Rész, fejezet
1 1, XIV| fiút megcirógatta vele, minek a gyerek éppen úgy megörült,
2 1, XVI| az észjárás és minden, minek párját nem hallottam eddig,
3 2, I | lesz belőle, hallja kend!~- Minek a vár ide?~- Talán majd
4 2, III| kend ide a nádpálcámat.~- Minek? - kérdi egy állóhelyből
5 2, III| egy állóhelyből a hajdú.~- Minek?... hát megnézem azt a gyereket,
6 2, IV | végtől végig megborsózott, minek aztán éppen az a kellemetlen
7 2, IV | mérte volna ki valaki.~- Minek azs azs ágyú? - szólal meg
8 2, VI | tizenkilenc is a halottjából, minek temessenek engem oda elevenen?~-
9 2, VI | néki az a paraszt orvosság, minek nem szokás az árát megkérni;
10 2, VI | támadt helyette más seb, minek az orvosságát az öregasszonyok
11 2, XV | kimondani olyan dolgot, minek tudomásához véletlen juték, -
12 3, I | melyre szükség nincsen, s minek eredményét ma még ki nem
13 3, I | okoskodik a cigány, - minek szaladjak el?~- Száz botot
14 3, II | szerencsésen kiszívta a pipát, minek a gróf legjobban megörült,
15 3, II | hozok, - mondja a gróf.~- Minek választóvíz, méltóságos
16 3, III| kedvet akart csinálni.~- Minek is hozta kasznár úr, - mondja
17 3, III| aztán csak meglát egyetmást, minek hasznát veszi.~- Szabad
18 3, V | Hát az a kertészkés, minek: a nagyságos úr kezében?~-
19 3, VII| fogadhatunk el senkitől is olyant, minek értéke van.~- No hát ne
20 3, IX | esztendeje nem cselekedett, - hát minek is mondjátok azt diákul?~-
21 3, XI | tudom, régen örült ennyit; minek ríkassam meg?~- Amint te
22 3, XI | unszolja őket a menésre, minek az a sikere lőn, hogy egy
23 3, XI | esztendőnek megmentse. - Minek is! Megbotlott vagy szántszándékkal
24 3, XII| civilizáció, hanem egy másik szó, minek magyarul ugyan szorgalom
25 3, XII| bágyadt halhatatlanság, minek tanyája nem Magyarország.
|