Rész, fejezet
1 1, XVI | addig, míg mi odaérünk.~- Engedelmet kérek, - mondja a gróf, -
2 1, XVI | felé fordulva, - most már engedelmet kérek, hogy szíves meghívását
3 1, XVII| ismét a bosszús utasítás.~- Engedelmet kérek, méltóságos uram, -
4 2, I | építőmester a grófot.~- Engedelmet kérek, igenis, - mondja
5 2, II | mondja is:~- Méltóságos uram, engedelmet kérek, még odább is tart
6 2, VII | embernek.~- Fönséges úr, engedelmet kell előbb kérnem, hogy
7 2, VIII| a dunna alá, - ezerszer engedelmet kérek, igen is, hogy ilyen
8 2, VIII| ifiurakat, igenis, még egyszer engedelmet kérek igenis.~De hiába védelmezte
9 2, VIII| tenné, méltóságos uram,... engedelmet kérek! - teszi hozzá később
10 2, XII | ha kegyelmes hercegemtől engedelmet nem hoz.~- No hát majd megkérem
11 2, XII | felöltözködöm.~- Szabad engedelmet kérnem, addig a levéltárt
12 2, XII | Éppen azért kérem az engedelmet hercegségedtől, mert ő éppenséggel
13 2, XII | lépjen.~- Ezerszer kérek engedelmet - mondja Csapó.~- Talán
14 2, XII | barátom, hogy a herceg nekem engedelmet adott.~- Szóról szóra hiszem;
15 2, XII | Szóról szóra hiszem; hanem engedelmet kérek, - mondja odább a
16 2, XII | tenyerem, hozna egy kis írott engedelmet, akkor bizton beeresztem.~-
17 2, XII | hercegséged erre írásbeli engedelmet nem ad.~- Legyen meg! -
18 2, XII | szakadék-papírra írván az engedelmet, mit az alispán nagy megelégedetten
19 2, XII | megfordítván belülről.~- Hozom az engedelmet, - mondja az alispán. Csapó
20 2, XII | s a herceg által adott engedelmet egy gombostűvel, mint valami
21 2, XIII| olvasótársaság" kezébe kerekedett.~Engedelmet kérek egy kis kitérésért,
22 3, II | aligha meg nem bánta az engedelmet, mert a lengedező szél mindig
23 3, III | késő, drága asszonynéném, - engedelmet kérek, - hanem máskor nem
24 3, IV | vagyok Kisfaludy Sándor.~- Engedelmet kérek, - szól lehangoltabban
25 3, IV | mindkét kezét elokkupálták (engedelmet kérek e diák szóért, rettenetes
26 3, V | hallgatnia kellett; mert hisz, engedelmet kérek, van-e a nőnek nagyobb
|