Rész, fejezet
1 1, VI | leányom, hogy azt a szegény fiút nagyon megszántad.~- Oh,
2 1, VII | kérdi az öreg, megölelve a fiút, kit az öreg nagyon is szeretett.~-
3 1, XII | mondja az őrmester bíztatva a fiút, - talán van apád, vagy
4 1, XIV | András behívta magához a fiút, és a tulipános ládára fölültetvén,
5 1, XIV | volt annyi tapintat, hogy a fiút megcirógatta vele, minek
6 1, XIV | Végre megjött Baltay, a fiút megkérdezte, nincsen-e baja?
7 1, XIV | kása! - utasítá Baltay a fiút, s midőn magára maradt,
8 1, XVI | herceg másnap addig faggatá a fiút, míg eredeti dolgozataiból
9 2, III | hogy sem Andrást, sem a fiút nem látta, a többi pedig
10 2, III | Hasztalan várta Baltay a fiút, s midőn Andrást meglátta,
11 2, III | lefaragással, hallotta, hogy a fiút hozzák, tehát ölelésére
12 2, XVIII| légyottra rendelte András a fiút, ő is eltávozott.~Pipára
13 2, XVIII| például.~Baltay féltette a fiút, de midőn az eleven eszű
14 2, XVIII| nem rosszul illenek, ha a fiút okos embernek mondaná mindenki.~
15 2, XVIII| könyökére dűlve hallgatta a fiút, az öregúr pedig mindinkább
16 2, XVIII| Baltay szerette volna a fiút összeölelgetni; de ezt szégyenlette
17 2, XVIII| hanem a karjába kapaszkodó fiút könyökével érinté, s midőn
18 2, XVIII| meglátta a lelkes arcú fiút, ki egészen rábámult, s
19 2, XVIII| tudtak.~A költő fölvoná a fiút a hágcsóra, homlokát megcsókolá,
20 3, V | a vizet, - te egy derék fiút neveltél föl, mint hallom;
21 3, V | szeptemvir első szóra a fiút, ki vörös lett, mint a rák,
22 3, VII | olyanképpen vezeti a kitüntetett fiút, mintha mutatóba vinné.
23 3, VIII | hogy a lány kikosarazza a fiút, ezt már nem bírná túlélni.~
24 3, X | neked szántam én már ezt a fiút.~- Az gondolja a nagyságos
|