Rész, fejezet
1 1, I | kíváncsibb, - olvastál már sokat?~- Minden könyvemet végig
2 1, III | hanem a posztó és prémezet sokat engedett az árából az előbbinek,
3 1, V | elmegy!~- András! kend vagy sokat ivott ma, vagy keveset.
4 1, V | egymást szeretik-e?~- Jaj, de sokat kérdez, húgomasszony! -
5 1, VII | urambátyám, - véli a gróf, - sokat meg lehetne még arról írni,
6 1, XI | dologba kapva mondja: öcsém, sokat kell az ilyen hat ökör mellett
7 1, XI | nem is mondom, hogy valami sokat alkudoznám, ha jobb magyar
8 1, XIV | embernek keveset, a másiknak sokat?~- Hüm! - dünnyögött a hajdú
9 1, XV | tárgyára térve: - Tehát sokat remél ön?~- Mindent! - ismétli
10 1, XV | nincs mit remélnünk, és ne sokat számítsunk, - ha csalódni
11 2, I | ragaszfoltok, valamint a téglapor sokat elváltoztatott, és nem igen
12 2, VII | vigyázatlanság lenne!~- Ma sokat meg lehet engedni egy magyar
13 2, IX | mint Holvagy Pista, ki nem sokat okoskodott, hanem a partról
14 2, IX | papiroson a dolog - én nem értek sokat az ilyen dologhoz, - egy
15 2, XI | rakásba tennék.~A leírásból sokat meggazdálkodunk, és csak
16 2, XIV | mint a baranyai ember, ki sokat hallott arról, hogy a bírót
17 3, V | Pestnek akkori külsejéről nem sokat tud; s éppen azért megsúgjuk,
18 3, VI | kigondolta, hogy majd lesz.~Sokat, igen sokat gondolkozott,
19 3, VI | hogy majd lesz.~Sokat, igen sokat gondolkozott, hisz az ő
20 3, VII | hitnek nem térített is meg sokat, de hallgatni mindenki szerette.~
21 3, VIII| meg a tavaszt azért, hogy sokat ígér, - míg az ősz az érett
22 3, VIII| tudta ő maga is, hogy nem sokat rakott ő az egészhez; de
23 3, VIII| elsütni. Zsebében ma ismét sokat kotorászott, s a herceg
24 3, X | kenyeretlen gazdának, ki sokat járkálhatott a nagyvilágban
25 3, XII | ezzel a szóval: civilizáció?~Sokat megértük már az igaz, még
|