Rész, fejezet
1 1, I | mindig ráérünk, s ameddig urak maradhatunk, maradjunk urak!~
2 1, I | urak maradhatunk, maradjunk urak!~Az angol még mindig egykedvűen
3 1, II | Hohó! ne szaladjanak az urak, - kiált Bowring - én is
4 1, IV | megmondta, mintha tán az urak annak jelentését kitalálták
5 1, XII | láthatárra, s a gyalogló urak egy szénaboglya mellett
6 1, XIV | is, - milyen derék nagy urak azok, hogy nemcsak ijedtében
7 1, XVI | mozdít.~Erre kiszálltak az urak a kocsiból, s amint kilépnek,
8 1, XVI | hajlékomat nem vetik meg az urak, egy éjszakára megférünk
9 1, XVI | tudni, - hogy az ilyen nagy urak nem szorultak az észre,
10 1, XVI | mondja a tehenes, - és az urak bementek a szobába, hol
11 2, II | méltóságos uram, hogy én az urak háta mögött álltam, már
12 2, II | ivott egy-két csöppöt az urak egészségére abból a borból,
13 2, VI | Soha se vesződjenek az urak vele, - mondja Pista, -
14 2, VIII| ölteni a hibát, hogy az ifjú urak nyújtózkodása megszégyenítőbb
15 2, XI | fönséges uram, az orvos urak kétségbe is estek miattuk,
16 2, XVI | ifjúúrról, kit a tisztelendő urak nem győztek eléggé dicsérni.~-
17 2, XVI | uram, azok a tisztelendő urak nem igen beszéltek fölebb
18 3, II | távolságra ballagott az urak után egész ama szobáig,
19 3, III | békesség is volt s ráadásul még urak is voltunk, - jaj de régen
20 3, IV | vásár ideje lévén, a vidéki urak seregesen mentek Pestre,
21 3, VI | is elértek, hol a gazdag urak közt bő segedelmet vártak,
22 3, VII | Engedjék meg méltóságos urak, hogy én áshassam le az
23 3, IX | nem gondoltak a méltóságos urak?~- De hát mit csináljunk?~-
24 3, XI | Pista kocsiját a fiatalabb urak foglalák el és az öreg András,
25 3, XII | annyit tudnak is a tisztelt urak, tanulják meg legalább azt
|