Rész,  fejezet

 1      1,  I   | megfordultában körülnézett, egyet nagyot dörmögvén, igen-igen megcsóválta
 2      1,  I   |         magyarországi, s a herceg nagyot néz, midőn Bowring úr tiszta
 3      1,  II  |    Enyingre, hol az én jobbágyaim nagyot néznek, mikor meglátják,
 4      1,  III |         utcaszélig, - íme, mondja nagyot lépvén, - egy-kettő, egy-kettő,
 5      1,  IV  |         két hídvégit egyszerre, s nagyot kiáltván egyik-pajtására:
 6      1,  V   |        sem eresztelek a földemre.~Nagyot vörösödött a napszámos,
 7      1,  V   |          a pörbe elegyedni.~Végre nagyot gondolt, saját testvérének
 8      1,  V   |           ha a nagyságos úr ilyen nagyot akar botlani, hát jó; én
 9      1,  VI  |         ember; hanem...~Itt egyet nagyot lélegzett, mintha készen
10      1,  VII |          pipa miatt; hanem bezzeg nagyot nézett a következendő párbeszéd
11      1,  XI  |              tán valamelyik ökröd nagyot hall? - mondja az őrmester
12      1,  XIII|        amit nem ő csinált.~Megint nagyot nyelt az öreg, - sőt András
13      1,  XVI |     Sándor - mondja az elbeszélő.~Nagyot hátrált Festetics, utóbb
14      1,  XVII|          csak azt hallották, hogy nagyot szól, s a hangja a szomszédországból
15      2,  II  |          az az írott betű, milyen nagyot csudálkozott az az ember,
16      2,  V   |    szakadoztak le, a két ló pedig nagyot ágaskodva fordult vissza,
17      2,  VI  |           kérdi a szabados, egyet nagyot ordítva.~- Én nem tudok, -
18      2,  X   |           mást is vétett volna?~- Nagyot, méltóságos asszonyom, -
19      2,  XVII|              XVII.~Béke hamvaira.~Nagyot fáradt a természet, hogy
20      2,  XVII|           a kicsiny helyett pedig nagyot választ az ember, - de nem
21      3,  VI  |          a mellény, most mindjárt nagyot híznék az öreg, azért alig
22      3,  VII |       borozók egyike mondja:~- De nagyot szól az az ágyú!~- Ez csak
23      3,  VII |           el többé...! (Itt egyet nagyot nyögött Berzsenyi; mert
24      3,  IX  |            András! - kiáltott egy nagyot az öregúr, mire Galiba térdei
25      3,  XI  |         barát a csárdához ért; de nagyot csudálkozott, midőn azt
26      3,  XI  |         duzzadt ki egykoron s bár nagyot hibázott egyszer a kéz,