Rész,  fejezet

 1      1,  III |      sorompóig, mely a termet mintegy kettéválasztotta.~A két
 2      1,  III |    Meddig Józsefre is nézvén, mintegy mutatni akarván, kivel gyűlt
 3      1,  IV  |    utolszor emelkedik a föld, mintegy kezdete van annak a nagy
 4      1,  IV  |  portékává senki.~A síkságból mintegy visszafelé mentek, és néhány
 5      1,  IV  |     míg azt kis ujjára húzta, mintegy időt hagyott amannak, mintha
 6      1,  IV  |    hányt volna, s a szabadost mintegy ölbeli gyereket eresztvén
 7      1,  VII | elvált, mindkettő elmondá még mintegy befejezésül ezt a kis magánbeszédet:~-
 8      1,  IX  |       és fönségének érzetében mintegy a többinek választott példányaként
 9      1,  XI  |     idegen cselédhez fordult, mintegy előbb kérdvén, mint azt,
10      1,  XI  |        dörmögé az öreg, aztán mintegy magának is némi igazat akarván
11      1,  XIII|    időjövendölést" elvégezte, mintegy újabb bevezetésül mondja:~-
12      1,  XIII|       kissé! - mondja Baltay, mintegy időt vevén a készülődésre,
13      1,  XVI |       Keszthely között képez, mintegy félkoszorú, melynek másik
14      1,  XVII|    elfeledte kimondani, hanem mintegy barátságos beszélgetésben
15      2,  I   |    nem értené a dolgot; utóbb mintegy elmondván magának még egyszer
16      2,  II  |    megy ki? - kérdi a gyerek, mintegy meg akarván nyugtatni önmagát.~-
17      2,  III |        az őt követő cselédhez mintegy hátraszólva mondja:~- Hát
18      2,  III |    halt meg! - dörmögi András mintegy megnyugtatásul.~- Mernék
19      2,  VIII|       föl, közelébe hajolván, mintegy maga akarván nagyobb igazságért
20      2,  IX  |       az! - tamáskodék Baltay mintegy ingerkedve Andrással.~-
21      2,  XII |      a legutolsó íródiákja is mintegy családtagul tekintetik,
22      3,  III |       s a kis lánynak szobája mintegy arra a pontra esett, hogy
23      3,  V   | Baltay szörnyű komoly képpel, mintegy figyelmeztetni akarván barátját,