Rész,  fejezet

 1      1,  VII|         meggátlására tartotta ő a rovást, hogy legalább az ő környezete
 2      1,  VII|      kerülünk.~- Tartson kend egy rovást készen, - ezt az új vendéget
 3      1,  VII|      ablakmélyedésében előhúzta a rovást és az első vonást jó mélyen
 4      1,  VII|        úgy hogy András előhúzta a rovást, hogy a harmadik vonást
 5      1,  XI |            Nem kend faragta meg a rovást?~- De én faragtam meg az
 6      2,  I  |        tüled jár, hátához verem a rovást, aztán ott hagyjuk el az
 7      2,  II |        uram, fölróttam a harmadik rovást.~- A harmadikat?~Persze,
 8      2,  II |      kapott méltóságos uram három rovást, - és ezért mondja ő, -
 9      2,  II |        méltóságos uram a harmadik rovást kapta.~- S engem elkárhoztatott,
10      2,  II |        hanem én, - tűzbe vetném a rovást.~- De mit mondana az öreg?~-
11      2,  III|        embernek én faragtam meg a rovást.~András kiment, Baltayt
12      2,  III|         és csakugyan megtalálta a rovást, melyről az öreg előbb egy
13      2,  III|         melyről az öreg előbb egy rovást lefaragott.~Az öreg az ablak
14      2,  III| világosságához tartá a jól ösmert rovást, s azt mondja:~- Egyet már
15      2,  X  |         embernek aligha engedné a rovást.~Sok volt egyszerre a tűnődés,
16      3,  V  |         akart, s midőn meglelte a rovást, a kis asztalon heverő kertészkést
17      3,  V  |         vette föl, hogy a második rovást is lefaraghassa.~Mielőtt
18      3,  V  |           nem szólt, megösmerte a rovást, azonban a nagyságos úr
19      3,  V  |        egyszersmind leeresztvén a rovást.~- Soha se röstellje a fáradságot,
20      3,  V  |      mondja Baltay lefaragván egy rovást, aztán pedig a fát oldalzsebébe
21      3,  X  |     öreget.~- Most meg én faragok rovást! - mondja Dunay a múltakra
22      3,  X  |          kihúzván oldalzsebéből a rovást, mit oly régóta hordozgat
23      3,  X  |            ha hazamegyünk, minden rovást égessen kend össze.~- Senkire