Rész, fejezet
1 1, II | ne szaladjanak az urak, - kiált Bowring - én is önökkel
2 1, IV | Ez szabályos ütés volt! - kiált Bowring, kit észre nem vevének
3 1, IV | mondhatá:~- No, Józsi! - kiált a hídvégi vezérre, - már
4 1, VII | Festetics Györgyöt.~- András! - kiált ki a hajdúnak, - hozza kend
5 1, VII | légyen a jó istennek! - kiált föl a fiú. - Kibékélt urambátyám?~-
6 1, VII | hogy nem jő be.~- András! - kiált a nagyságos úr még keményebben.~-
7 1, XIII | nagy pört.~- Praestanter! - kiált az ügyvéd, - denique a jó
8 1, XIII | Látom! nagyon is látom! - kiált föl Baltay.~- Menjünk odább! -
9 1, XIII | hazafiúi bánat.~- Nem! - kiált föl egyedüliségében, - rothadni
10 1, XIII | jutván a pör, harsányan kiált: András!~A kiáltásra előbb
11 1, XIII | sehol sincsen!~- Ember! - kiált az úr - ne mondja kend azt
12 1, XVI | Megállj, te boldogtalan! - kiált saját kocsisára, - hát ez
13 1, XVII | mivel nem az.~- De nem ám! - kiált ki egy vad hang a sarokból.~-
14 1, XVII | rögtön ereszd be őket! - kiált a gróf.~Erre megnyílt az
15 2, IV | Dejs azs irgalmát, - kiált fel a cigány, - nem addig
16 2, IV | cigány!~- Azst elhisem, - kiált föl a cigány, - de én megkérdeztem
17 2, IV | a szót.~- Annál jobb! - kiált a másik, - mi akadályozza
18 2, X | dolgot.~- Becsületes ember! - kiált fel a gróf, Pistára gondolva,
19 2, XII | herceg?~- Már fönn vagyok! - kiált ki a herceg, a félig kinyitott
20 2, XIII | szobalány, kit asszonya kiált, az asszony pedig zsarnok,
21 2, XVIII| ezt előbb nem tudtam! - kiált föl Baltay fejét megcsóválva, -
22 3, VII | léptek, hanem a hátráló kiált engedelemért, azt gondolván,
23 3, IX | hozni.~- Kedves öregem, - kiált föl az asszony, megcsókolván
24 3, X | gondolja a nagyságos úr, - kiált közbe András, - hogy én
25 3, X | végtelen jutalom.~- András! - kiált örömében Baltay, - ha hazamegyünk,
|