Rész, fejezet
1 1, III | szomszéd házhoz mérvén, utóbb magában azt mondja: "Egyszer csak
2 1, V | mellé állítom! - mondja magában, s kikiált a hajdúnak, hogy
3 1, VII | vagyok! - mondja az ifjú magában, - én megtettem kötelességemet,
4 1, VIII | szokatlanul érzé megvadulni magában a vért, mely már nem ösztönzi
5 1, XI | már akképpen győződött meg magában, hogy a jó úristen maga
6 1, XIII | bolond ember, mikor azt mondá magában: Értem ezt a dolgot.~Midőn
7 2, III | Na, nem bánom, - mondja magában, - egy bolondját elengedem! -
8 2, V | hanem mindenik ismételgeté magában, mi volt a parancsolat?
9 2, VIII | elég egy húszas!) - mondja magában a gróf - aztán pedig hangosabban
10 2, X | hogy gyanút gerjesztett magában Dunay iránt, s íme az elhamarkodásnak
11 2, X | hazugság. Annyit küszködött magában, hogy Baltayval még e dolog
12 2, XI | Halotti bizonyítvány! - mondja magában a nádor, s nagy meglepetéssel
13 2, XV | elhelyezteték, erősen föltette magában, hogy hivatásának szentelendi
14 2, XVIII| gyermeket, tehát föltette magában, hogy a délutáni alvást
15 3, II | mert éppen most gondolja magában, hogy de csak nem jó ez
16 3, II | teremből kiment, azt mondá magában:~- Minden jól van, kész
17 3, II | tovább, sokáig tűnődött magában, miképp lehetne a könyvet
18 3, III | hozza az ördög. - beszéli magában, - minden székemet agyonüli, -
19 3, IV | bámult leginkább, míg Dunay magában azt mondá:~- Szavam beteljesedett, -
20 3, VI | hosszát s itt-ott mosolygott magában, hogy denique az öregnek
21 3, VI | költöttem el.~- Na, - gondolja magában az öreg, - tehát írva könnyebb
22 3, VIII | helyen tapogatott! - szóla magában, s midőn eleget látott,
23 3, VIII | beszélgetett, az öregúr addig magában tűnődött, mert már nem bírta
24 3, X | tagadja, tehát föltette magában, hogy másnap visszajön,
25 3, XII | másik, folyvást dörmögvén magában, s midőn Pista elment, azt
26 3, XII | szabad hinnie, hogy ez már magában elég, s hogy az a civilizációt
|