Rész,  fejezet

 1    Mon        |    mire elég szükségünk van.~A régi jó időkben megmondám, hogy
 2      1,  I    |        enged el egy nyomnyit a régi jó erkölcsből, s előtte
 3      1,  II   |        megnézni! - mondja, egy régi hírlapot húzván ki, melyben
 4      1,  VII  |   engedelmeskedék, s elhozta a régi rovásokat, kioldá a csomót,
 5      1,  XII  |       kivel beszél, minthogy a régi igazságképp a hazugság mindig
 6      1,  XIV  |    úrfi megint összebarátkozék régi ösmerőseivel, s a tanítónak
 7      1,  XVI  |  árulván el a méhükben rejtett régi tüzet,) titánok gyanánt
 8      2,  V    |     sorban is szomszédosa volt régi ellenségének, s a két ember
 9      2,  V    |       értem.~- E két ember már régi ellenség, és nagyobb szégyene
10      2,  VI   | jótehetetlen állapotban csak a régi ellenségek szaporodnának
11      2,  VIII |     mert akkor is megvolt az a régi jó közmondás, hogy aki a
12      2,  XVIII|     beáll - ennyi maradt meg a régi vagyonból: - tekintetes
13      2,  XVIII| nagyobbak társaságában, mert a régi magyar házaknál a gyereknek
14      3,  I    |       hanem azóta megőrzé az a régi közmondás, hogy a cigány
15      3,  I    |            Ne szomorkodjunk, - régi történet ez, vigasztalásul
16      3,  III  |       nehezebbet vették elő, s régi magyar szokás szerént, azt
17      3,  IV   |                          IV.~A régi jövendölés.~Befogták a négy
18      3,  V    |   vállára vetve beszédbe eredt régi jó barátjával, kit tizenkét
19      3,  V    |      Baltay, kitörvén belőle a régi bizalmasság.~- no csak hogy
20      3,  V    |     szobába, hogy előkeresse a régi rovásokat.~Andrást nem vette
21      3,  V    |     ablak felé fordult, hogy a régi írást elolvassa; de e figyelemben
22      3,  V    |       nem azért kapaszkodott a régi haragba, mert csakugyan
23      3,  VII  |    végre is fogna rajtunk az a régi átok, hogy egyik magyar
24      3,  VIII |    András! - szólítja be ezt a régi jó barátot, - mondjon kend