Rész, fejezet
1 1, V | Igen is, ettem, nagyságos asszonyom! - feleli a meglepett ember.~-
2 1, XI | De mennyit! nagyságos asszonyom! - hisz éppen most jövök
3 2, II | vesződjék vele, nagyságos asszonyom, - egyéb sincs benne, jól
4 2, X | akarom érni, méltóságos asszonyom! - szólal fel András neki
5 2, X | eszemmel odáig, méltóságos asszonyom, - vitázott András - Aztán
6 2, X | kérni.~- Elengedi! nagyságos asszonyom.~Az asszony megállt, nem
7 2, X | órával előbb, nagyságos asszonyom, - többé nem gyanakodhatik,
8 2, X | Még nem tudja, méltóságos asszonyom, miért bocsásson meg neki.~-
9 2, X | volna?~- Nagyot, méltóságos asszonyom, - mondja Pista, közelebb
10 2, X | jobban eszébe jut méltóságos asszonyom, ha megismer engem is közelebbről;
11 2, X | Aztán nem kérdi, méltóságos asszonyom, hogy azt a jámbor állatot
12 2, X | neki bocsátani, méltóságos asszonyom, - elhiggye, jót tesz a
13 2, X | Azt remélem, méltóságos asszonyom, s ha már egyszer meggyónta
14 2, X | békesség volna!~- Nagyságos asszonyom, még ez a gyermek megéri.~-
15 2, X | is gondoltam, nagyságos asszonyom, talán amit mi véghez nem
16 2, X | akkor megmondom, nagyságos asszonyom, ha az isten addig éltet.~
17 3, III| legelső dolgom, nagyságos asszonyom, - felel a cseléd, - magam
18 3, III| Dehogy feledtem el, nagyságos asszonyom, - most vitte ki a mindenes
19 3, III| ágyruhákat.~- Mikor nagyságos asszonyom parancsolta, már akkor régen
20 3, III| cseléd, - hanem nagyságos asszonyom megállított.~- Szja persze,
21 3, III| volt, elhoztam nagyságos asszonyom! - felel a tiszt nem tudva,
22 3, VII| Álmomban sem hittem volna, nagy asszonyom (így ám), hanem mivel berendelt
23 3, VII| nagyon megpuhulok, nagyságos asszonyom, - felel András kulimászos
24 3, VII| meg nekem is!~- Nagyságos asszonyom, ezek a gyerekek ma megríkattak,
25 3, XI | esik ez nekem, méltóságos asszonyom; mert akkor sem tudtam sírni,
|