Rész, fejezet
1 1, VII | öcsém - én ekképpen csak ellenség maradok! - mondja az öreg
2 1, XI | kigondolta az úristen, hogy ellenség is legyen, hogy a huszároknak
3 1, XII | mert már a határon belül az ellenség.~- Hátha el is fogyasztják
4 1, XII | az időm.~- Addig majd az ellenség is elfogy, öcsém!~- Gondolja
5 1, XII | Hátha majd lesz addig más ellenség? - véli a béres.~- Dehogy
6 1, XVII | megyében, hogy hátha betör az ellenség, kinek ugyan nincsen kutyafeje,
7 1, XVII | talpon volt, csakhogy az ellenség elé menni kevésnek volt
8 1, XVII | ország szélen voltaképpen az ellenség torkában vagyunk, s ha a
9 1, XVII | kimondom, hogy a nép sorsát az ellenség vak dühének kitenni nem
10 2, IV | hogy a birodalomba betört ellenség ellenébe többé nem használt
11 2, IV | vérét ontják?~- Mindenütt ellenség! - mondja a herceg némileg
12 2, IV | idegen földön voltak és ellenség előtt, elővették azt a katonaorvosságot,
13 2, V | csapata rég küzd már az ellenség ellen, s bár mennyit fogyott
14 2, V | míg rájok kartácsolhat az ellenség?~- Fejemmel állok jót; -
15 2, V | E két ember már régi ellenség, és nagyobb szégyene nem
16 2, V | húzódott keresztül s éppen az ellenség zömének ellenében állt.~
17 2, V | tágasabb vidékre, honnét az ellenség zöme sajátszerű hullámzásban
18 2, VI | milyen nagyon félhet az ellenség, ha egy ilyen katona ránéz,
19 2, VII | nem népfölkelést, mit az ellenség gyilkolással bosszulna meg.~-
20 2, XVIII| ki.~- Aki eleven, az az ellenség elé megy!~- A megye reméli,
21 3, I | értetlen túlbuzgóság az ellenség kezére játszik.~A sok tűnődés
22 3, I | Nem a francia itten az ellenség, hanem hogy e népet kevesen
23 3, I | a másik, látván, hogy az ellenség a várárokhoz nyomul a futamodók
24 3, VII | meg az ajtót, nehogy bátor ellenség helyett egy kiéhezett vadat
25 3, VII | akkor az a francia csakugyan ellenség!~- Bolond ember vagy, -
|