Rész, fejezet
1 1, I | neki:~- Ferenc! ez a bámész nép kend után csődült ám.~-
2 1, IV | boldog hitében, hogy itt vad nép lakik, különben a próféták
3 1, IV | Fenyíték alatt él itt uram ez a nép, mely minden nap növeli
4 1, IV | vallás megszentelt, s a buzgó nép közelebb hiszi magát az
5 1, IV | szólított meg:~- Uram, furcsa nép ez a magyar!~- Higgye meg
6 1, XIII| egyedüliségében, - rothadni készülő nép, én meg nem aranyozom azt
7 1, XV | összetódult mindenfelől a nép, hogy a vendéglátás csodája
8 1, XVI | helyébe,~Esztendőnként sok uri nép~Gyűl oda a szüretre:~László
9 1, XVII| miszerint jaj annak, akit nép közöl fegyverben találnak;
10 1, XVII| hogy a mindenfelől menekülő nép szállást és enni valót kapjon;
11 1, XVII| teljesítek, ha kimondom, hogy a nép sorsát az ellenség vak dühének
12 2, I | aki már most hiszi, hogy a nép szava isten szava: az ezt
13 2, I | okvetetlenül el fogja hinni; mert a nép mondja.~Egyetlenegy és igen
14 2, V | beszélgetéssé vált, hisz a lezsarolt nép még önvédelemért is csak
15 2, XI | Visszafordult a menet, - a nép mohón vitt emléket az új
16 2, XI | Szétment aztán a bámuló nép, Pista megígérte a szabadosnak,
17 3, I | ház előtt elszórta, de a nép ösztönszerűleg tépte szét,
18 3, I | csomó, de azért a két elemű nép sehogysem bírt egymással
19 3, I | s a menekülésre uszított nép rémülten szórta el a fegyvert,
20 3, I | minden késő, a megriasztott nép nem jő vissza többé, s még
21 3, I | kiáltványára!~Ez az egyetlen nép, mely az ígéretnek nem hisz! -
22 3, III | Századok óta meg van velünk e nép, mely ha nem védelmezte
23 3, III | nehogy a nyughatatlan vérű nép a bélést egészen félre nyomja,
24 3, XI | búcsúztató, - nem volt osztozkodó nép, hogy a temetésről visszajővén
25 3, XII | ember.~Tudta az egyszerű nép, hogy azt a csillogó aranyat
26 3, XII | ölelgette össze a becsődűlt nép, midőn pedig az újságlátók
27 3, XII | tanulság az, hogy míg a nép a magyar nyelvet megőrzi,
|