Rész, fejezet
1 1, II | magyarországi találékonyság! Eszébe jutott valami gazdag nábobnak kocsin
2 1, V | kevesebb nem volt, ami egyre jutott.~- Egészségedre váljék,
3 1, XI | legyen majd mit vágni!~Nem jutott eszébe, hogy a halál az
4 1, XVI | egészhez oly véletlenül jutott.~A grófok újra leülének
5 1, XVII| mielőtt barátainak eszébe jutott volna a dolgot illő helyén
6 1, XVII| átnyújtván, s mire eszébe jutott volna neki a szó, mit kimondani
7 2, III | szemrehányással - ilyenkor eszembe jutott ám, hogy ennek az embernek
8 2, V | megbámulására, s íme csak kettőnek jutott e nagy látványt megcsodálhatnia,
9 2, VI | s a hídvégi szabadosnak jutott még hely, melyről éppen
10 2, VI | beteg tehát a leány gondjára jutott, ki már éppen elég okos
11 2, XII | eleget tett; mert hisz eszébe jutott a kemény eskü, mit hivatalba
12 2, XV | hogy Galiba úrnak is eszébe jutott az evés, és mint tudjuk,
13 3, I | keserűséggel, mely neki osztalékul jutott az egészből, s midőn aztán
14 3, III | amennyien voltak.~Sokáig eszükbe jutott a barátságos est, de főleg
15 3, IV | már elkölt, s az étvágynak jutott annyi, hogy a második ételig
16 3, V | Hanem midőn később eszébe jutott, hogy a Baltay-pör nemsokára
17 3, VI | jusson, s akinek ott nem jutott hely, még a fák alatt is
18 3, VII | ünnepélyen az a foglalatosság jutott, hogy a költőknek és szavalóknak
19 3, VII | megláthassák, - akinek pedig szék jutott, azon foglalt helyet.~András
20 3, VII | hogy saját úrfiához közel jutott, s a jó öregember legelőször
21 3, VIII| lelkében csatát vív, mert az jutott eszébe az öregnek, hogy
22 3, X | vitézebb ember vagy!~Nem jutott eszébe többé a kocsma, megutálta
23 3, XII | maradt.~A jelen nemzedéknek jutott a sors, egy új magyar aerát,
|