcát kinyújtóztatván,
34 1, III | egész az utcaszélig, - íme, mondja nagyot lépvén, - egy-kettő,
35 1, III | pedig már másodszor is mondja, hogy nem telik.~- Az árának
36 1, III | Egyik sem, Kajári Pál, - mondja a herceg még mindig a porban
37 1, III | megmondom, Kajári Pál, - mondja a herceg egészen változván
38 1, III | ötven botot.~- Értem! - mondja Kajári Pál.~- Annál jobb, -
39 1, III | mérvén, utóbb magában azt mondja: "Egyszer csak mégis egyenes
40 1, III | nekem is kettő van, vajmi! - mondja egy kemény képű legény,
41 1, III | Kezdődik a tiszti szék! - mondja a herceg, s az ünnepélyes
42 1, III | A panaszos én volnék, - mondja Jámbor András az urakra
43 1, III | Józsefet?~- Igenis ösmerem! - mondja a hajdú, katonás állásából
44 1, III | karon fogta.~- Látja ön, - mondja a herceg - ezek az emberek
45 1, III | véli Bowring.~- Barátom, - mondja a herceg, - senki sem bánja,
46 1, IV | kútágast; de a herceg váltig mondja, hogy az lehetetlen, hisz
47 1, IV | az ember.~- Lehetetlen! - mondja az angol, - nem képzelek
48 1, IV | egy helyben.~- Sajnálom, - mondja a herceg -, hogy egyik béresem
49 1, IV | Hasonlóképpen kívánom, - mondja a béres.~- Még egyet! -
50 1, IV | könyvből tanultam.~- Barátom! - mondja a herceg, - hát nem hallotta
51 1, IV | osztozott meg.~- Szép, szép! - mondja az angol, értem ezt a kis
52 1, IV | ökleit mutatván a hercegnek, mondja:~- Majd kezet szorítok a
53 1, IV | lesüvegelte magát.~- Fiam! - mondja a herceg - ez az úr kezet
54 1, IV | marokban.~- Na, fiam, - mondja a herceg, - csak bátran,
55 1, IV | kezemet.~- Fogom már! - mondja Bowring magyarul, - csak
56 1, IV | meggyőződhetik.~- Herceg! - mondja az angol, szemközt fordulván
57 1, IV | nőket, aztán a tiszti lakban mondja Bowringnak.~- Látott ön
58 1, IV | kérek.~- Na, ispán úr! - mondja a herceg a tisztnek, - én
59 1, IV | válogatja a béresek mellé? - mondja tovább az ispánra nézvén,
60 1, IV | nevetett az ispán.~- Jó, hogy mondja ispán uram, - egy kisbérest
61 1, IV | ember pedig a ráadás.~- Ki mondja azt? - kérdi foghegyen a
62 1, IV | foghegyen a hídvégi.~- Mind azt mondja, - lőn a válasz - hanem
63 1, IV | nem állhatja; hanem azt mondja:~- No hát néném asszony,
64 1, IV | hídvégi.~- Csak azt izente, - mondja a múltkori asszony - hogy
65 1, IV | visszajött, s bejövet azt mondja az ispánnak:~- Holnap szent
66 1, IV | kegyelmes uram.~- Még én is! - mondja Bowring.~- Nem unja el ön
67 1, IV | Gondoskodtam élvezetről, - mondja a kérdett - el nem maradnék
68 1, IV | ám.~- Nem lesz panasz! - mondja egy a többiért, s a nyalka
69 1, IV | nekik az utat.~- Az elsők - mondja az ispán Bowring úrnak, -
70 1, IV | bele; de a béres mégis azt mondja:~- Kocsmáros uram, adjon
71 1, IV | megkínálta, s még azután mondja:~- Nem is vettem őket észre!~
72 1, IV | hazatalálok az éjjel! - mondja rá a béres egykedvűen leülvén
73 1, IV | szekér.~- Pedig eljöttünk! - mondja hegyesen a hídvégi szabados.~-
74 1, IV | látlak!~- Azért kérdem, - mondja amaz - hogyha hályog van
75 1, IV | szabados.~- Nem hinném! - mondja a béres egy helyből, mire
76 1, IV | előkérheted a vizes lepedőket! - mondja a béres, mire a hídvégit
77 1, IV | következnék, harsány hangon mondja:~- Na te, konvenciós cseléd,
78 1, IV | veszlek kézre benneteket, - mondja kitörve többedmagával; de
79 1, IV | Ne sajnáld, nem apád! - mondja a másik, csakhogy a fölkapaszkodók
80 1, IV | vagy Pista?~- Itt vagyok, - mondja a fal melletti padon nyújtózkodó
81 1, IV | az már nem lehetetlen! - mondja az ispán ijedten, azon kívül
82 1, IV | Hát nem volt még elég? - mondja az ispán.~- De már elég
83 1, IV | ispán.~- De már elég volt! - mondja Pista oly nyugalommal, mintha
84 1, V | egymás mellé állítom! - mondja magában, s kikiált a hajdúnak,
85 1, V | Az aranyos mentémet! - mondja a nagyságos úr.~- Tessék
86 1, V | Kiporoltam igenis! - mondja a hajdú, útját akarván állani
87 1, V | midőn ezt is elvégezte, azt mondja:~- Ne mondja a nagyságos
88 1, V | elvégezte, azt mondja:~- Ne mondja a nagyságos úr, hogy ezt
89 1, V | akarok élni vénségemre, - mondja a hajdú, - s minthogy a
90 1, V | hajdú, s magát végignézvén, mondja: már pedig uram, ötven esztendeje
91 1, V | úr?~- Egy házasságot! - mondja bizalmasan amaz, még pedig
92 1, V | boldog a nagyságos úr! - mondja a hajdú elnehezülten, -
93 1, V | Már nem emlékszem rá. - mondja a házi asszony bizalmas
94 1, V | kezem, kedves urambátyám! - mondja az asszony, odanyújtván
95 1, V | Áldást, békességet, - mondja amaz, - látja húgomasszony,
96 1, V | házassággal.~- Ezt sem értem! - mondja a nő.~- A húgomasszony kis
97 1, V | kérdez, húgomasszony! - mondja Baltay a mentéjéből egy
98 1, V | egymást?~- Egymásé lesznek! - mondja a nő, - hanem ha nem szeretik
99 1, V | Pszt... édes bátyám,...- mondja az asszony elfogván közepét
100 1, V | többet is tud mint én, - mondja Baltay, - vagy hogy már
101 1, V | szavamnak állok!~- Meg én is - mondja ünnepélyesen Baltay - hanem
102 1, VI | megsajnál!... - úgy-e anyám? - mondja a lány, bizalmasan anyjára
103 1, VI | szomszéd fia is még, galambom, mondja az anya, a gömbölyű képet
104 1, VI | mese, mess kenyeret! - mondja az anya, - hanem édes leányom,
105 1, VI | szívére kergetett.~- Úgy! - mondja az anya, - a szarvas kimaradt
106 1, VI | is megosztaná mással? - mondja az anya, látván a lány szörnyű
107 1, VI | tied legyen, édes fiam! - mondja az anya, a grófot is magához
108 1, VII | kigombolja.~- András!... - mondja a hajdúnak, - mi a kötelessége
109 1, VII | megmarad jövő esztendőre is! - mondja a nagyságos úr.~2-or. Magyar
110 1, VII | megrakjuk, legalább nem mondja, hogy nálunk felejtett valamit.~-
111 1, VII | Imre uram következnék, - mondja a hajdú, - ennek is három
112 1, VII | hallja kend, András! - mondja az öreg. - Ez már nem is
113 1, VII | Kapaszkodom már, kedves bátyám, - mondja a fiú, bátyja karjába fűződve.~-
114 1, VII | kedves urambátyám?~- Öcsém! - mondja az öreg egy nagy megnyugodás
115 1, VII | urambátyám!~- De hátba ütlek! - mondja tréfával az öreg - Na, ne
116 1, VII | vegyem el?~- Bátyám sem! - mondja a fiú, - mert majd helyettünk
117 1, VII | az öreg.~- Gróf Dunay! - mondja amaz, éppen most értesíte
118 1, VII | oda beleszólóm, öcsém! - mondja az öreg - azaz, hogy szólok
119 1, VII | megint a nagyságos urat? - mondja a hajdú az ajtót benyitva,
120 1, VII | sor a nagyságos úrra is! - mondja a hajdú, s maga után betette
121 1, VII | tiszta.~- Itt vagyok! - mondja András, beállítván a nagyságos
122 1, VII | gyaluval sem.~- Elmehet kend! - mondja az öregúr, minthogy éppen
123 1, VII | András! - pipákat ide! - mondja az öregúr, mire András kezdé
124 1, VII | Köszönöm!... nem kell!... - mondja gróf Dunay a megkínált pipát
125 1, VII | kínálta.~- De csak tessék, - mondja az, - van gyönge dohányunk
126 1, VII | barátom, - nem élek vele! - mondja az ifjú gróf.~Észrevette
127 1, VII | jól értette volna, maga is mondja:~- Kedves öcsém, - mi már
128 1, VII | Nem akarom megszokni! - mondja a gróf minden komolyabb
129 1, VII | magyar ember lennél, öcsém, - mondja Baltay, - ha meg egy kis
130 1, VII | másra vitte a beszédet, s mondja az öregnek:~- Na, barátom,
131 1, VII | egypár esztendő múlva! - mondja Baltay némi egykedvűséggel,
132 1, VII | szívesebben elviseli az is! - mondja a herceg.~- Ha fele árért
133 1, VII | majd én is veszek belőle! - mondja Baltay, - hanem majd meglátod,
134 1, VII | juhokat nem szereted, öreg? - mondja a herceg.~- A húsát bíz
135 1, VII | Na, majd meglássuk! - mondja a herceg; - hanem a földialmát
136 1, VII | mi csak megkísértjük! - mondja Festetics.~- Jól van, jól! -
137 1, VII | Persze, hogy meg kell! - mondja Baltay, - nem is mondom,
138 1, VII | győzte dicsérni; - mert amint mondja, még Olaszországban sem
139 1, VII | felel a gróf.~- Ugyan, mondja meg, kedves gróf öcsém, -
140 1, VII | iszom...~- Bort nem iszol? - mondja az öreg, - hisz most dicsérted
141 1, VII | sem.~- Dehogy nem!... - mondja Baltay némi szégyennel, -
142 1, VII | megengedi urambátyám! - mondja a gróf éppen nem engedve.~-
143 1, VII | nem engedve.~- Hüm, hüm! - mondja most már kétszeresen is
144 1, VII | nem térek el semmi áron! - mondja a gróf szörnyű következetességgel.~-
145 1, VII | Azt már én sem teszem! - mondja az öreg vontatott hangon,
146 1, VII | étteremben maradának, Baltay azt mondja két vendégének:~- Na barátom,
147 1, VII | megint kevesebben leszünk? - mondja fájdalommal, s annál gyötrelmesebben,
148 1, VII | Olcsóbbért is bejövök ám! - mondja a fölrezzentett hajdú, megsokallván
149 1, VII | Hát én nem látom úgy-e? - mondja a hajdú.~- No ha látta kend,
150 1, VII | elalszik.~- Ha aludnék! - mondja András - de nem alszik ám.~-
151 1, VII | begyöpösödik.~- András! - mondja az úr fölegyenesedni akarván
152 1, VII | kend ezt?~- Álmodtam? - mondja nehezteléssel a hajdú, -
153 1, VII | Valamivel, édes urambátyám! - mondja a gróf fölvevén útiköntösét,
154 1, VII | csak ellenség maradok! - mondja az öreg elhalaványodva,
155 1, VII | az ember olvasni fog! - mondja a gróf.~- Ez az ember nem
156 1, VII | a harmadik vonással, azt mondja:~- Hallja kend, megtellett
157 1, VII | gyalog, hogy az illetőnek azt mondja: Az úr ezt álmodta, - s
158 1, VII | leszen huszonöt szarvas! - mondja nevetve az angol.~- Egy
159 1, VII | a juhok ritka szépek, - mondja az angol, minden összefüggés
160 1, VII | csapatban?~- Nohát hetven! - mondja a herceg, - s ha ön szereti
161 1, VII | alóla a szénát.~- Herceg! - mondja az angol - minket a világ
162 1, VII | élvezetére.~- Megyek! - mondja az angol, hóna alá csapván
163 1, VII | hallani a nagy titkot! - mondja a herceg, barátságosan nyújtván
164 1, VII | bizalmasan.~- Hercegem! - mondja az ifjú - a körmendi levéltár
165 1, VII | nehezékkel sem többet ennél, - mondja a másik- ennyi azt hiszem
166 1, VII | könnyen megtörténhetik, - mondja a herceg - Csapó, a körmendi
167 1, VII | Tökéletesen nyugodt vagyok! - mondja a fiatalember némileg hátrafordulván,
168 1, VII | jókor, kedves Csapó úr, - mondja a herceg teljes megbecsüléssel,
169 1, VII | Csapó.~- Annyi legföljebb - mondja a herceg utasítólag - hogy
170 1, VII | Most már nyugodt vagyok! - mondja az ifjú magában, - én megtettem
171 1, IX | sütöttek el.~- Ránk lőttek? mondja az angol.~- Az ökröknek
172 1, IX | ökröknek durrantottam, - mondja a béres, letévén az ostort,
173 1, X | bírnék egyet is lelőni, - mondja Bowring - kimondhatatlanul
174 1, X | vadat.~- Akkor ajánlanám, - mondja a körvadász - maradjon belül
175 1, X | No hát én itt maradok, - mondja Bowring utasítást kérve,
176 1, X | egymást:~- Lőtt ön?~- Igen! - mondja a másik, - és ön?~- Szintén
177 1, X | ön?~- Szintén lőttem! - mondja amaz is éppen úgy öntudatlanul
178 1, X | lelődözötteket összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára nézve:~-
179 1, XI | valamelyik ökröd nagyot hall? - mondja az őrmester a béreshez érvén.~-
180 1, XI | csak így lehet beszélni! - mondja rá a béres.~- Apád ökrei
181 1, XI | jól tart benneteket, - mondja még a huszár, - vagy tán
182 1, XI | egyszersmind új dologba kapva mondja: öcsém, sokat kell az ilyen
183 1, XI | tartom, nem! katona uram - mondja rá Pista.~- Nohát próbáljuk
184 1, XI | Nohát próbáljuk meg, - mondja az őrmester, - állj ki,
185 1, XI | van!~- Ember vagy öcsém! - mondja a huszár, - annyi, mintha
186 1, XI | ott meglátjuk egymást! - mondja a huszár, fejét csóválva
187 1, XI | fölső határt végig jártam! - mondja az egyik.~- Hát te? - kérdik
188 1, XI | láttam - nagyságos asszony - mondja a másik, - pedig még a nádast
189 1, XI | emberünk az után indult ma - mondja a hölgy - de senki sem leli.~-
190 1, XI | elevenen.~- Dehogy nem jő, - mondja ismét bizalommal a hölgy,
191 1, XI | ezen a szekéren, - ímé. - mondja leszedvén a gallyat, mely
192 1, XI | Szegény kis szarvasom! - mondja az úrhölgy.~- Háborúban
193 1, XI | gyanújával.~- Nagyságos uram! - mondja a hajdú megindultan, - ne
194 1, XI | hajdú megindultan, - ne mondja ki e szót, - hadd nyugodjék
195 1, XI | hajdúra.~- De nem ám! - mondja amaz, fölkapván a megszokott
196 1, XII | ez a fájdalom maga-magát mondja, oly furcsán lepi meg a
197 1, XII | Egy ártatlan furulya - mondja a herceg - valamelyik béres
198 1, XII | köszönöm e ritka meglepetést! - mondja Bowring.~- Talán azt hiszi
199 1, XII | Legalább is hintón! - mondja az angol.~- Azt tartom egy
200 1, XII | minden áron látni?~- Igen, - mondja Bowring, - itt csak csodát
201 1, XII | a gazdátlan paripára, - mondja az őrmester, - fölültetünk
202 1, XII | Föl ne ülj rá, Pista! - mondja egy öregasszony, - mert
203 1, XII | lennék én oda, katonauram, - mondja a béres, - sokáig tudnám
204 1, XII | egyiket megsajnálom én is, - mondja rá az őrmester, - éppen
205 1, XII | üss egyet a markomba, - mondja a huszár kinyújtván karját,
206 1, XII | katonává leszek?~- Öcsém, - mondja az őrmester, - ezzel a tenyérrel
207 1, XII | Ne menj, édes cselédem, - mondja megint az öregasszony, -
208 1, XII | hogy bokrétába kössék! - mondja az őrmester. - Na fiú, -
209 1, XII | Egy baj van, katonauram, - mondja a fiú - cselédember vagyok.~-
210 1, XII | Eleresztlek én, kedves fiam, - mondja a herceg.~- Az isten is
211 1, XII | valami jutna az eszedbe, - mondja az őrmester bíztatva a fiút, -
212 1, XII | él még, őrmester uram, - mondja a fiú.~- Azokról ne aggódjál, -
213 1, XII | le a süvegedet öcsém, - mondja az őrmester, - mert ezután
214 1, XIII | mintegy újabb bevezetésül mondja:~- Bizony, kedves húgomasszony,
215 1, XIII | urambátyámat továbbra is, - mondja a nő, - megmondjam én is,
216 1, XIII | a Baltay-nyavalya!... - mondja bánattal az asszony, - az
217 1, XIII | megint ezt cselekednéd,... mondja növekedő indulattal,...
218 1, XIII | urambátyám, így már jó lesz! - mondja az asszony, megmosolyogva
219 1, XIII | lehetne, csak nem kérném!... - mondja Baltay, - hanem ha az ég
220 1, XIII | Idáig minden jól van, - mondja Baltay némi nyugtalansággal, -
221 1, XIII | nem tartok, urambátyám, - mondja az asszony önérzettel, -
222 1, XIII | kitöréstől félne.~- Okosan mondja, húgomasszony, - szólal
223 1, XIII | hallják.~- Urambátyám, - mondja az asszony, letevén varrását
224 1, XIII | Várjon még egy kissé! - mondja Baltay, mintegy időt vevén
225 1, XIII | mentéjét végig kigombolá, azt mondja:~- Na, édes húgomasszony, -
226 1, XIII | választott?~- Dunay grófot! - mondja az asszony.~András ijedten
227 1, XIII | guta.~- Hála istennek! - mondja Baltay elhalványodva, -
228 1, XIII | kívánja tudni, húgomasszony? - mondja emelt hangon Baltay, - megmondom,
229 1, XIII | Baltay-leány!~- És az én leányom! - mondja a nő, fölemelvén ujját,
230 1, XIII | pörleni fogok.~- Tessék! - mondja a nő fölemelkedve ülőhelyéből,
231 1, XIII | várta.~- Hallja kend! - mondja neki, - keresse kend elő
232 1, XIII | háztól.~- Háladatlan ember! - mondja megilletődve az úr, - aztán
233 1, XIII | meg?~- De keresem én! - mondja megilletődve a hajdú, -
234 1, XIII | vetem tűzbe a pört!~- Ne mondja,... ne mondja, - okoskodik
235 1, XIII | pört!~- Ne mondja,... ne mondja, - okoskodik a hajdú, -
236 1, XIII | okoskodik a hajdú, - dehogy mondja!~- De mondom!~- Tudom mit
237 1, XIII | Tudom mit mond, akkor is azt mondja, hogy én vessem a tűzbe;
238 1, XIII | fölvesszük a port.~- Leváljuk? - mondja az ügyvéd feleletül és kiigazításul
239 1, XIII | szentenciázzunk, barátom! - mondja az öreg, - ítélet is jó
240 1, XIII | maga mégis okos ember, - mondja Baltay egy kis gúnnyal, -
241 1, XIII | mondana a mi poétánkra, - mondja a nagyságos úr, - hanem,
242 1, XIII | vidám vagyok.~- Barátom! - mondja Baltay, bánatosan fogván
243 1, XIII | kifáradok.~- Jer hát, - mondja a herceg, - leülvén a megszomorodott
244 1, XIII | Ember! - kiált az úr - ne mondja kend azt kétszer.~- Nohát
245 1, XIII | írásban adni.~- Itt van! - mondja Baltay, - megírván az ígéretet,
246 1, XIV | Csak úgy, mint másnak! - mondja a theologiae professor a
247 1, XIV | hogy bottal verekedjék, - mondja András, mire a gyermek egészen
248 1, XIV | megpödri annak bajuszát, s azt mondja neki alig hallhatólag:~-
249 1, XIV | istené?~- Egy szálig! - mondja András, kifáradhatlanul
250 1, XIV | Hát a bajuszpödrője? - mondja a fiú.~- Mondtam már, úrfi,
251 1, XIV | kihúztunk?~- Az nem kell neki! - mondja András, leszállván a ládáról,
252 1, XIV | meg az óvatos hajdú.~- Azt mondja meg András bácsi, - hogy
253 1, XIV | gyermek eszéhez akarván mérni, mondja: Az istennek sok dolga van,
254 1, XIV | Baltaynak csizma talpára bökvén, mondja:~- Ez a csizmatalp sem a
255 1, XIV | kivetkőztettél mindenből, - mondja némi fájdalommal Baltay.~-
256 1, XIV | Hisz ez mind istené! - mondja rá a gyermek.~- Úgy!...
257 1, XIV | Tessék parancsolni! - mondja némi szokatlan készséggel
258 1, XIV | ideértünk, nagyságos uram, - mondja András, - mert a gyermeknek
259 1, XIV | többet, mint a másiknak?~- Ne mondja kend!~- Most már nem mondom,
260 1, XIV | tudtam nagyságos uram, - mondja némi ellágyultsággal, -
261 1, XIV | legyen.~- Hallja kend! - mondja az öregúr, - kend talán
262 1, XIV | aztán reám ragad.~- No csak mondja kend odább, mert látom,
263 1, XIV | szívéig ért, - és végre azt mondja:~- András! rendelje be kend
264 1, XIV | ábécé.~- Már benn is van, - mondja András, megsimítván bajuszának
265 1, XIV | tudja már, nagyságos uram, - mondja a hajdú, - a tanító egy
266 1, XV | fönséges úr...~- Csitt! - mondja a megszólított, - könnyen
267 1, XV | különben éppen ez árul el. - Mondja, - közelebb húzván magához
268 1, XV | Ah, ez a panaszos hang! - mondja az első, - ide vagy nagyon
269 1, XV | értelmezésért esedeznem? - mondja a másik kitűnő figyelemmel.~-
270 1, XV | figyelemmel.~- Szívesen! - mondja a másik, - ha itt búsulnak,
271 1, XV | hiányzanék.~- Legyen! - mondja némi kedvetlenséggel a másik, -
272 1, XV | érte őket.~- Kérem önöket - mondja az elmerült, - meg tudják
273 1, XV | Szeretem, hogy hallottam - mondja a fejedelem, - most már
274 1, XV | tudom mit kell tennem, - mondja derülten, és majdnem kitörő
275 1, XV | egész ország.~- Ámen! - mondja a herceg, mintha egy ország
276 1, XV | Igen! ez jól volt mondva, - mondja a nádor, - de én újonc vagyok
277 1, XV | vénember vagyok.~- Meghiszem, - mondja a herceg, - hanem olyan
278 1, XV | mondott.~- Adja isten! - mondja a nádor, - de ha az áldozat
279 1, XV | áldozat árát is megkérik? - mondja már a nádori laknál.~- Fönség!
280 1, XV | Szívem megnyílt a szónak - mondja I. Ferenc - csak egyet tanácslok, -
281 1, XV | elkerülni egymást.~- Köszönd - mondja a szabados - hogy háborúba
282 1, XV | háborúba megyünk.~- Te! - mondja Pista - most már kardod
283 1, XVI | öregebb.~- Pedig itt hálunk, - mondja a kocsis, - ha csak ki nem
284 1, XVI | Ne tessék fáradni! - mondja az öregebb utas olyanformán,
285 1, XVI | Köszönjük úri gráciáját! - mondja az öregebb utazó, igyekezvén
286 1, XVI | Griff"-hez menj csak fiam, - mondja az úr, - ott aztán takaríts
287 1, XVI | odaérünk.~- Engedelmet kérek, - mondja a gróf, - de ott alig kapnak
288 1, XVI | vagy két esztendő óta, mondja a gróf, amint igaza is volt,
289 1, XVI | kívánván a beszédfonalat, mondja: Rettentő rossz az út.~-
290 1, XVI | út.~- Az bizony nem jó, - mondja a másik, - hanem a rossz
291 1, XVI | egyszersmint az öregre nézvén, mondja: Bizony boldog ember a tekintetes
292 1, XVI | sem halálos nyavalya! - mondja a gróf.~- Deb'zon tessék
293 1, XVI | termesztem.~- Keszthelyen? - mondja bámulva a másik, már egészen
294 1, XVI | Semmit, tekintetes uram! - mondja a hajdú, - hanem nekem parancsolatom
295 1, XVI | a föld alá bújnék. Na, - mondja mentegetődzőleg, - ha neki
296 1, XVI | emberséget!~- Csak mint itthon! - mondja a gróf még mindig ismeretlenül, -
297 1, XVI | Erre tessék besétálni! - mondja az előbbeni hajdú, kinek
298 1, XVI | intett.~- Induljunk hát! - mondja az öreg, egyszersmind a
299 1, XVI | engem vendégnek fogtak, - mondja, kezét nyújtván szíves köszönetül,
300 1, XVI | előtt.~- Sándor fiam! - mondja az apa - ezek aztán nem
301 1, XVI | Magunkat rekommendáljuk! - mondja az öreg a még mindig nem
302 1, XVI | a kastély felé megyek - mondja a gróf elkísérvén őket,
303 1, XVI | magunkat rekommendáljuk! - mondja ismét, mire a gróf megint
304 1, XVI | egyszersmind, rogo humillime, ugyan mondja meg nekem, ösmeri ezt a
305 1, XVI | Tessék megnyugodni, - mondja a gróf, - ez is bolondos
306 1, XVI | megszámlálni.~- Úgy kell neki! - mondja a gróf.~- De nekünk is úgy
307 1, XVI | miatta, s nagy tisztelettel mondja:~- De már most magunkat
308 1, XVI | én - Tolnai vagyok! - mondja a gróf, nevének praedikátumát
309 1, XVI | részemről van a szerencse, - mondja kiváló emberséggel, - ez
310 1, XVI | Bécsből.~- Nagyon örülök! - mondja Tolnai úr, megnyitván a
311 1, XVI | jó éjszakát kívánunk! - mondja az öreg.~- Hasonlóképpen
312 1, XVI | Hasonlóképpen kívánom! - mondja a gróf is, és betevé az
313 1, XVI | s aztán lelkesült hangon mondja:~- Barátom, e kis munkát
314 1, XVI | vagyunk egy véleményen! - mondja az ifjú gróf.~- Én és te? -
315 1, XVI | Elmondom, barátom, - mondja Dunay elhelyezkedve a karosszékben, -
316 1, XVI | kiegyenesedve.~- Kisfaludy Sándor - mondja az elbeszélő.~Nagyot hátrált
317 1, XVI | az ifjú gróf elébe állva mondja:~- Láttad azt az embert?~-
318 1, XVI | Nohát, - édes barátom, mondja Festetics nagy lélegzettel, -
319 1, XVI | tökéletesen lehetséges! - mondja amaz nagy léptekkel menvén
320 1, XVI | Holnap reggel, barátom, - mondja Festetics, - hanem addig
321 1, XVI | feleséget is kapsz, édes fiam, - mondja az apa a fiának, - nem csak
322 1, XVI | megmagyarázván, záradékul azt mondja, mikor már a kocsi megindult:~-
323 1, XVI | hogy hová.~- No, ne félj, - mondja az úr, - nem vezették Sümegre, -
324 1, XVI | tudom én, miféle lovak, - mondja a tehenes, - ma délben vezették
325 1, XVI | oldalról is megnézik őket, azt mondja Sándor az apjának.~- Édesapám! -
326 1, XVI | hogy ott benn a levél! - mondja a tehenes, - és az urak
327 1, XVI | Festetics György~- Te Sándor! - mondja az öreg, fiához fordulva -
328 1, XVI | jó kedvében találtuk, - mondja Sándor.~- Na, ha elküldte,
329 1, XVI | elküldte, vissza nem küldöm, - mondja az apa, - hanem hallod-e,
330 1, XVII | tatárnak, de némely ember azt mondja, bár az volna, - legalább
331 1, XVII | beszélgetésben jó hangosan mondja a körülállóknak, hogy egy
332 1, XVII | értelmet adni, jó hangosan mondja:~- Már mindegy, a szót kimondhatom, -
333 1, XVII | huszárja.~- Nem hívtalak! - mondja bosszúsan a gróf.~- Nem
334 1, XVII | egyik tisztán érthetőleg mondja:~- A kamarás kulcsért jöttünk.~-
335 1, XVII | jöttünk.~- Tessék, itt van! - mondja a gróf egy szekrényből átnyújtván,
336 2, I | fogja hinni; mert a nép mondja.~Egyetlenegy és igen nagy
337 2, I | Keszthelyre értek.~- Na, öreg, - mondja a gróf, hosszú beszélgetés
338 2, I | termés volt, hála istennek! - mondja Baltay.~- Igen, de mennyi
339 2, I | jövödelem?~- Barátom, - mondja Baltay, - ennünk volt és
340 2, I | rovásnak való fával.~- Rovás? - mondja csudálkozva a gróf, - hisz
341 2, I | addig a füvészkertet, - mondja a gróf, egy csomó közönséges
342 2, I | félek.~- Majd meglássuk! - mondja Baltay a gróf után, ki csakugyan
343 2, I | kiírtatta.~- Hallottam, - mondja egy harmadik, - láttam is,
344 2, I | hallgatom kelmeteket, - mondja az egyetlen egy ellenfél, -
345 2, I | Engedelmet kérek, igenis, - mondja a gróf, - én voltam feledékeny,
346 2, I | legnagyobbat, igenis, - mondja a gróf - egypár millió jobbágy
347 2, I | koldusok maradtunk, igenis! - mondja a gróf némi izgatottsággal, -
348 2, I | Keszthelyig, kérem alázatosan, - mondja a gróf.~- Mikor lesz már
349 2, I | valót.~- Például mit? - mondja egy másik fiatalember.~-
350 2, I | az apám bérese is tud! - mondja az első, - ha nem tudna,
351 2, I | érdemes tanulni, bácsi! - mondja nevetve a harmadik.~- Ejnye,
352 2, I | kellek?~- Megfogadom én,... - mondja a gróf elfeledkezve.~- Maga
353 2, I | pajtást is tudnék hozni, - mondja az ifjú fölkapaszkodván
354 2, I | midőn a kőhalmazhoz ért, azt mondja az építőmesternek:~- Barátom,
355 2, I | Én fogom fizetni őket - mondja a gróf, meghangoztatván
356 2, I | barátom.~- Ugyan kérlek - mondja Baltay - de ki fog idejönni?~-
357 2, I | vérszemet kapott, s azt mondja:~- De már látom, csakugyan
358 2, I | esze!~Mire Baltay ráadásul mondja:~- Hallja az úr, a számból
359 2, II | Hát ne olvassuk el? - mondja a nagyságos asszony.~- Soha
360 2, II | gyermek egész balhiedelemmel mondja:~- Meghalok, András bácsi?~-
361 2, II | leszek én strázsának! - mondja odább, mire a gyermek fájdalmai
362 2, II | Nem tudok kedves fiam! - mondja mentegetőzve a gróf.~- Hát
363 2, II | mind tele lesz könyvvel! - mondja a fiú kitüzesült képpel,
364 2, II | meg András, - ezt meg ne mondja a bácsinak, ha hazajő; mert
365 2, II | tűnődék András, s utóbb azt mondja: talán nem is illik, hogy
366 2, II | szíve is megfájdult, aztán mondja) mikor a mi öreg nagyságos
367 2, II | Persze, hogy a harmadikat - mondja András, - de hisz miért
368 2, II | sem teszem, édes András - mondja a gróf.~- Hiszen méltóságos
369 2, II | az ifjabb uraknak; mert mondja, hogy nagyon kivedlenek
370 2, II | három rovást, - és ezért mondja ő, - hogy nem magyar ember!~-
371 2, II | ember!~- Becsületes ember! - mondja lelkesülten a gróf - mire
372 2, II | csodálkozni kezdett és mindjárt mondja is:~- Méltóságos uram, engedelmet
373 2, II | agyonpörli.~- Lehetetlen! - mondja a gróf megindulva.~- Én
374 2, II | Én megmondtam mindent! - mondja András.~- Még nem, András,
375 2, II | Még nem, András, azt mondja meg, amit először kérdeztem,
376 2, II | tudok már kedves anyám, - mondja a gróf, magához ölelvén
377 2, II | ő.~- Méltóságos uram! - mondja András neki derülve, - csak
378 2, II | sóhajt fel az asszony.~- De mondja ám! - erősíté András, -
379 2, III | cselédhez mintegy hátraszólva mondja:~- Hát András hol van?~-
380 2, III | hol van?~- Itt vagyok, - mondja András már fölérve, - és
381 2, III | kívánná, az öregúr záradékul mondja:~- Legyen a kendé! - egyszersmind
382 2, III | tudom,... kinn van...! - mondja András, nem akarván a dologgal
383 2, III | háznál.~- Na, András, - mondja az öreg, - itt hozom a tanító
384 2, III | Tudtam, mindjárt, hogy ezt mondja kend.~- Ha olyan jól tud
385 2, III | nagyságos úr mindent, hát most mondja el a többit is.~- Leesett
386 2, III | itthon.~- Ez az a nagy baj? - mondja nyugalommal az úr, - adja
387 2, III | most már semmi baja, - mondja András jó hirtelen elmondván
388 2, III | befejezvén a beszédet, azt mondja: - eddig van!~Az úr hihetőleg
389 2, III | valamit gondol, legalább ne mondja nekem, az isten áldja meg;
390 2, III | vissza.~- Nohát nem szólok, - mondja Baltay - hanem bocsásson
391 2, III | szememmel, nagyságos uram, - mondja András neki tüzesedve, egyszersmind
392 2, III | kitörlöm szememből; aztán - mondja némi szemrehányással - ilyenkor
393 2, III | okoz.~- Na, nem bánom, - mondja magában, - egy bolondját
394 2, III | ennek ezt elengedem; - mondja tovább, lefaragván az egyik
395 2, III | legkönnyebben megért.~- Ifjúuram! - mondja beszéd közben András, -
396 2, III | jól ösmert rovást, s azt mondja:~- Egyet már lefaragott,
397 2, IV | mérfölddel előbb ellenségnek mondja magát? S miért bevárni a
398 2, IV | meghallod, ha megszólítják. - Mondja neki Pista.~- Ezs a mi ágyúnk? -
399 2, IV | fuss.~- Na úgy se baj, - mondja a cigány - ha a túlsó ágyúk
400 2, IV | kellene ereszteni.~- Herceg! - mondja az egyik bécsi a hercegnek, -
401 2, IV | Mindenütt ellenség! - mondja a herceg némileg fölemelvén
402 2, IV | akárki más.~- Igazad van, - mondja a gróf, - csak azt a gyanúsítást
403 2, IV | vagyok!~- Nagy ember! - mondja a gróf, átkarolván a herceget, -
404 2, IV | itt van fiam, Fülöp!" - mondja sebesen lépve ki a sátorból,
405 2, IV | herceggel szemközt megállva mondja:~- Itt a Lajta!~.....................................................................................................................................................~
406 2, IV | Száz bot, ezredes urunk - mondja mind a kettő.~- Mi a mentség?~-
407 2, IV | jöttünk, nem játszani! - mondja a herceg. - Itt nem lehet
408 2, IV | helyette, ha sokalljátok! - mondja a herceg, ki akarván térni
409 2, IV | dologból.~- Jelentem alásan, - mondja Holvagy Pista kemény hangon, -
410 2, V | eresztém őket.~- Kár volt! - mondja egy nagy homlokú fiatal
411 2, V | volt őket elől ereszteni - mondja ismét a tiszt.~- Miért? -
412 2, V | szükségem.~- Várom a parancsot - mondja a tiszt katonai engedelmességgel.~-
413 2, V | legyen.~- Az valamennyi! - mondja nyugodtan a tiszt.~- Tudom, -
414 2, V | nyugodtan a tiszt.~- Tudom, - mondja a vezér elismeréssel, -
415 2, V | kapitány úr, hadd látom őket, - mondja a vezér némi megindulással,
416 2, V | előtt.~- Kapitány úr, - mondja a vezér - e két ember hihetőleg
417 2, V | Fejemmel állok jót; - mondja a kapitány.~- Kapitány úr,
418 2, V | állok jót.~- Jól van, - mondja a parancsnok, s egyszersmind
419 2, V | párbeszédet.~- Földi, - mondja Pistának, - a kapitány kendtekért
420 2, V | Miattunk nem is fájdul meg! - mondja Pista.~- Gyilkos jószág
421 2, V | Isten velünk, földi, - mondja Kisfaludy, - ha nem látnók
422 2, V | hadnagy uram.~- Okvetlenül! - mondja a tiszt, félretévén a katonai
423 2, V | kezet szorítván Pistával, - mondja: - Atyafi, tudja-e, hogy
424 2, V | egész Magyarországét! - mondja Kisfaludy.~- No tiszt úr,
425 2, V | Adj egy pipa dohányt! - mondja Meddig Józsi.~- Egy kis
426 2, V | inkább tüzet rakok, - mondja Pista, leszállván s egy
427 2, V | senkit itt az árokban; - mondja Pista.~- Te tán eltemetnél
428 2, V | megágaskodott alatta, gúnyolódva mondja:~- Vigyázz béres, - ló van
429 2, V | van már.~- Ahol a!... - mondja Meddig Józsi, meghúzván
430 2, V | leszel te is mindjárt! - mondja Pista, megsarkantyúzván
431 2, V | bizony eltalálta mégis - mondja Pista, a lovat körülnézvén,
432 2, VI | Most mindjárt meghalok! - mondja jajgatva a hídvégi.~- Mit
433 2, VI | hídvégi.~- Mit bőgsz? - mondja a béres, - ha úgy föltáltod
434 2, VI | vesződjenek az urak vele, - mondja Pista, - ha már eddig elhordozott,
435 2, VI | Nem izen az úr valamit? - mondja még a fiú bolondjában, mire
436 2, VI | szaladni.~- Főorvos úr! - mondja a béres - adjon nekem valami
437 2, VI | Adok fiam, szívesen adok! - mondja a főorvos a fölügyelő beszéde
438 2, VI | Neked is küldök valamit! - mondja az orvos, megírván a rendelvényt,
439 2, VI | ordítva.~- Én nem tudok, - mondja az orvos, - ha csak az isten
440 2, VI | Papért küldjek, fiam? - mondja az orvos, eltávozván a teremből.~-
441 2, VI | Bár csak ne hallanám, - mondja amaz, - de látom, ide egy
442 2, VI | szabadost.~- Embert öltem! - mondja a kérdett.~- Katonadolog! -
443 2, VI | kérdett.~- Katonadolog! - mondja Pista, - hát miért mentél
444 2, VI | Mindent megteszek! - mondja kétségbeesetten amaz.~-
445 2, VI | meghalni azért rimánkodva mondja Pistának:~- Pista, ne tagadd
446 2, VI | kell, hát ne, idd meg! - mondja béres, a csillapítóért elcserélvén
447 2, VI | kullogó hullahordóknak azt mondja:~- Mindjárt vége lesz, nem
448 2, VI | szemügyre vette.~- Tudtam, - mondja az, aki leszállt, - hogy
449 2, VI | már?~- Vittek bizony! - mondja Pista, a kocsisba kapaszkodva,
450 2, VI | kelmetek.~- Szívesen! - mondja mindkettő, fölsegélvén a
451 2, VI | cselekedtem, - nénémasszony - mondja a katona, - hanem ahány
452 2, VI | a háború! az a háború! - mondja az öregasszony - csakhogy
453 2, VI | csak megtart most már! - mondja Pista; - mert sokáig lesz
454 2, VI | No hát nem marasztom! - mondja a lány kötényébe takarván
455 2, VI | az a háború ne volna! - mondja remegve a leány.~- Annak
456 2, VI | a nevet, és csodálkozva mondja, midőn a nevet a halottak
457 2, VI | kocsira.~- De már most azt mondja meg bátyám, hogy meddig
458 2, VII | derék ember lakik ott - mondja a főherceg.~- Köszönet,
459 2, VII | Gróf Festetics György! - mondja Kisfaludy némi reszketegséggel,
460 2, VII | volna, fönséges uram! - mondja Kisfaludy elhatározottan.~-
461 2, VII | kísért bennünket, fönség! - mondja Batthyányi, - kíséretemben
462 2, VII | Kegyelemért esedezünk, - mondja Batthyányi a főherceg előtt
463 2, VII | gróf Szapáryhoz fordulva mondja:~- Ön is ez urakkal van
464 2, VII | fönség!~- Fogjon tollat, - mondja a főherceg a grófnak, -
465 2, VII | Semmit se mondjon herceg! - mondja derülten a nádor - látom,
466 2, VII | Hinnünk kell, midőn fönséged mondja.~- Így van jól, - herceg! -
467 2, VII | Búcsút járunk oda! - mondja Batthyányi.~- Ezt cselekedjék
468 2, VIII | teszem.~- A világért sem! - mondja a gróf, a tanár előtt belépvén
469 2, VIII | Hivassa el hozzám ebédre! - mondja a gróf.~- Ebédre? - csudálkozik
470 2, VIII | kitűnt; mire a gróf azt mondja a mellette ülő jószágigazgatónak
471 2, VIII | nem érdemes rá, - mire azt mondja a gróf.~- Nos, - mit mondana
472 2, VIII | igazgató úr, igen is, - mondja a gróf a másik szomszédnak, -
473 2, VIII | egy kissé goromba is!... - mondja maga a tanár előbbi hirtelenkedését
474 2, VIII | levél.~- Bowring barátom, - mondja a gróf némi komolysággal, -
475 2, VIII | bontom fel ezt a levelet. - mondja a gróf, inkább magának,
476 2, VIII | kulcs megmaradt nálam, - mondja a gróf.~- Ne búsuljon, gróf, -
477 2, VIII | nem elég egy húszas!) - mondja magában a gróf - aztán pedig
478 2, VIII | húszasnál kevesebbet! - mondja a gróf, zsebében markolászván,
479 2, IX | szélét ülték, Pista azt mondja Andrásnak:~- Kedves jó barátom, -
480 2, IX | előre, - gyújtsunk pipára, - mondja még odább, - aztán egy pohár
481 2, IX | ember ez ami grófunk, - mondja Pista - ez aztán az ember,
482 2, IX | hogy találkoztunk, ugyan mondja meg hát nekem, melyik állt
483 2, IX | egyik sem.~- Hej öcsém! - mondja András fölegyenesedve, -
484 2, IX | vagyok...~- Meg én is - mondja fölkelve Pista a padról,
485 2, IX | az öregúrnak így meg úgy mondja meg, de csak nem esett ki
486 2, IX | ajtón.~- Éppen jókor, - mondja Baltay! - s elmondá néki
487 2, IX | közbeszólás nélkül.~- Fiam, - mondja Baltay, - én szívesen hinném,
488 2, IX | védjétek, édes fiam, az élőt, - mondja Baltay indulat nélkül, -
489 2, IX | fiam! - inkább halj meg, - mondja Baltay.~- Ilyenformán gondoltam
490 2, X | kapu alatt fogott, s azt mondja:~- Öcsém! ki van otthon?~-
491 2, X | asszonyság ezen kegyelméhez! - mondja András, ki különben nagyon
492 2, X | Nem szabad, kis baba, - mondja az anya, - az öreg Andrást
493 2, X | szabadítja.~- Lássa András, - mondja a grófné, már milyen nagy
494 2, X | tudja, megérem-e én azt? - mondja a grófnő.~- De még én is
495 2, X | tudja, méltóságos gróf. - mondja tovább András, - elbeszélvén
496 2, X | szorítom meg a kezét! - mondja, utána nyúlván a kéznek,
497 2, X | nem elégelte meg, azért mondja:~- Bátran szorítsa meg,
498 2, X | nem tehettem.~- Csak azt mondja meg barátom, él-e még az
499 2, X | isten, én is megbocsátok! - mondja rá Dunay.~- Ennek hasznát
500 2, X | Szívemből megbocsátok! - mondja jósággal az ifjú nő.~- Még
1-500 | 501-814 |