Rész, fejezet
1 1, III | nem vágnád, holnap reggel korán elmégysz Hídvégen ehhez
2 1, IV | iskola, tehát a gyermek korán megszokja a jobb nyelvet.~-
3 1, IV | az ozorai búcsú!~Reggel korán fölkelt az angol, s még
4 1, V | mert a nagyságos asszony korán özvegyen maradván, úgy beleszokott
5 1, VII | öregebb vendég eltávozott korán, vendégül híván a két ifjabbat
6 1, VIII| akadályokat többé nem veszi oly korán észre, mint eddig az udvaron,
7 1, XIV | el s így a kisfiúnak igen korán tiszta fogalma lőn a tudományokról
8 1, XIV | eregessük bele.~- Nem lesz még korán?~- Már hogy gondolja a nagyságos
9 1, XVI | hogy egy ilyen grófnak korán megjönne az esze, aztán
10 1, XVI | tekintetes Kisfaludy Mihály úr korán fölébredt, hanem nálánál
11 1, XVII| elkeseredés, mi okból reggel korán már fölkelt, hogy szórakozást
12 1, XVII| s éppen egyik napon igen korán benyit hozzá a huszárja.~-
13 2, VIII| kérek, igen is, hogy ilyen korán itt alkalmatlankodom, igenis;
14 2, XII | Tekintetes Csapó uram már korán reggel körüljárta a híres
15 2, XII | tehát - nem akartam ilyen korán alkalmatlankodni.~- Hat
16 2, XII | bizonyosan ébren van.~- Ilyen korán fölkél?~- Mióta Bécset odahagyta,
17 2, XII | Mióta Bécset odahagyta, igen korán kel föl, s éppen tegnap
18 2, XIV | hiában, azonban Galiba Pál úr korán sem esett kétségbe; mert
19 3, II | feledé, miért kelt föl ily korán, s elégülten nézte a nyomokat,
20 3, II | álmodta, hogy a grófot ily korán itt lelje.~A gróf maga mellé
21 3, II | olvasóim.~Az még nagyon korán volna, hogy ő könyvet kérne
22 3, XI | Baltaynak mutasd meg az írást.~- Korán lesz még, Józsi!~- Láttál
23 3, XII | barátom.~- Elmegyek, uram, korán reggel, mire megvirrad előre
24 3, XII | beverte.~Kisfaludy szintén jó korán felébredt, s a négy ló készen
|