Rész, fejezet
1 1, IV | védettebb az erény, mintha az anya szeme nyomról nyomra kísérné
2 1, VI | alkalmas hely lőn arra, hogy az anya éppen odáig elfáradjon,
3 1, VI | helyet foglaljon az édes anya mellett.~Jaj, de nehéz olyan
4 1, VI | édes leányom, - kezdi az anya - ki tudja, meddig ülhetek
5 1, VI | történnem,) - sopánkodék az anya, - csak már a te történetedet
6 1, VI | a szív! - fohászkodék az anya, - a szerelmesek minduntalan
7 1, VI | még, galambom, mondja az anya, a gömbölyű képet tenyerével
8 1, VI | mess kenyeret! - mondja az anya, - hanem édes leányom, én
9 1, VI | ismerős kötötte fel.~Az anya meglepetten állt meg, valamint
10 1, VI | kergetett.~- Úgy! - mondja az anya, - a szarvas kimaradt a
11 1, VI | megosztaná mással? - mondja az anya, látván a lány szörnyű pirulását.~
12 1, VI | némán imádkozva kéri.~Az anya teljes boldogsággal nézett
13 1, VI | gyermekére, - mert hisz az anya szívét is megcsiklandja,
14 1, VI | édes fiam! - mondja az anya, a grófot is magához ölelvén,
15 1, VII| ösmerkedék meg Etelkével, s az anya szívesen gondolt azon jövendőre,
16 1, XI | állatot zokogva siratta.~Az anya vigasztalni kezdé, anyai
17 1, XIV| meg.~Így növekedett a fiú anya nélkül, - ámbár apja aztán
18 2, II | rikogatván, mikor az apa és anya feléje integettek és a kis
19 2, X | szabad, kis baba, - mondja az anya, - az öreg Andrást így megkínozni.~-
20 3, III| megkínálnák, - okoskodik az öreg anya, - látod, ez az egyik porhanyóbb
21 3, III| édes lányom, - szól az öreg anya, szem elé rakva a ruhákat,
22 3, III| messze következett az apa és anya után, s közben egy nagy
23 3, III| keresztüljárni.~Az apa és anya családi körében ki nem ment
24 3, III| gyermekeinek az apa apja, az anya anyja volt és nem pajtása,
25 3, XI | melyből most már az öreg anya sem hiányzik, hanem szerettei
|