Rész, fejezet
1 Mon | feledjük el őseinket, nehogy egykor minket is elfeledjen az
2 1, IV | lepje meg Bowring urat, mint egykor Katalin cárnőt a festett
3 1, XIII| célhoz jusson, és a birtok egykor jó kezekbe menjen.~Az előbbeni
4 1, XIII| jobban helyén, mint volt egykor; - pedig az is Baltay-vér
5 1, XVI | Ezt Muzsámtól vettem én,~Egykor midőn magam bolygék~A hegy
6 1, XVII| nincsen kutyafeje, mint egykor a tatárnak, de némely ember
7 2, I | barátunk logikájára, ki egykor újdonságképpen beszélé,
8 2, IX | úgy tudom, ki ölte meg és egykor a bizonyítványt is kezükbe
9 2, IX | urat, hanem hogy földerül egykor általad a titok, - megáld
10 2, X | gondolatát fonogatván, mit egykor megtörténendőnek hitt, aludjunk,
11 2, XI | ugyan nem volt szó; hanem az egykor megszokott ösztön mégis
12 2, XII | lehetetlen, hogy dolgoztam is egykor a pörben, s mondhatom, hogy
13 2, XV | minthogy Galiba Pálnak egykor jurátus barátja volt és
14 3, I | megígéri nekem, hogy e napról egykor tanúságot teend, hogy a
15 3, III | meghagyja azt a kényelmet, mit egykor az öreg anyja megszokott,
16 3, III | köszöntésével elfogadá, - az egykor és tán mindenkor lármás
17 3, VI | érlelgesse titkon, míg azt egykor csakugyan kivitte.~Lassankint
18 3, VI | úgy tegyen öccsével, mint egykor vele is tettek, hogy vonalzóval
19 3, VII | réges-régen újra építenék.~Egykor az ősök oly kevesen voltak,
20 3, VII | másiknak ásná meg vermét.~Volt egykor olyan pusztulás az ország
21 3, VII | sohasem feledt el, de hogy egykor megláthassa, még azután
22 3, X | dicsőségtelen marakodást, s míg egykor izmainak erejét részeg pajtásokon
23 3, XI | elrothadt porát fogja majd csak egykor széthordani a szél, - messze,
24 3, XII | azon ágyúkkal, melyeket egykor az erdőszélen rájok sütögettek,
25 3, XII | megtudja, hogy miért becsülték?~Egykor egyik írótársam azt mondá
26 3, XII | divatkórsága, - s valamint egykor minden homeopathice, aztán
|